Eisenhoffer József
Erősen ballábas, áttörő stílusú csatár volt. Nagy lendület és tekintélyes lövőerő jellemezte a játékát. Szélsőjét jól foglalkoztatta, de a mezőnyben nem találta fel magát úgy, mint a kapu előtt.
“Hosszadalmas az egész nevét kimondani, ezért röviden EIZI-nek nevezi mindenki. Az FTC jelenlegi sztárja tíz esztendő előtt a BTC-ben kezdte pályafutását, s már akkor fő erőssége volt a piros-fehérek ifjúsági csapatának. Szüleinél, Kispesten lakott, így kissé körülményes volt a Millenáris pályára bejárnia. Mi sem természetesebb, minthogy a KAC szemfüles intézője hamarosan megtudta Eizi kispesti voltát, s kivetette hálóját a sokat ígérő futballista gyerekre. A szipkázás azonban nem ment könnyen, mert a BTC is mindent elkövetett, hogy maradásra bírja.”
Végül egy „szívügy” döntötte el további sorsát: beleszeretett egy kispesti lányba, aki KAC szimpatizáns volt… Eizi hamarosan átlépett a Kispesti AC-ba. A romantikus futballszerelemnek boldog házasság lett a vége. Eisenhoffer pedig a kispestiek legjobb játékosává nőtte ki magát. A KAC profiperének eredményeként már 1922-ben az Üllői útra járt edzeni, de csak 1923 nyarán mutatkozott be zöld-fehérben.
Csak egy idényt játszott az FTC-ben (1923 telén a Makkabi Brnoba távozott, de nem kapott játékengedélyt az olasz-spanyol túrára, így visszatért), de rendkívül eredményes játékával emlékezetessé tette Üllői úti szereplését. Az 1924-es párizsi olimpián a magyar válogatottban ő képviselte az FTC-t és az olimpia játékok első gólszerzője is Eisenhoffer volt!
Az olimpia után a Fradiból Bécsbe szerződött, ahol az 1924-25-ös idényben bajnoki címet nyert a Hakoah Wien-nel, majd a tengerentúlon folytatta.
Az Egyesült Államokban (1926-29: Brooklyn Wanderers, 1929: Brooklyn Hakoah FC, 1929-31: Brooklyn Wanderers) amerikai kupagyőztes (US National Open Challenge Cup) az 1928-29-es és Lewis Cup döntős 1927-ben.
1933-tól Franciaországban, az Olympique Marseille-ben folytatta pályafutását előbb mint játékos, később mint edző. Összesen kilenc évet töltött el a kikötővárosban. Francia bajnoki ezüstérmes az 1937/38-as szezonban, francia kupagyőztes 1935-ben, kupadöntős 1934-ben és 1940-ben is, francia déli zóna bajnok 1940/41-es idényben.
1941-ben tért haza, 1945-ben perforált vakbélgyulladásban hunyt el.
(Nagy Béla, Selmeci József, Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával)
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Vélemény, hozzászólás?