Elhunyt Schlegel Oszkár
Életének hetvenkettedik évében elhunyt Schlegel Oszkár sportpedagógus, a zuglói Csanádi Árpád Iskola címzetes igazgatója.
A TF-tanári diploma megszerzését követően az oktatásnak és nevelésnek szentelte életét. 1970-től harmincöt éven át a zuglói Őrnagy utcai iskolában tanított. Igazgatóhelyettes, majd tizenöt évig igazgató volt. Ő harcolta ki 1986-ban, hogy a Csanádi Iskola a KSI iskolája legyen, később a tanintézmény valamennyi termét az élők sorából eltávozott magyar olimpiai bajnokokról nevezte el.
Schlegel Oszkár évtizedeken át tagja volt a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának, s ugyancsak évtizedekig élvonalbeli kézilabdacsapatoknál edzősködött. Az olimpiai eszme terjesztése céljából több olimpiai klubot is életre hívott itthon és Szlovákiában is. Rengeteget tett azért, hogy a sporthősökre a következő nemzedékek is emlékezzenek. Legutolsó munkája az Aranycsapat egyik legjobbjáról, Volt egyszer egy csatár – Kocsis Sándor emlékkönyv címmel megjelent kötet volt.
Perutek János, a Küzdőtér Kiadó vezetője az augusztus 6-i könyvbemutatón elárulta: a mű megjelentetésével nem a kereskedelmi haszon volt a célja, hanem az, hogy a betegeskedő szerző a kórházban a kezébe foghassa.
Schlegel Tamás üzenete az FTC Baráti Kör oldal olvasóinak:
Édesapám ,Schlegel Oszkár örökre távozott közülünk.
Azóta már biztos az elhunyt olimpikonokkal beszélget, és lázasan keresi Kocsis Sanyit köztük egykori bálványát. Nem tudom tudják-e, a könyv megjelenése szeptemberre volt tervezve, de Édesapám súlyos betegsége miatt rohamtempóban elkészítette a Küzdőtér kiadó vezetője, jó barátja Perutek János. Köszönet Neki. Kérem bocsássanak meg eme kurtán furcsán megfogalmazott kis bejegyzés miatt. Most ennyi tellett tőlem. Sok szeretettel üdvözlök Mindenkit aki ismerte személyesen és aki ismeretlenül gyászolja. Könyvét ajánlom Minden Fradistának. Köszönettel : fia
Szeretettel,tisztelettel gondolok,volt edzőmre Oszi bá-ra,Hallottam hírét,hogy távozott közülünk,de érdekesség,hogy előtte levő napokban szándékoztam megkeresni őt.Mintha megérzés lett volna,hogy beszélnem kellett volna vele magam se tudom.De ha reá gondolok.könnybe lábad a szemem,nehéz elhinni,hogy már nincs köztünk.A szigorúság mellett ,azért egy érzékeny jószívű,önzetlen embert ismertem meg benne.Sokat köszönhetek neki,és emlékét tisztelettel a szívemben őrzöm tovább.
sok szeretettel gondolunk rad ezen a napon a te emleked a szivunkbe marad
oggi abbiamo acceso una candela, e in famiglia abbiamo parlato e ricordato di te, ci manchi ma i bei ricordi ci accompagnano sarai sepre nel nostroi cuori famiglia Viano
lassan,lassan jut el a tudatomig, mi történt. most kerülnek elő a homályos távolból életünk apró részletei, melyeket eddig elrejtett agyunk hátsó részében az élet.a saját problémánk, a néha önző csak magunkkal foglalkozó, a “ne haragudj nem érek rá” közismert mondat. Apu szótárából hiányzott ez a kifejezés. Tőle telhetően megtett mindent a rászorulókon, legyen az egy nagyszerű gondolat. vagy pár forint az otthontalanoknak. eszembe jutnak eddig feledésbe merült, akkor még fontosnak sem tűnő momentumok. ha Rá gondolok mindig előbújik egy mozzanat, mely könnyet csal szemembe, és egyben egy halvány mosoly is megjelenik szám szegletében. biztos vagyok benne, egyszerre gondolunk ugyanarra a pillanatra, vagy talán egy kis történecskére. rá kell jönnöm Híres EMBER volt, és én még csak nem is ismertem igazán. persze tudtam miket vitt véghez,mi mindennel foglalkozott egy időben, mintha egyszerre több is lett volna Belőle. bár csak több lett volna. talán nem tartanánk itt, a megszűnő kapcsolatok barátságok világában. rájöttem sehol sem vagyok Tőle az Embertől, a fantasztikus és egyben fanatikus sportszeretőtől és pedagógustól. azért remélem valamicske jóság és tudás rám is ragadt Belőle.
köszönöm mindazoknak akik megértették írásom lényegét, és szeretettel gondolnak Rá.
Ott voltam pénteken Oszibá búcsúztatóján a Szent István kápolnában. A mise végén egy néni megkérdezte a mellette állót: Ki volt ez az Oszkár testvér?
Nekem edzőm, tanítóm, nevelőm, a barátom, a kislányom fogadott nagypapája volt.
Tisztelt és szeretett példakép. Az ifjúságom része, mely jó volt és küzdelmes. Mert sportról szólt, kitartásról, erkölcsről, emberségről. Ezek az évek meghatározták életemet, megalapozták emberi tartatásomat, kritikus életszemléletemet a hétköznapok harcaiban.
Hogyan találkoztunk?”Taknyos”, szemtelen tini voltam, de már a „felnőttben” játszottam. Elkéstem egy edzésről. Mondtam valami kifogást. Oszibá arca elkomorult, szeme kék villámokat szórt és egy kicsit erőssebben passzolta hozzám a labdát. Ekkor vágtam egy grimaszt, megrántottam a vállam, hátra arc és irány az öltöző. Utánam jött, rámparancsolt, azonnal menjek vissza a pályára. Azt kiabáltam:”Amíg maga itt az edző, addig én itt nem leszek játékos!”
No ehhez képest évekig az edzőm volt, különböző klubcsapatokban.
Sajnos több éve, hogy utoljára találkoztunk, de az elmúlt hetekben sokat gondoltam rá és beszéltem róla, mintha éreztem volna, hogy baj van. Talán, amikor lepergette, újragondolta az életét a beteg ágyán, sokadmagammal én is ott voltam a többiek között, akiktől elbúcsúzott.
Most én búcsúzom tőled Oszibá. Ha Isten is úgy akarja, találkozunk majd egy másik világban.
Számtalan teendőd mellett lesz majd időd, egy baráti ölelésre. És akkor te azt mondod: ’Isten hozott kis Dzsó! Itt a szerelésed? Na nyomás az öltözőbe!’
Köszönöm az információt.
Ági
nagyon hianyozol nekunk nem fogunk soha elfelejteni szeretettel gondolunk rí d, akarsz egy joghurtot ?,,,, emlekszel erre
A temetés szűk családi körben lesz. Több infót a Küzdőtér magazin szerkesztőjétől Perutek János Úrtól tudsz kapni.
Sziasztok,
nem tudjátok véletlenül, hogy mikor lesz Schlegel Oszkár igazgató úr temetése???
köszönöm
Á.
Az egyik legszerethetőbb ember volt,akit valaha ismertem!Hiányozni fog a világból!
Isten nyugosztalja!
Nyugodjék békében, egyben köszönet, hogy összehozott bennünket közös bálványunk Kocsis Sanyi
Fantasztikus ember volt, isten nyugosztalja!
A sport iránti szeretetemet Ő alapozta meg. Oszkár Bá’ Nyugodj békében.
Nyugodjék békében!
Nyugodjék békében!