Csikós Gyula
Biztonságos megoldásokat alkalmazó, megbízható, hosszú időn át kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó labdarúgó volt. Nem törekedett látványos megoldásokra. Egy cél lebegett előtte: a kapujára irányuló lövéseket és fejeseket a legegyszerűbben, leggyorsabban elhárítani. Labdafogása kitűnő volt és igen jól öklözött. Mozgékonysága, határozottsága, nagy ruganyossága és kiváló reflexei jóvoltából bravúros védésekre is képes kapusnak bizonyult.
Pályafutásának kezdeti szakaszáról így nyilatkozott:
– A pesterzsébeti MTK-ban kezdtem védeni. Akkor még EMTK volt. Innen a Nemzetihez kerültem, két év múlva a később szintén megszűnt Phöbushoz. Itt is két évet töltöttem, két gyönyörű, felejthetetlen évet. Nekem nagyszerűen ment a védés. A csapat megszűnése után a Taxi játékosa lettem. Erre az időszakra esik két válogatott szereplésem. Ez nagy szó volt. Büszke is voltam rá.
És most, hogy a Ferencváros játékosa lettem, azt remélem, hogy jobban szem előtt leszek és a válogatottság is könnyebben elérhető lesz számomra. Mondanom sem kell, hogy szívvel-lélekkel fogok őrt állni a ferencvárosi kapuban. Mindig idehúzott a szívem és most, hogy végre sikerült eljutnom eddig, érdemes akarok lenni a bizalomra.
Egyébként nagyon érdekes élményem van a Fradival kapcsolatban. Még ifjúsági játékos voltam, mikor Papp Laci, a régi Fradi játékosa meglátott és beszélt is érdekemben az akkori vezetőkkel. Azt mondták, hogy menjek ki egy edzésre. Annyira meg voltam illetődve a nagy megtiszteltetéstől, hogy nem mertem kimenni. Pedig azóta talán már régen a Ferencvárosban védtem volna. Na, nem baj, még most sincs késő, hiszen csak 26 éves vagyok. Bízom magamban és azt hiszem, hogy nem lesz hiba a ferencvárosi kapu körül.
(Sporthírlap, 1940. február)
Nagyszerű védések sorozatát mutatta be a Ferencváros kapusaként és a válogatottban is volt egy örökké emlékezetes, bravúros szereplése. Genovában egy olasz—magyaron a mérkőzés „hőseként” emlegették.
Klubhűségből is „hős” volt… 1945 elején az újpestiek, mint kerületük lakosát hívták a lila-fehérekhez. Csikós Gyula azonban Újpestről inkább átgyalogolt, majd később átkerékpározott az Üllői útra!
Ő az FTC történetének egyik kapusa, aki sorozatban hét tétmérkőzésen nem kapott gólt (1945.06.23 – 1945.07.15.), 233 tétmérkőzéséből 65 alkalommal gólt sem kapott. Csikós arról is nevezetes, hogy ő volt az FTC történetének első kapuscseréje. 1950. augusztus 27-én az Üllői úton a fiatal Pamukit váltotta a kapuban a győriek elleni mérkőzésen.
Amikor pedig 1950-ben a csapat egyik pillanatról a másikra kapus nélkül maradt, a már visszavonult Csikós az első hívó szóra a kapuba állt. 37 éves volt akkor…
A későbbiekben nem múlt el úgy mérkőzés, hogy Csikós Gyula ne a lelátóról buzdítaná a fiúkat…
(Antal Zoltán, Hoffer József és Nagy Béla írásainak felhasználásával)
Édesapámtól tudom, hogy milyen kiváló kapus volt. SZERENCSÉRE ezen a poszton is bővelkedik a FRADI (világ)nagyságokban is…
Pontosítok: Bajnoki mérkőzésen az első kapuscsere. Mert nemzetközi barátságos és kisebb jelentőségű hazai díjmérkőzéseken már a húszas évektől volt kapuscsere.
Fel fogok menni a padlásra és előszedem a régi képeit 🙂 Isten nyugosztaljon Nagypapi! 🙂
Kedves Eszter, azt hiszem, sokak nevében csak biztatni tudom! Ez az a hely, amelynek törzsközönségét minden és mindenki érdekli, ami Fradi és aki fradista!
Később nagypapámmal együtt dolgozott a Váci úti furnérgyárban. Bár tudnék bővebb részleteket.
Állítólag ragyogó kapus volt, Isten nyugosztalja, mint minden nagy Fradistát!