Jegyzetek
Liga-expressz
Igazságtalanok lennénk, ha szó nélkül elmennénk csapatunk Ligakupa teljesítménye mellett. Azzal persze mindenki tisztában van, hogy ennek a sorozatnak csak erkölcsi jelentősége van, de talán éppen emiatt, az utóbbi időkben egy kicsit lejáratott és megroggyant három E betű talpra állása miatt is fontos a tegnapi győzelem.
Az értéke is ebben rejlik. Az elmúlt napok történései, kezdődően a magyar kupából való kieséssel, majd a debreceni vereséggel és az utána kirobbanó petárdákkal, a kelleténél jobban megtépázták a klub hírnevét. Azt persze nem állítom, hogy a Ligakupában eddig elért sikerek után újból a régi fények fognak körözni a Szentély felett, de talán megtanítanak minket egy kicsit örülni és bizakodni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bordó bársonysapka
Részlet: A Nagy Béla által szerkesztett “Tribün” 4. számából. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Egy félidő álom, egy félidő valóság
Amikor közel harmincöt évvel ezelőtt a történelem órán egy kitalált történettel akartam kibújni a felelés alól, megboldogult Beke tanár úr szúrós tekintettel rám nézett és csak ennyit mondott: – Fiacskám, ha egy vallomással akarod kikerülni a felelést, az már baj, hiszen az annyit jelent, hogy az Aranybulláról igazából halvány fogalmad sincs.
Kiestünk a kupából, de …
Magyar Kupa
Rövidre sikerült csapatunk szereplése az idei Magyar Kupa kiírásban. Talán mondanom sem kell, hogy nem ez a jellemző a Fradira, bár nem példátlan.
Először az 1940/41-es szezonban történt meg ez az FTC-vel:
1941-ben szenzáció számba ment, hogy a Gázgyár az Üllői úti pályán 3-2-re legyőzte a Ferencvárost! A mintegy 16.000 néző nem akart a szemének hinni, de tény volt, hogy a kis csapat a Fradit a kupából elbúcsúztatta.
Kemenessy Sándor a Fradi főtitkára: Mentségünkre szolgáljon, hogy a csapat több tagja erre a mérkőzésre guggoló helyzetben érkezett a belgrádi válogatott meccsről Budapestre. Ez azonban mentség, de nem magyarázat. Magyarázat erre a vereségre nincs. A Ferencvárosnak nem szabad kikapnia semmilyen körülmények között sem a Gázgyártól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Emlékszel?
Emlékszel? Volt egy mérkőzés 2003. május 30.-án, amely megváltoztatta a világot. A mi zöld-fehér világunkat. Igazából talán soha nem néztünk szembe azzal a nappal. Igazából soha nem vontuk le a tanulságokat, igazából soha nem tisztáztuk az akkori eseményeket és az odáig vezető utat. Mert ott Fradista vert Fradistát, mert ott felborult minden értékrend, minden hagyomány és tisztelet mely minket ehhez a csodálatos klubhoz köt a mai napig.
Mert azon a napon több órán át tartó tömegverekedésbe, utcai harcokba és gyújtogatásba torkollott az eredetileg bajnokavató ünnepnek szánt péntek esti FTC-Debrecen bajnoki mérkőzés. Csapatunk a papírforma ellenére csak második helyen végzett a bajnokságban, miután a záró fordulóban csak 0-0-ás döntetlent játszottunk, és az addig azonos pontszámmal második helyezett MTK viszont 1-0-ra nyert Újpesten.
Vajon mi váltotta ki az eseményeket? Vajon a néma szomorúság miért váltott át mérhetetlen haraggá? Erre talán soha nem kapunk választ, pedig a múltunk e sötét napját jó lenne lezárni, már csak azért is, hogy egy Debrecen elleni mérkőzés előtt, ne kelljen megválaszolatlan kérdéseket feltenni.
Emlékszel? Volt egy mérkőzés 1999. április 10.-én, mely nem változtatta meg a világot, de akik látták, azoknak olyan emlékek tódulnak fel, melyek mindig rémképpé állnak össze, ha a csapat Debrecenbe látogat. Főleg a szerdai fiaskó óta többször eszembe jut az akkori 1:6-os vereség. A mérkőzésből csak pillanatok maradtak meg, emlékszem Vincze Ottó kiállítására, Nagy Norbi fantasztikus kapáslövésére mely a szépítő gólunk volt és egy debreceni csatárra (a nevét már nem tudom), aki mesterhármast lőtt. Magam sem tudom, hogy miért ez a mérkőzés jön elő rémálmaimban, hiszen a közelmúltban, 2003 őszén is volt egy komoly 5:0-ás vereség (érdekes, hogy ezt a mérkőzést teljesen kitöröltem az agyamból), de attól kezdve, ahányszor Debrecenbe megy a csapat, ez a mérkőzés bevillan, mint egy kezdődő gyomorgörcs előjátéka.
Emlékszel? Volt egy mérkőzés 2004. május 27.-én is, mely megváltoztatta a világot. A mi zöld-fehér világunkat, hiszen a dicső történelmünk 28. bajnoki aranyát szereztük meg azon a varázslatos estén, éppen a Debrecen ellen. Ki ne emlékezne Gera szaltójára, Tököli átemelős góljára vagy Lipcsei Peti parádés szólója utáni eufórikus örömére? Vagy arra a feszült várakozásra, hogy vajon az örök ellenség győzni tud-e a Puskás stadionban? Vagy az utána kitörő boldogságra, a bajnoki serleg helikopteren való megérkezésére? Sokan ezzel zárták le az egy évvel ezelőtti történéseket.
Emlékek. Amit emléknek nevezünk, az mindig itt él, és hat időtlenül, elevenen, és formálja az életünket. Jó tudni azt is, hogy jelenlegi életünk minden pillanatát nemcsak a múltunk sugallja, hanem a jövőnk is. Tudom azt is, hogy a szív memóriája a rossz emlékeket megpróbálja kivetni magából, a jókat pedig önkéntelenül felnagyítja, s ezzel az apró csalással érjük el, hogy el tudjuk viselni az olyan fájó emlékeket, melyekre néhány gondolat erejéig emlékeztem.
Volt közte vereség, döntetlen és győzelem is. Mindhárom eredmény előfordulhat vasárnap is a következő Debrecen-Ferencváros mérkőzésen. Jó lenne nyerni, jó lenne feledtetni a szerdai fiaskót, jó lenne tovább lépni a tabellán, de éppen a múlt emlékeiben való kutakodás mutatja meg nekünk, hogy az aktuális csapat erősségétől függetlenül milyen rázós mérkőzéseket vívtunk a Nagyerdei-stadionban.
Most nem igénylem, hogy a vasárnapi mérkőzés olyan legyen, hogy a jövőben emlékezők azzal kezdjék a beszámolójukat, mint amivel én kezdtem a visszatekintést.
Vasárnap, 2009. szeptember 20.-án, lesz egy mérkőzés Debrecenben, melyről még nem tudjuk, hogy megfogja-e változtatni a világot. A mi zöld-fehér világunkat.
– Lalolib –
Heti zöldségek – avagy a wellness jótékony hatása
Amikor először kilátogattam a „zöldségpiacra” még nem tudtam, hogy vissza fogok térni és mostantól, ha nem is rendszeresen, de szemezgetni fogok a zöld-fehér színű csemegékből. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – egy lépést tettünk előre
Amikor a vasárnapi írásomban „kiadtam a jelszót”, miszerint csak a győzelem számít, már akkor tudtam, hogy veszélyes vizekre evezek. Egyből motoszkálni kezdett bennem a kétely, mi van akkor ha nem sikerül és beleesek a vízbe? Azt eddig is tudtam, hogy nem vagyok egy Darnyi Tamás és ha igazán mély vízbe kerülök, az egyetlen lehetőség számomra ha Erika Eleniak utánam ugrik, bár abban azért nem vagyok biztos, hogy együtt sikerülne kikecmeregni a vízből.
Csak a győzelem számít!
Már abban sem voltam biztos, mikor leültem a gép elé, hogy az előre megálmodott címet hagyjam-e meg, vagy egy másikat válasszak melyre később majd utalni akarok. A címen túl még azon is gondolkodtam, hogy a mérkőzés előtt van-e értelme egy ilyen jellegű írásnak. Akik anno éltek az átkosban azok tudják, hogy ilyeneket főleg Aczél elvtárs rendelt meg, amikor „pártunk és kormányunk” úgy érezte, a propaganda eszközeivel kell enyhíteni a feszültséget és lelkesedést táplálni a meggyötört lelkekbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Álljatok fel!
Az elmúlt hetek történéseire ezen az oldalon is kerestük már az igazságot, de úgy gondolom, néha leragadtunk a jelenben, és a mostani eredménytelenséget saját magunk háborgó lelkületén keresztül próbáltuk megérteni. Pedig az igazság annál sokkal mélyebb gyökereket vert, hogy minden baj okozóját egyedül az angol befektetőkben lássuk. A védő szerepét most sem akarom eljátszani, hiszen nem ismerem a vád bizonyítékait, és főleg indítékát, ezért inkább más megvilágításba helyezném a jelen gondjainak boncolgatását. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Heti zöld(ségek)
Az elmúlt hetek eseményei után azt gondoltam, olyan túl nagy meglepetést már nem tud szolgáltatni kedvenc csapatom. Ismét tévedtem. Nem először, és sajnos valószínűleg, nem is utoljára. Pedig tudhatnám, hogy Murphy szerint tévedni emberi dolog, de sajnos megbocsájthatatlan. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
