“A sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA” – levele

Vass Miklós, dr. Papácsy Ervin, Pethő Zoltán, Berkessy Elemér és a háttérben: Bukovi Márton

“Én í­rok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – í­rja Anyeginnek Tatjana Puskin levelében, mely inkább egy vers, de mégis csak egy olyan személyes vallomás mely idővel a világirodalom egyik legszebb leveleként tartanak számon. Rajta kí­vül természetesen számos irodalmi levél maradt fent az utókor számára, melyeket Puskinhoz hasonlóan az í­rók nem a nagy nyilvánosságnak szántak, hanem szerelmüknek, barátjuknak, vagy éppenséggel az ellenségüknek. Karinthy Frigyes, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Ady Endre, Madách Imre…és sorolhatnánk azokat az í­rókat, költőket, gondolkodókat, akik rendszeresen í­rtak leveleket, melyeket a cí­mzettek meg is őriztek az útókor számára. Amikor néhány hónappal ezelőtt Pethő Zoltán a TempóFradinak adományozta azt a számunkra felbecsülhetetlen értéket képviselő “dossziét”, melyben 70 éven át gyűjtötte a Ferencvárossal kapcsolatos képeket, leveleket, relikviákat, már akkor sejtettük, hogy lesznek olyan levelek melyek közlését még akkor is “vállalnunk” kell, ha az egy baráti és bensőséges levelet takar. A vállalás oka meg nagyon prózai és nagyon egyszerű: mert benne van a Ferencváros, mert minden mondatából a három E betű eszméje árad.

Az alábbiakban egy 1979-ben “elcsí­pett” levelet olvashatnak, amit Berkessy Elemér í­rt dr. Papácsy Ervinnek, melyben az akkor már Spanyolországban élő volt ferencvárosi játékos majd edző válaszol a Baráti Kör vezetőjének, hogy milyen érzésekkel készül a tervezett magyarországi “hazalátogatásra” ahol találkozhat azokkal a réi játszótársakkal, akikkel 50 évvel előtte bearanyozták a ferencvárosi labdarúgást. Bár elsőre Berkessy Elemér neve nem cseng annyira ismerősnek, pedig a sudár termete miatt annak idején csak Jegenye néven ismert fedezet kiváló fejjátéka mellett remek technikai képzetségével és kitűnő helyezkedésével vált az 1931/32-ben, 100%-os teljesí­tménnyel bajnokságot nyert csapat alapemberévé. Egy súlyos sérülés megakadályozta abban, hogy részese lehessen a harmincas évek további Fradi sikereinek, hiszen a “pótlására” kiszemelt Lázár Gyula olyan remek teljesí­tmény nyújtott, hogy a felépült Jegenyének a klub lehetőséget adott arra, hogy Franciaországba szerződjön. Onnan egyenes út vezetett Spanyolországig, és talán nagyon kevesen tudják, hogy Berkessy Elemér volt az első magyar játékos, aki részt vett a Barcelona játékosaként az “El Classicon”.

A levél cí­mzettjéről, dr. Papácsy Ervinről még kevesebbet tudunk -itt olvashatunk róla bővebben-, pedig évtizedekig szolgálta a Ferencvárost, mint a Baráti Kör tagjaként, melynek megalakulásától vezetője volt. Róla Zsolt Róbert ezeket í­rta 1978-ban:

Miskolc 1979. aug. 11.

Kedves Ervin Barátom, „Fradi Testvérem”!

 

E pillanatban befejezett telefon beszélgetésünk folytatását ezen soraimmal próbálom kiegészí­teni.

 

á) Nagy örömmel és büszkeséggel vettem a már reám várakozó EXPRESS leveledet és annak reám megtisztelő meghí­vásotokat. Az üzletté átalakult labdarúgásban meghaltak a szentimentális érzések, pláne olyan „történelemben” jelentéktelen személlyel szemben, mint e jelen sorok í­rója.
Én a Fradi életében még a káplári rangot sem értem el, de mindenkor hű katonája maradtam a Fradi zöld-fehér szí­neknek, amit csak akkor tudtam bebizonyí­tani amikor külföldön találkoztunk.

 

b) Ismerteted soraidban, hogy a résztvevők között TíZ régi játékossal fogok találkozni, í­gy probléma elé vagyok állí­tva, ha „duplán citálom” a személyeket. Furmann és Dodó szí­vemhez közel álló sporttársaim, de utalva arra a nagy emlékemre, hogy büszkeséget jelentett a Fradi és válogatott Furmann – Bukovi – Berkessy halfsor, í­gy kellemes lenne ismét együtt legyünk – 50 esztendő után – a fehér asztal mellett is. Mindenkit szerettem í­gy nehéz az „EXTRA” kiválasztás! Mégis ki kell emelnem Lakat Karcsi, Tihanyi TILL András (Nagy Sándor u. 66. Kispest) sporttársamat, akikkel Szegeden összenőttem, majd mint a Fradi edzője együtt dolgozhattam.

 

c) Fiatal feleségem (csak 15 évvel, de 40 esztendőt „átszenvedve”) soha egyetlen olasz, francia, belga és spanyol egyesületem meghí­vását nem fogadta el. Bizonyosan ezen az utolsón csak azért adná be a derekát, mert pont egybeesik házasságunk 40-ik jubileumával! Egy feltétellel, hogy nem fogok beszédet tartani! NA és ne egyedül üldögéljen „PÁRTÁBAN”!

 

Ezek lennének amik telefonba nehéz lett volna összeszedni. K.b. e hó 20-a körül Pesten lennék, í­gy keresni fogom a kapcsolatot telefonon keresztül.

 

Addig is üdvözletem a Vezetőségnek, Nagy Bélának.

 

Kézcsókom kedves Feleséged Őnagyságának, Téged szeretettel ölelve.

 

Elemér
(a sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA : )

Nagyí­táshoz klikk a képre!

Nagyí­táshoz klikk a képre!

A levélben emlí­tett találkozó képei (1979)

A levél és a fotók Pethő Zoltán gyűjteményének része, melyet a Tempó Fradi Alapí­tványnak adományozott.