Deák Ferenc
Nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével Schlosser, Schaffer, Takács II. és Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem csillogott a rendkívül népszerű „Bamba”, de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát.
A Ferencvárosban 83 bajnokin 121, míg a magyar válogatottban 20 találkozón 29-szer volt eredményes.
Deák a futballkapuból került a középcsatár posztjára. Berkessy Elemér, a korrábi Fradi-játékos fedezte fel benne az átlagon felüli lövőkészséget, így a SZAC-ban hamarosan Ő lett a gólkirály. Húsz-huszonöt méterről kapásból, állítottból bombázott, a rendkívül jó fizikumú, fél marhákat emelgető henteslegény.
Becenevéről és átigazolásáról így nyilatkozott:
– Még Lőrincen neveztek el így, mert jó szokásom szerint a középkör táján, a felezővonalnál helyezkedtem el, látszólag úgy, mintha semmi dolgom nem lenne ott. Bambultam, de amikor jött a labda, mindig gyorsan és váratlanul mozdultam meg. Hiába, támadni és gólt lőni a legszebb a futballban! Még ilyen „bambásan” is… Ami pedig az Üllői útra történő szerződésemet illeti, nos az létkérdés volt a SZAC számára is. A szerződés értelmében minden Fradi-meccs után a bevétel 30 százalékát a SZAC kapta!
Deák egy sarokházért (Nefelejcs utca 24. alatti kétemeletes bérház) igazolt az Üllői útra. Nem sokáig volt háztulajdonos, mert jött az államosítás… így ebben sok haszna vagy öröme nem lehetett, viszont a ferencvárosi pályafutása fényes sikert hozott.
– 1947. szeptember 7-én mutatkoztam be az Üllői úton – éppen volt csapatom a Szentlőrinci AC ellen. Szerettem régi játékostársaimat, de azért négy gólt rúgtam nekik. Egyébként a Fradihoz való kerülésemnek nagy ára is volt: nem mehettem el a zöld-fehérekkel Mexikóba! Ugyanis ha ezen a túrán részt veszek, egy évig nem igazolhatott volna le a Fradi. Egy ősrégi szabály volt, amelyet sürgősen ezután eltöröltek. De hát nekem ez már semmi vigaszt nem jelentett… A vigaszt a győzelmek jelentették, amelyek szép szériákban követték egymást. Felejthetetlen volt a győriek elleni meccs, amikor a csapat 13-0-ra győzött és én is ötször találtam a kapuba! Azonban még emlékezetesebb egy mesterhármason. Ez 1948 májusában történt. Az Üllői úton a Kispest ellen 1-0-ra „égtünk”. Ónody sérülése miatt 10 emberrel játszottunk, s a két pont sorsa eldőlni játszott. Aztán öt perc alatt három gólt szereztem! 3-1-re győztünk! A közönség a mérkőzés végén betódult a pályára. Rólam letépték a mezt és a szurkolók apró darabokra szaggatták, így vitték el emlékként. Egy régi fradista éppen a napokban mutatta, hogy még most is ereklyeként őrzi a mezem egy málladozó darabját. Gondolom, hogy ezek után érthető, hogy nekem ez a mesterhármason legszebb emlékem.
Deák ferencvárosi pályafutása alatt hét alkalommal ért el mesterhármast. De az igazi „világszám”, hogy kilenc alkalommal meccsenként négy-négy gólt szerzett! És az a már említett öt gól egy meccsen. És ami szintén nem hétköznapi teljesítmény: 29 mérkőzésen két-két gólt szerzett! Utolsó ferencvárosi dupláját jövendőbeli klubja, a Bp. Dózsa ellen érte el. A legtöbb gólt az 1949-es naptári évben érte el: 65 gólt szerzett! 1948-ban pedig 63-at! Ez volt a két csúcséve (1947-ben fél idény alatt 19-et, 1950 tavaszán pedig nyolc gólt szerzett).
Húsz válogatott mérkőzése közül tizenötön lőtt, illetve fejelt gólt! Két válogatott meccsen is négy-négy gólt szerzett! 1947-ben Bulgária ellen, 1949-ben a lengyelek ellen. Ez volt a magyar válogatott első vidéki városban (Debrecen) rendezett mérkőzése. Deák mindezt négy góllal köszöntötte.
Nem csoda, hogy a magyar gólzsákot rendre csábították külföldi csapatokba. Amikor a Torino gépe lezuhant és elveszett a világhírű csapat még Olaszországból is kapott ajánlatot. A torinóiak egy üres csekket küldtek neki, hogy csak az összeget írja be. Ő itthon maradt és azt hitte, hogy örökké a Fradiban játszhat. Nem így történt. További sorsát egy karhatalmistákkal való összetűzés döntötte el.
A siófoki Fogas étteremben eljátszatta a cigányokkal a már betiltott Fradi-indulót (1950), amit természetesen teli torokból énekelt. Percek múlva két ÁVH-s tiszt lépett hozzá, és felszólították, hogy azonnal hagyja abba. Deák válaszul kiütötte őket, sőt az egyiktől még a fegyverét is elvette! A történtek után kész tények elé állították: vagy aláírja az átigazolási lapot és a Dózsa futballistája lesz, vagy legfeljebb a börtöncsapatot erősítheti…
Deák életében először az eszére és nem a szívére hallgatott.
A Megyeri úton is rúgta még egy ideig a gólokat, de hát minden megváltozott. Már csak a B-válogatottságig vitte… És néhány év múlva továbbvitte sorsa a Dózsából az Egyetértésbe, a Bp Spartacusból a Siófoki Bányászba. Sportpályafutása lassan véget ért.
*
Deák Ferenc 1997. január 20-án az IFFHS-től egy futball-labdát ábrázoló szobrot és egy elismerő oklevelet kapott Münchenben:
„Az élvonalban egy szezonban elért gólok Európa csúcstartójának, az 1945/46-os idényben 66 gólt szerző Deák Ferencnek”
– 54 gólt szereztem akkor a Nyugati csoportban és a tízcsapatos rájátszásban még tizenkettőt. Ha azonban az egy mérkőzésre eső gólátlagot veszem, mégis a Fradiban lőtt 59 gólom a csúcs, mert azt 30 meccsen értem el és az majdnem két gól mérkőzésenként!
Az FTC történetében egy bajnokság alatt Ő rúgta a legtöbb gólt, amely megdönthetetlen bravúr. Akik 1949-ben góljaiért ünnepelték, nem gondolhatták, hogy egy „aranygólcsúcsot” látnak és élik át annak minden gyönyörűségét. Deák Ferenc nemcsak a Ferencváros, hanem Európa legjobb góllövőjének is bizonyult.
(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Hegyi Tamás írásainak felhasználásával)
http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/negyokros-szeker-sem-tudta-megallitani-csak-sebes-gusztav-2461103
GÓLKIRÁLY A KAPUBAN
Bár cikkünk azokról a labdarúgókról szól, akik mezőnyjátékosból kapusok lettek, mindenképpen érdemes megemlíteni örökös gólkirályunkat, a legtöbb élvonalbeli meccsét a Ferencvárosban játszó Deák Ferencet is, aki ugyan fordított utat járt be, hiszen kapusból lett csatár, ám aztán többször is előfordult, hogy a nagyszerű támadó beállt a kapuba – s nem holmi edzőmeccsen, hanem NB I-es vagy NB II-es bajnokin!
Deák ifistaként kapus volt, sőt 18 évesen a felnőttek között is kapusként mutatkozott be, az 1939–1940-es idényben az NB B (akkor ez volt a másodosztály neve) Alföldi csoportjában szereplő Szentlőrinci AC-ban a szezon utolsó két fordulójában kapusként vetették be – az UTE ellen hét, a Szegedi KEAC ellen négy gólt szedett be.
A következő szezonban viszont már mezőnyjátékos volt, első NB III-as meccsén (még jobb oldali középpályásként) a Komárom ellen tizenegyesből gólt is szerzett, majd 1941 márciusában, amikor először játszott középcsatárt, hat góllal terhelte meg a Budakalász kapuját!
Ettől kezdve kihagyhatatlan volt a SZAC-ból, amellyel 1944 nyarán feljutott az NB I-be. Az élvonalban is roppant gólerős volt, és az 1945–1946-os szezonban 66 gólt termelt 34 mérkőzésen. De „csak” 33 találkozón játszott csatárt, 1946. július 7-én, a bajnok Újpest ellen ugyanis ő volt a kapus. A bombaerős újpestiek ellen nem sok sikerélményben volt része, hiszen kilenc gólt kapott.
Később is előfordult, hogy beállt a kapuba, már Dózsa-játékosként 1952 szeptemberében a Csepel ellen büntetőt hárított, Keszthelyi Mihály tizenegyesét védte ki. 1956 őszén, a Bp. Spartacus labdarúgójaként a megsérült Zsikla kapus helyett védett az 50. perctől.
http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_ii/golkiraly-is-allt-mar-kapuban-kint-es-bent-ket-kulon-vilag-2408795
Deák “Bamba”, legyen Neked könnyű a föld … minden idők egyik legnagyobb csatára … azért elnézném a mai Real Margitban, amint csak 60-70 gólt rúgna egy szezonban … milyen indokkal hagynák ki? Kevés fröccsöt iszik??? Micsoda játékos lehetett … DEÁK FERENC!!! EZ az ember nem fért be az Aranycsapatba??? “Deák 6 gólján kívül semmit sem csinált ..” -- fogunk még valaha ilyet olvasni???
Úgy van, Bamba a miénk volt, neki is, Henninek is megbocsátható volt, hogy átléptek az “ellenhez”, hisz nem volt más választásuk. De “Fradizmusát” bizonyítja az is, hogy ott már meg sem közelítette azt a formát, mint nálunk. Mint oly sokan, de oly sokan, amikor el kellett hagynia a Fraidt, valami összetört benne. Ő is élni fog mindaddig, amíg egyetlen fradista is élni fog, azaz, a Naprendszer kihűléséig.
A Fradi-emlékezet mindörökké kitörölhetetlen fejezete Deák Bamba és az ő köré épült Fradi, a legfeledhetetlenebbek közül. Isten nyugosztalja, de bennünk örökké él.