Elhunyt Megyesi István

6 hozzászólás a(z) Elhunyt Megyesi István bejegyzéshez

• 

  YSE on 2016. július 27. szerda - 07:49

  Megyesi maga volt a megbí­zhatóság és a megtestesült futball iránti alázat. Soha sem volt “cí­mlapsztorija” -- viszont mindig lehetett rá számí­tani. Néhány nagyon kellemetlen sérülése viszont hátráltatta, ha azok nincsenek, jóval nagyobb karriert is befuthatott volna. (És Vépivel kellett harcolnia a helyéért…)

  Válasz
  • 

    lacimadár on 2016. július 27. szerda - 10:33

    Igen, Vépi Peti hol jobb-, hol balhátvéd volt, jobbhátvédben Novákkal, majd Martossal, balhátvédben Megyesivel kellett megküzdenie … ma már felmérhetetlen bőség … mind többszörös válogatottak voltak, amikor még igencsak jegyezték a magyar futballt! Nekem is ez jutott eszembe Megyesi Pistáról: sosem volt a “cí­mlapon”, de nem emlékszem meccsre, ami rajta ment volna el … Dalnoki Jenő bácsi mondta: neki nem az a futballista, aki 10-ből 2 meccsen brillí­rozik, 8-on meg nem csinál semmit (pl. Kocsis Lajos, Törőcsik -- teszem hozzá én), hanem aki 10-ből 8-szor hozza azt, amit tud. Szerintem Megyesi Pista 10-ből 10-szer hozta azt, amit tudott. Nem volt csillogó klasszis, de azért az sem volt kevés, amit ő tudott, és mindig ki is adta magából. Legyen Neki könnyű a föld … 🙂

    Válasz
• 

  lalolib on 2016. július 26. kedd - 19:25

  Számomra is a Fradi “örök” hátvédsora, a Martos, Bálint, Rab, Megyesi négyes. Emlékszem micsoda élmény volt 1985-ban a búcsúmérkőzése, Muchával, Pusztaival, Hajdúval, Vépivel és Megyesi Pistával…és Nyilasi Tiborral, aki akkor már az Austria mezét viselte.
  Sokunk számára volt példakép, volt olyan magnó kazettám, melynek boritóját Megyesi Pista képe diszí­tette. Akkor még nem külföldiek sztrároltunk, hanem azokat akik zöld-fehér mezt húztak és hosszú éveken át hűséget esküdtek a Ferencvárosnak.
  Egy csodás ember, egy remek játékos elment, de emléke örökké bennünk fog tovább élni.

  Válasz
  • 

    lacimadár on 2016. július 27. szerda - 10:43

    persze, hogy nem külföldieket sztároltunk, mikor itthon is volt egy vagonnyi olyan játékos, akiért érdemes volt kimenni a pályára, és nem csak a Fradisták között! Emlékszem, amikor Szegedre vagy Békéscsabára jött a Stécé, nem is volt kérdés, hogy utazunk, mert Szalait, Répást, Bástit látni KELL! Nem ide tartozik, de mikor ’75-ben (’76-ban?) a Vasas az akkor is csúcsot jelentő Barcelonát fogadta, és őrületesen nagy Vasas-drukker barátom jóvoltából felmentünk a Stadionba, a dermesztő hidegben megállapí­tottuk a meccs után, hogy Cruyff és Neeskens persze külön klasszis, más dimenzió (bár utóbbit Izsó Náci egy párszor felbőrözte!), de a sokszoros spanyol válogatottak, pl. Asensi, Rexach, semmivel sem voltak különbek, mint Müller Sanyi, Izsó, Zombori, vagy Várady Béla …
    Mi a fenének kellett volna nekünk külföldi kedvenc, amikor ott volt a Fradi keretében vagy 20 olyan játékos, akit imádni lehetett … de Győrtől Egerszegig, Tarjántól Csabáig, Diósgyőrtől Pécsig voltak olyan magyar játékosok, akiket élmény volt nézni … Pl. id. Dárdai Pál … legalább akkora játékos volt, mint a fia, de az ő idejében “csak” a B-válogatottsághoz volt elég az a tudás, ami 20-30 évvel később már vagy 70 válogatottságot eredményezett …

    Válasz
• 

  Fradi 43 on 2016. július 26. kedd - 17:46

  Igazi Fradista volt Nyugodj Békében Megyesi Pista soha nem felejtünk.

  Válasz
• 

  lacimadár on 2016. július 26. kedd - 15:46

  Megint elment egy HŐS, egy LEGENDA! Egyik kedvencem volt, persze, abban a ’74 -- 76 közötti Fradiban mindenkit imádtam. Nemcsak Belgrádban játszott nagyot! Azon játékosok közé tartozott, akiről szinte senki sem áradozott a rengeteg győztes meccs után, de egyetlen -ritka- vereség után sem szidta senki, mert szinte sosem tudott rosszul játszani! A jó átlagot mindig hozta. Nagyszerű játékos és ember volt, olvastam, hogy évek óta súlyos beteg. Nagyon sajnálom, őszinte részvétem a családjának. RIP, Megyesi Pista, amí­g élünk, nem felejtünk el!!!

  Válasz