Ezt egy életen át kell játszani, míg dobog a szív
Egy hír, amelyhez nagyon közel voltunk, mégsem mi tudósítottunk róla elsőnek. Egy hír, amely szerencsére mások szerint is hír, amely megér egy rövid megemlékezést a hírek tengerében.
Ma délelőtt rövidhírben tudatta az üllői129.wordpress.com, nem sokkal később pedig a pepsifoci.hu, hogy Szegeden ma valami rendkívüli dolog történt, amely még talán a rekordok könyvébe is jó eséllyel pályázna.
Egy köztiszteletben álló tanárember, aki matematikát tanít a Szegedi Tanárképző Főiskolán, 41 esztendővel ezelőtt azt gondolta, hogy a diákok szellemének pallérozásán túl más módot is találhat a katedrája előtt megforduló közösségek összetartására, nevelésére. Tudta, hogy a sportnál, annak is a legnépszerűbb ágánál, a futballnál jobb módot erre nem találhat. Mint a filmbeli Minarik Ede, Ő is azt gondolta, kell egy csapat! És a gondolatot tett követte, 1968-ban létrejött a Szegedi Tanárképző Főiskola futballcsapata, amelynek első intézője (csak így szerényen) dr. Miskolczi József volt. A Tanár úr futballszeretetét addig a Ferencváros csapata iránti szurkolás tette ki, ebből adódóan szinte természetes, hogy új csapata is a zöld színt viselte. Egy esztendővel később az intéző az edzői kispadra is leült, ezáltal még közelebb kerülvén a csapatához, amely a Csongrád Megyei Labdarúgó Szövetség hivatalos bajnokságaiban indult.
Teltek az évek, végeztek a diákok, ám mindig jöttek újak, akik tanulmányaik mellett futballoztak, futballozhattak is. Egy, csak egy ember jelentette az állandóságot: dr. Miskolczi József, a Tanár úr.
40 év egy kispadon! Még ha az egy kis csapat is, akkor is megsüvegelendő, páratlan teljesítmény. így gondolták ezt egykori játékosai, mai sporttársai és mindenekelőtt fia, Miskolczi József, oldalunk szerkesztője, az FTC Baráti Kör elnökségének a tagja, akik ebből az alkalomból barátjával Gidai Sándorral egy tornát szerveztek az ünnepeltnek.
A résztvevő három csapat a Tanár úr csapatán (a jelenleg a megyei II.osztályban szereplő Szegedi Tanárképző Főiskola) kívül az ugyancsak megyei II.osztályú Újszegedi Torna Club (UTC) és az egy osztállyal feljebb játszó Tiszasziget voltak. A három csapat 1×45 perces mérkőzéseket játszott, amelynek végén a tornát az UTC nyerte meg, a Tiszasziget és a Főiskola előtt. Ám most nem az eredmény volt a lényeg, a csapatok ebbéli teljesítményükért most nem kaptak díjakat. Sőt, ők hoztak ajándékokat, amellyel meglepték azt, akiért összegyűltek. Az UTC elnöke egy szép plakettel, egy üveg Tokaj szőlővesszeiből származó nektárral és egy olyan labdával kedveskedett, melyet a mai magyar labdarúgó válogatott tagjai írtak alá. A Tiszasziget vezetői pezsgővel, saját csapatának játékosai ugyancsak pezsgővel, keretezett csapatképpel és a 40-es évfordulóra emlékeztető táblával köszöntötték az ünnepeltet. A legnagyobb meglepetést azonban mégis az esemény díszvendégének, dr. Springer Miklósnak a kedves mondatai és ajándékai okozták, aki Rieb Györgynek, az FTC elnökének a köszöntését is tolmácsolva átadott egy Miskolczi felirattal ellátott 40-es számú hivatalos Fradimezt, valamint az FTC Baráti kör alelnökeként egy kitüntető oklevelet, mely azt tanúsítja, hogy dr. Miskolczi József a mai naptól az FTC Baráti Kör ezüstkoszorús tagja.
Öröm volt látni, hogy a Tanár úr csapata ma nem 11 emberből állt, a létszám ennek a duplája is volt. Mert jöttek az országból mindenhonnan a régi diákok és játékosok, így is tisztelegve előtte. A Tanár úrból persze előjött a sportember is. Mondta is, hogy azért máskor nem így viseli el a pályán a vereséget, nem tudja szó nélkül nézni a játékot. Ma ezt tette, mert a meghatottságtól nehezen találta a szavakat. És csapata ma csak a pályán szenvedett vereséget, mert a mérkőzések lefújása után mindenki egy nagy győzelmet ünnepelt, azt amit dr. Miskolczi József a hosszú évek alatt elért.
Szerkesztőségünk és minden minket olvasó fradista nevében ezúton is, szívből GRATULÁLUNK a páratlan jubileumhoz! És gratulálunk ahhoz is, hogy a Tanár úr nem csak a pályán alkotott maradandót, hanem a Fradi nagy családjának életében is. Hisz Ő jelenleg egy immár négygenerációs fradista család feje. Természetesen eljött az eseményre ez a nagy család is, az egyik legkedvesebb pillanat az volt, amikor a torna utolsó mérkőzésének kezdőrúgását, anyukája óvó karjai között, a még csak 10 hónapos fiú dédunoka végezte el.
És néhány további kép az eseményről: elsőként egy érdekesség a rendező klub, az UTC múltjából. Lefotóztunk egy karikatúrát a falon, amely 1964-ből azt örökíti meg, hogy az MNK sorozatban az UTC “kifektette” az Újpesti Dózsát és a Csepelt.
A 40 éve ugyanott edző és a csapata
Négy generáció, és mindegyik FRADISTA!
5 hozzászólás a(z) Ezt egy életen át kell játszani, míg dobog a szív bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
6 év késéssel most olvastam a cikket,véletlenül akadtam rá. Nagyon jó egészséget és hosszú boldog életet kívánok a T A N Á R Ú R-nak! Egykor (1972 és 1976 között) a tanítványa és a csapat intézője voltam. Szeretettel üdvözlöm Önt, és az egész családot!
“Négy generáció, és mindegyik FRADISTA!” -- ez a kép szép és sokat mondó.
Elolvastam sokadjára is a cikket, mert mindíg meghat, ha több nemzedék, ugyanazon értékeket képvisel. Az élet egyik értelme, hogy továbbadjuk a tudást az ismeretet, értékeket! Negyven év az valóban hatalmas dolog egy ember életében, ez negyven év hűséget és kitartást jelent! Negyven év alatt biztos nem egyszer volt olyan mikor nehéz volt felkelni és ismételten kimenni a pályára, biztos volt mikor az élet nehézségei nehezítették a szívét, de kitartott és újból és újból kiment a pályára, félretett mindent és tette azt amit a szíve diktált! Én nem ismerem dr Miskolczi Józsefet, de a negyven év, az megismerteti őt elöttem is és mindenki elött, aki egy kis képzelőerővel rendelkezik. Még sok-sok boldoságot és egészséget kívánok önnek!
Csatlakozom Jackie barátomhoz ! Jó nézni a képeket, különösen a 4 generációsat!
Nem tudok mást mondani :A Jó Isten áldja dr.Miskolczi Józsefet !