Alberttól – Zsiborásig
Rubold Péter: 65
A Ferencváros saját nevelésű, ifibajnokságot nyert játékosa már 1978 tavaszán bemutatkozott az első osztályban, de csak az 1982/83-as szezonban lett a Fradi alapembere. Időközben megjárta a Kossuth KFSE és a Budafok csapatát is.
Három éven át meghatározó tagja volt az akkori FTC-nek. Tizenegy gólt szerzett a Fradi színeiben az első osztályban. A Tatabánya és a Szeged ellen két-két mérkőzésen is gólt tudott szerezni, egyetlen duplája is a Tisza-partiak ellen született. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vaszil Gyula: 60
Szülővárosában, Siófokon kezdte a labdarúgást, 1982-ben igazolt a Videotonhoz.
Székesfehérváron négy idényt húzott le 1982 és 1986 között, ahol tagja volt két bajnoki bronzérmes valamint az UEFA kupa döntőéig menetelő nagyszerű csapatnak.
Félszáz NB I-es mérkőzéssel a háta mögött igazolt a Videotonból a Fradiba 1986 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiss Béla
Kiss Béla egy évet kivárt, amíg az FTC-ben játszhatott! A FIAK csapatából lépett át az FTC-be az ízig-vérig Fradista játékos, aki végül nemcsak a Ferencvárosban játszott, hanem a Ferenc téren is lakott.
A sportos alakú fedezet igen jól fejelt, fáradhatatlanul harcolt, de technikailag nem volt kifogástalan. Szorgalma, megbízhatósága és küzdőképessége juttatta el a válogatottig. A gyors és kemény fedezetjátékos a világháborús időkben az FTC egyik legmegbízhatóbb formát mutató játékosa volt.
Sorin Cigan: 60
1992 tavaszán még az Újpest színeiben ejtette ki góljával a Fradit a Magyar Kupa küzdelmeiből, majd fél év múlva már zöld-fehérben mutatkozott be a Rába partján a csatár.
Két szezont húzott le a Fradiban a román légiós. Az első idénye sikerült jobban, 12 bajnokin 3 gólt szerzett. Legfontosabb találatát egy örökrangadón szerezte: Tizennyolc méterről kapásból lőtt góljával 1-0 arányú zöld-fehér siker született 1992 októberében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kvaszta Lajos: 65
Egykoron a magyar válogatottban is szerepelt jobbszélsőnk 1981 nyarán érkezett az NB II-es miskolci Papp J. SE-től.
Az 1981/82 évi ezüstérmes csapatban 18, majd egy idénnyel később a szintén második helyen végzett csapatban 12 találkozón kapott lehetőséget Novák Dezsőtől.
Legtöbb meccsét a ’85/86-os idényben játszotta (27). Ekkor “találta meg” góllövő cipőjét is: hatszor vette be az ellenfelek kapuját az első osztályban. A kupadöntőig menetelő csapatban is a zöld-fehérek legeredményesebb játékosának bizonyult három góljával.
1986 őszén, a “mexikói sokk” után a válogatottban is lehetőséghez jutott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tarsoly Géza
Tarsoly Géza az első sor bal oldalán látható
A Dohánygyár csapatától érkezett ifjú csatár az Esti Kupa mérkőzésein lépett pályára 1957-ben, így tagja a kupagyőztes ferencvárosi alakulatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Braun Rezső
Az 1904. évi tartalékbajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert csapat tagjaként keveset jutott szóhoz az első csapatban. Ha mégis lehetőséget kapott, akkor viszont rendszerint góllal vette ki a részét a mérkőzésekből. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Virágh József
Ifjúsági és tartalékbajnoki címet is nyert kapusunk távol az Üllői úttól, az FTC ausztrál túráján mutatkozott be az első csapatban.
A 17 mérkőzés 34 félidejéből 13 félidőt védett (15 gólt kapott).
Katona Sándor
A Bp. Honvéd halhatatlan tagja. Az 1964-es tokiói olimpián aranyérmet nyert magyar labdarúgó válogatott és a Bp. Honvéd balszélsője három évvel később igazolt a Fradiba.
Egy interjúban így vallott a pályafutásáról: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bródy Sándor
A szorgalmas, lelkes játékos fedezetet játszott. Bródy nem kiemelkedő képességeivel, hanem roppant szorgalmával, fáradhatatlan, mindenkor a csapat érdekeit szolgáló játékfelfogásával emelkedett a legjobbak közé. Nem volt olyan gyenge ellenfél, aki ellen Bródy nem teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel küzdött volna.
Amikor felvette az FTC-mezt, csak a győzelemre, a csapat első sikerére gondolt. A közepes termetű, izmos játékos kitűnően fejelt és jól szerelt. A támadósort rendszerint hosszú hosszú átadásokkal igyekezett előrelendíteni.
Feltűnően hamar megkopaszodott. Néhány játékostársa szerint azért, “mert szívesebben továbbította a labdát fejjel, mint lábbal”. Tény, hogy fejjátékát társai közül talán csak Károly Jenő múlta felül.
Társai rendkívül szerették, egy ideig csapatkapitány és, mint rangidős, amatőr edzőként is működött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
