Alberttól – Zsiborásig
Henni Géza
A jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága (ha szaltózott, lábával a felső kapufát is elérte), kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált.
Sós Károly
1925 és 1927 között a Ferencváros játékosa volt, de az első csapatban nem játszott. Játékos pályafutásának állomásai: Vasas, Nemzeti, Attila. Külföldön az FC Saint Malo, Olimpique Ales, FC Bern, Banska Bystrica csapataiban fordult meg.
1938-ban hazatért a Gammába, ahol pályafutása végén már játékosedzőként ténykedett.
Edzői pályafutásának következő állomásai: Haladás, Újpest, Haladás, SBTC, Dorogi Tárna.
Deák Ferenc távozása után, 1953-ban ült le a Bp. Kinizsi kispadjára. Négy szezonon át volt a nevétől és színeitől is megfosztott Ferencváros vezetőedzője. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kertész Tamás
Jó fizikumú, lendületes, gyors szélső volt. Lendületesen futott el a szélen, majd jól adott be. Erőteljes lövéseivel és pontos fejeseivel a kapura is veszélyt jelentett.
A Bp. Lokomotívból, a Szőnyi útról 23 évesen került a korabeli Kinizsibe. A válogatók figyelmét is felkeltette és 1955-ben (ez volt a legjobb éve) kétszer is bekerült az aranycsapatba. Mind a két alkalommal győztes csapat tagja volt.
Először Prágában játszott egy fantasztikus csatársorban: Kertész, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. Itt 3-1-re nyert a magyar gárda.
Két héttel később, a Népstadionban rendezték a 100. magyar-osztrák mérkőzést és Kertész ezúttal is a kezdőcsapat tagja volt. Az Üllői útról egyedül… A sporttörténeti találkozón is magyar siker született (6-1) és jobbszélsőnk ezúttal is remekelt.
Megyesi István
Tizenöt évesen balszélsőt játszott az NB III-as Békéscsabai VTSK-ban, olyan társakkal, mint a később újpesti Tóth András és Nagy László továbbá a Vasasba kerülő Müller Sándor. Innen került 18 évesen a Fradihoz. Rögtön az első csapat edzéseit látogatta, aztán fél éves katonaság következett a Flotillánál. Innen szerette volna leigazolni a Honvéd. Megyesi azonban nem írta alá az átigazolási lapot.
1967-től a Fradi-pályán élt Juhász Pistával és Horváth Apival együtt. Szó szerint lehet venni, hiszen évekig a klubház padlásszobájában, a Villa Negrában lakott … Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hámori László
Az alacsony termetű fedezet megbízható, fegyelmezett, nagyon hasznos játékával emelkedett az élvonalba. A védelemben és a támadásban egyaránt jól megállta a helyét. Fejjátékával is kitűnt, mert nagyon ruganyos volt.
Nikolsburger Rezső
Technikás, lendületes, gólveszélyes csatár volt, de hajlott az önző játék felé. Pályára lépése fél gólt jelentett az FTC-nek, de mégsem tudott hosszú távon gyökeret verni a csapatban.
Az FTC csatársor közepén jól kezdte pályafutását (az 1920/21-es szezonban a csapat legeredményesebb góllövője is volt a bajnokságban 22 mérkőzésen szerzett 17 góljával), de azután Patakival nem vehette fel a versenyt, balösszekötőben pedig végleg elkedvetlenedett. A válogatottba Orth helyén került be. Nem vallott szégyent, de ahogy a Patakival folytatott harcban, úgy az Orth-hal folytatott versengésben sem vehette fel a versenyt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hódi Zoltán
Nem volt még húsz esztendős, amikor a SZEAC színeiben bemutatkozott az élvonalban 1957 tavaszán.
Már utánpótlás válogatott játékosként került a Fradihoz ’58 nyarán.
A szezon elején három bajnoki mérkőzésen védte a zöld-fehérek kapuját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Preiner Kálmán
Az 1943/44-es idényben volt az FTC középcsatára, középfedezete.
Jellemzően az amatőrök között rúgta a labdát, de az 1943 évi Karácsonyi tornán a profik közt is helyet kapott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Géczi István
A ferencvárosi kapuskirály, aki nem túl sokszor védett a válogatottban (no persze, akadt konkurenciája is bőven…), a Ferencvárosban viszont annál gyakrabban. Összesen 309 bajnokin őrizte a zöld-fehérek hálóját, ami a mai napig klubcsúcs a kapusok között. Vörös, azaz dr. Géczi István sallangmentes őre volt kapujának, emellett, bár első ránézésre mackós benyomást keltett, rendkívüli gyorsaság, hihetetlen ruganyosság és átlagon fölüli bátorság jellemezte. Az már abszolút országos rekord, hogy – Juhásszal egyetemben – pályára lépett a Fradi történetének mindhárom újkori nemzetközi kupafináléjában. Azaz az 1965-ös és az 1968-as VVK-döntőben, meg az 1975-ös KEK-döntőben is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Koffler József
A Szentendrei MADISZ-tól érkezett jobbszélső 1946 őszén, majd 1947 tavaszán egyszer-egyszer kapott helyet a kezdőcsapatban.
’47 őszén játszott hátvédet, fedezetet is. Saját posztján háromszor szerepelt a csapatban és két gólt is szerzett.
Az 1948-as felvidéki túrán góllal búcsúzott a csapattól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
