Dr. Dékány Ferenc halálára

Dékány Ferenc

79 éves korában a mendei öregek otthonában elhunyt dr. Dékány Ferenc, a Ferencváros legendás futballistája.

1954-ben, hatéves koromban, kaptam egy gombfoci-csapatot, amelyet akkoriban Bp. Kinizsinek hí­vtak. Édesapám barátai azt í­gérték, hogy kivisznek a következő meccsre a Népstadionba, ha fejből fel tudom mondani a csapat összeállí­tását. Számomra ez nem jelentett nehéz próbatételt. Még ma is, ha álmomból felkeltenek, kapásból sorolom a neveket: Gulyás – Mátrai, Kispéter, Dalnoki – Szabó, Dékány – Kertész, Láng, Orosz, Vilezsál, Fenyvesi.

Kedves Fradisták! Fogynak a gombfoci-csapatom játékosai!!!

Most dr. Dékány Ferenc, a népszerű Pofi haláláról érkezett hí­r, furcsa módon egy bulvárlapon keresztül. Egy olyan FRADISTÁRÓL, aki a legnehezebb időkben, amikor elvették a csapat nevét és szí­nét is, Kispéter Mihállyal és Dalnoki Jenővel együtt tartotta a lelket a szándékosan meggyengí­tett csapatban. 1949-ben mutatkozott be a Fradiban, amikor még ott játszott Budai, Kocsis és Czibor is. Ő is mehetett volna más csapatba, de hűségesen kitartott a meggyengült gárdában is. Összesen 362 mérkőzésen (ebből 258 bajnoki) lépett pályára a Fradiban, s csakis a Fradiban! Kispéter után ő volt a csapatkapitány. Rendkí­vül intelligens, sportszerű játékos volt. Pályafutásának egyik „hiányossága”, hogy nem ünnepelhetett bajnoki cí­met, viszont két bajnoki ezüst- és három bronzérem kerülhetett a vitrinébe. A másik fájó pont az életében, hogy egyszer sem lehetett A-válogatott, pedig ott volt a közelében, esetenként a keretében. Ennek csak az egyik oka az, hogy a Bozsik, Zakariás kettős mellett olyan kiváló fedezetek voltak abban az időben, mint Kotász, Szojka, Kovács I… és még sorolhatnám. Dékány számára az is hátrányt jelentett, hogy a Fradiban (Kinizsiben) játszott, ahonnan nehezebb volt bekerülni a válogatottba…

A Fradiból, mint csapatkapitányt, 1961-ben egyik napról a másikra elküldték. Az egyesülethez azonban hű maradt, nem igazolt át máshova, inkább visszavonult. Nem játszotta meg a sértődött embert, mert – amikor szükség volt rá – 1973 és 1976 között elvállalta a labdarúgó szakosztály vezetését. Barátjával, az edző Dalnoki Jenővel szép sikereket értek el: bajnoki cí­m, kupagyőzelem KEK-döntő. Erre az időszakra esik egyik nyilatkozata a Labdarúgás cí­mű lapban: „Igyekeztünk a játékosokat meggyőzni, hogy a régi hagyományok alapján kell játszani és élni…Képzelje! Olyan játékosunk is van, aki nem tudja a Fradi-indulót! … Hát … Fradi-szí­v nélkül nem megy ez a játék! … Igen, igen.. ez a legfontosabb: Fradi-szí­vet varázsolni mindenkibe!”

Az utóbbi négy évben, felesége halála után, indokolatlanul nehéz körülmények között, betegségben élt. Bár rendelkezem néhány információval ennek okáról, de nem az én feladatom í­télkezni. Azt viszont tudom, az FTC Baráti Kör igyekezett anyagi támogatást nyújtani számára.

Gyenes András Dalnoki Jenő életéről í­rt könyvében Dékány doki – tööbbi között – ezt mondta elhunyt barátjával kapcsolatban: „ Az utolsó években együtt jártunk a Hélia Szálló uszodájába, mindig értem aggódott. Pátyolgatott, vigyázott rám. Én tűntem betegebbnek, s ő ment el. Nagyon hiányzik, ha nézem a régi csapatképeket, eszembe jutnak az együtt eltöltött évek, a száz és száz közös emlék, sztorik özöne. Ilyenkor könnyezem, s várom a napot, hogy újra találkozzunk. Vele és a többiekkel, akik már az égi futballpályán rúgják a bőrt. Gulyás Géza, Szabó Laci, Orosz Pali, Fenyvesi Máté és én maradtam itt utóvédharcosnak. De még összeáll a legendás nagy csapat. … Egyáltalán nem félek az elmúlástól, sokkal inkább vágyom már a régi barátokkal, csapattársakkal való találkozást.”

Drága Dékány doki, Pofi bácsi! Teljesült a kí­vánsága, de nem volt sportszerű, hogy ezúttal ennyire sietett. Én már készültem a jövő évi 80. születésnapra, gyűjtöttem az interjúhoz az anyagokat. A riportból – sajnos – nekrológ lett… Isten nyugosztalja!

Utószó: Kedves Fradisták! Tisztelt Tulajdonosok, Vezetők! Nagyon fogynak a gombfoci-csapatom játékosai! Nem kellene egy kicsit nagyobb figyelmet fordí­tani a még élő legendás játékosainkra? Állí­tólag hagyománytisztelő egyesület vagyunk.

2008. november 29.

Balaginho