Feljegyzések a fotelból – Az érem harmadik oldala
Egy ókori görög filozófus közel 2500 éve már megfejtette a pénzérem “lélektanát”, miszerint minden éremnek két oldala van. Fej vagy írás. Minden dolognak van előnye és van hátránya. Jó és rossz, negatív és pozitív oldala, de mi van akkor, ha az érmét hengernek tekintjük és kíváncsiak vagyunk annak területére? Egyből előtűnik az érem harmadik oldala, mely összeköti a “fejet” és az “írást”, és bár keskeny és nem könnyű talpra állítani, de ha sikerül, talán megértjük, hogy nélküle pénzérménk sem lenne. Ebből a kissé erőltetett gondolatmenetből talán nem is olyan nehéz 2500 évet tovaszállni az időben és megérkezni a Diósgyőr felújított stadionjába, főleg annak tudatában, hogy az a bizonyos harmadik oldal, tegnap estétől minden bizonnyal egyértelmű bizonyosságot nyert. Valószínűleg mindenki tudja mire gondolok, de mielőtt erről értekeznénk, egy kis múltidézéssel kell kezdenem. Most nem megyünk vissza oly távolba mint az érme vizsgálatánál, csupán 26 évet, mely az ember emlékezetében egy villanás, de ha Diósgyőr, akkor számomra és minden bizonnyal sokunk számára egyet jelent 1992. június 20.-val, amikor “azt beszélte már az egész város, bajnok lett a Ferencváros!”. Egy nap, egy mérkőzés mely örökre meghatározta a Ferencvároshoz való viszonyomat. Szombat reggel is ezzel az emlékképpel ébredtem, a kezdő sípszóig többször elém vetültek annak a csodálatos napnak a pillanatai. Amikor elfoglaltuk Miskolc belvárosát, mely órák alatt zöld-fehérbe öltözött, majd a stadion ütött-kopott lelátója mely majdnem leszakadt a harmincezer (!) néző súlyától, majd Wuko első gólja, majd Nyíl “könyörgése”…a bajnoki menet Miskolcról a Szentélyig – lehet ezt feledni? És lehet nem gondolni rá, mikor a csapat ugyanitt lép pályára? Kellemes, nosztalgikus felvezetése volt a mérkőzésnek és sokáig el is feledtette velem azt, hogy a tudatunkban az éremnek csupán két oldala van.
Az egyik oldal az “írás”, mely szerint vezetjük a tabellát, az ellenfelünk meg annak a végén kullog. De ott van az írás, melyhez csak el kell olvasni a múltheti fotelszurkolóhoz írtakat és egyből felvetődik a kérdés: vajon mit fog mutatni az érem harmadik oldala? És vajon ki fog annak a “élén” ellensúlyozni? Utólag már tudjuk, de a kezdő sípszó előtt még több ismeretlenes egyenlet kacsintott ránk, és ismerve a matematikához fűződő nem éppen barátságos viszonyomat, annak megfejtését inkább Rebrov mesterre bíztam. Aki talán az elmúlt két hónapban kezdené “érteni” a magyar foci sajátosságait és rájött arra, hogy az általa preferált játékstílust az egész bajnokság során talán 3-4 alkalommal gyakorolhatja, a többin, bizony a buszok ellen kell hadakozni, 90 percig dominálni, támadni, támadni és támadni.
Ehhez meg Zsukov marsall szerint is a katonák mellé tankokra is szükség van. Ők adják az erőt, ők törnek át a védelmi állásokon. Zsukovnak a kurszki csatában több ezer T-34-s állt rendelkezésére, nekünk “csak” egy van, de tegnap bizonyította, hogy múlhatnak az évek, változhatnak a taktikák, hozhatnak ide bárkit, rá akkor is szükség van, még ha “100 kiló vagyok b…ki”. Egy betömörülő védelem ellen még mindig jó az “öreg tank”, mert bár a lendület hiányzik, talán a forma sem az igazi már, de ha megfelelő kiszolgálásban részesül, nála jobban senki sem érzi a háló közelségét. Bár eddig “titkoltam” a nevét, de az igazi nagyságokat nem csupán a nevük említésével lehet beazonosítani. Elég néhány jelző, néhány elkapott mondat és elég egy érem felemlítése, annak is a harmadik oldala, és máris tudjuk, hogy kiről van szó.
Mert a tegnapi meccs róla szólt. Az érem harmadik oldaláról, Böde Daniról. A mesterhármashoz (nem klasszikus értelemben, mert az délután lesz Barcelonában!) persze az egész csapat kellett, ahogy a tankok is csak akkor eredményesek, ha van kiszolgáló személyzet, mely tölt, mely előkészít. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen már a harmadik percben zörrenhetett volna a diósi háló, ha Lanza szabadrúgást könyökkel “védő” Sesztakovot sárgával és tizenegyessel bünteti a bíró, de akkor még legyintettünk rá…mert megszoktuk. Ellenünk simán befújják, nekünk már ritkábban (tegnap pl. egyszer sem). Az első húsz perc rendben volt, Böde már elején elkezdhette volna a gólgyártást, de Lanza passzát a védők szorításában nem tudta megjátszani. A hazaiak nem nagyon jutottak át térfélen, egészen a 25. percig, amikor egy kissé megfagyott bennünk a levegő, de Sígér a gólvonalon mentett és ha már veszélybe került a kapunk, illő volt rá valódi választ adni. Egy ügyes Petrjak-Heister kombináció után a hátvédünk leviharzott az alapvonalig, erőből középre lőtte a lasztit, Dani meg jött, mint a tank, két védővel a nyakán-hátán, a labda meg a bombafejessel a megdermedt Antal mellett a jobb sarokban.
A gól meg is nyugtatta a csapatot. Túlságosan is. Jött egy olyan 10 perc, amiről jobb lenne nem beszélni, nyomni egy DELETE gombot, vagy azalatt kimenni egy sörért, mert ha a hazaiak jobban összpontosítanak, fordíthattak volna a mérkőzés alakulásán. A jobb oldali védelmünk sorra betlizett, Lovrét annyiszor játszották át, ahányszor arra járt egy hazai csatár, volt is belőle két nagy helyzet, de szerencsére azok kimaradtak és onnantól már nem volt több kérdés. Először “jóvátételként” Lovre adott egy kiváló labdát Daninak, aki felnézett a tizenhatoson belül és mivel senki sem mert feléje nézni, talán még fel is tette magában a kérdést: vajon az ellenfél tizenhatosán belül vagyok? Ott volt. Alaposan meg is nézte a jobb alsó sarkot, még egy geodétát is fogadott, hogy a lövése nyíl egyenesen száguldhasson a hálóba.
A harmadikra sem kellett sokáig várnunk, Bőle szöglet, Dani csúsztatás (ha jobban céloz, akkor vasárnap délutánig sem kell várnunk a klasszikusra), Spirovski meg köszönte szépen, néhány méterről tovább fokozta a hazai kapu jobb oldalának depresszióját. Első félidő, három gól, kell ennél több? Az eredményt nézve nem, de az örömködés mellett ne menjünk el a védelmi alakzatunk hibái mellett, mert akkor önmagunkat csapjuk be. Lovre nem jobbhátvéd (ezt eddig is tudtuk), Leó lába kiváló, de gyorsasága már igencsak kopottas, Heister remek támadó hátvéd, de a védekezésben van még javulni. Egyedül Blazic volt a biztos pont, bár a védőtársak helyezkedési hibái néha őt is bizonytalanságba sodorták. A szünetben Rebrov mester is érzékelte a védekezési gondjainkat, a második 45 percre már úgy mentünk ki, hogy Bőlét egy kissé hátrébb rendelte a Diósgyőr baloldalának biztosítására.
Mielőtt azonban elkezdett volna “biztosítani”, egy mértani pontosságú labdát ívelt a tizenhatosan belülre Lanza irányába, aki olyan tökéletes mozdulattal vette át a labdát, hogy ezt látva az egész hazai védelem előkapta az “okosát” és egy szelfivel örökítette meg az eseményt, Lanza még mosolygott is hozzá, de közben azért ballal középre tekerte a lasztit, ahol Böde Daninak már nem volt nehéz dolga, de arra azért ügyelt, hogy “ne sértse” meg a hazai kapu jobb sarkát, ezért a bal sarokban helyezte a negyediket. Mesterhármas. Nem klasszikus, azt utoljára fél éve ért el a Balmaz ellen, de a manapság talán nem túl nagy vétek mesterinek nevezni három gólt egy mérkőzésen. Ami még Daninak is eddig csak hatszor sikerült, melyből a tegnapi volt a negyedik a Fradiban.
A negyedik gól után ismét jött egy negyedórás pauza, benne a szépítő hazai góllal (örültek is neki, mintha az győzelmet ért volna). Ennyit örömködést engedtünk, utána újra átvettük a játék irányítását. Cserék is jöttek (Nandó újra a pályán!), ahogy a helyzetek is, majd egy újabb büntető gyanús kezezés, de ezen már tényleg simán átléptünk. Az utolsó negyedórában a hazaiak már “hátul” vették a levegőt, lőhettünk is volna még 3-4 gólt, de hiányzott az összpontosítás, no meg Varga is, Lanza is (ő kétszer) és Nandó is gólt akart lőni…pedig egy jó passz többet ért volna. Mindegy, ennyi simán belefért, főleg a múltheti szenvedés után. Rebrov mester is örülhetett, jó döntést hozott a Lanza-Böde párossal, plusz az első Fradi meccse, amikor mindez gólzáporral is párosult.
Mindez persze nem biztos, hogy megvalósult volna, ha annak a bizonyos éremnek nincs harmadik oldala…melyen tegnap Böde Dani termelte a gólokat.
Meg is érdemelte.
17 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Az érem harmadik oldala bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Győztünk, tehát nem illik bírózni. Nem is én bíróztam, hanem a nem éppen Fradi-szimpatizáns Knézy Jenő. 0:0-nál két kezezésnél és Böde buktatásánál is büntetőt jelzett. Dani buktatásánál annyit mondott, hogy a védő hozzá sem ért a labdához…
A győzelem ellenére a védelmünk miatt szomorú voltam. Leó nem belső védő, ezt Rebrov is mondta. A kezezése csak pont volt az i-re. Volt egy borzalmas eladott labdája, és Vernes ajtó-ablak helyzeténél rosszul ugrott fel. Lovrencsics első félidőben mutatott játéka is tragikus volt. Úgy mentek el azon az oldalon, ahogy csak akartak. Spirovski, a gólja ellenére, elég halovány volt. Van min javítani egy hét alatt. Az orvosaink is egy kicsit jobban dolgozhatnának. Hajrá Fradi!
Szia! Jenő egész családja hagyományosan fradista. Számon is kérik sokszor őt ezért…:)
A többivel egyetértek.
Hihetetlen mekkora különbség volt Böde játékában a Felcsút elleni teljesítményével szemben. Plusz Lanza, Heister. Ez az eredménye. Viszont amit hátul művelünk az hajmeresztő. 1 dolgot nem értettem még: miért nem hozott be Rebrov 2 fiatalt a szünetben?
Böde Dani a Felcsút ellen is a csapat egyik legjobbja volt, nem értettem egyet azzal, hogy néhányan szapulták. Két kapufát is elért, annak ellenére, hogy többnyire használhatatlan labdákat kapott.
Félreértés ne essék, imádom Danit. Viszont egy csatárt a góljai száma, esetleg a gólpasszai száma alapján értékelnek mindenhol a világon. Ha egy csatár sok ideig nem kap lehetőséget, akkor az első adandó alkalommal be kell mutatni valamit az edzőnek, hogy máskor is számoljon vele. Na ez az ami hiányzott Felcsúton.Akkor kellett volna megmutatni, hogy mekkora győző típus. Ez a DVTK elleni meccs mutatta meg Dani igazi karakterét. Épeszű edző ilyenkor nem hagyja ki ezek után. Viszont az eddigi meccsek után simán ki lehetett hagyni sajnos, főleg hogy szinte mindig győztünk ( még ha csak 1-1 gólokkal is).
Sok mindent számon lehet kérni Danin, de a gólérzékenységét nem. Szombati mesterhármasával a Fradi történetének TOP 10-es játékosa lett.
Szia Pisti! Karcsi véleményét osztom, nem Danin kell számon kérni a gólt, aki mindig hajt érte és sokszor csereként is segít. Épp a gyakadémia ellen látszott, hogy az utolsó passzok soha nem voltak jók, így nem igazán voltak tiszta helyzetei. A mostani felállásban Lanzával, egy jó Heisterrel könnyebb dolga volt. Egy jól működő hátsó alakzattal és ezzel a hadrenddel Dani ismét gólgép lehet:)) Hajrá Fradi!
Én Böde Danis vagyok. Nagyon is. Minden Fradi gól egy eufória, de Dankónál még egy könnycsepp is párosul ehhez.
Tegnap könnyeztem rendesen.
A munka alatt pont úgy alakítottam ki a szünetet,hogy az első félidő nagy része benne volt… hála istennek láttam 3 gólt.
Bízom benne,hogy a hétközi mk kupa meccsen is illetve az mtk ellen is tovább folytatódik ez a széria,mert “Torghellééknek” azért tudni kellene hol a helyük… 😀
Ps. Várom Nagy László hozzászólását is,mert a puskás elleni fotelszurkolóra “feltöltöttem” néhány streamet,de nem jelent meg az üzenet.
Remélem majd most.
Hajrá Fradi
Üdv becefix!
A gyakadémiai fiaskót direkt nem említettem,szeretném gyorsan elfelejteni,meg mindenki szerintem! A védelembe kell Frimpong,viszont én Otigbát már lassúnak érzem.Ami igaz az igaz,Leó jó volt,de sajna múlt időben beszélhetünk róla. Lovre meg tegnap játszotta a rossz meccsét!
Üdv Péter!
Nálam a védelem úgy nézne ki, hogy Botka, Frimpong, Blazic(Otigba) Heister…Lovre és Leo nem hátvédek, tudjuk, láttuk is.
Más posztokon viszont jók és hasznosak. Otigba ügyben egyetértek, de középen, “toronyként” eléggé OK, fejjel nemigen verik. Blazic azért stabilabb és gyorsabb nála.
Sziasztok!
Igen,egyben van az írás!Korrekt pontos.Hozzáfűznivalóm csak a védelmi megingásokhoz lenne.Persze ezt a játékot gólra játszák,és az nyer aki többet rúg belőle…. Azért jó lenne azt elkerülnünk,hogy mi segítsük az ellenfelet a gólokhoz.Mert tény és igaz is,hogy tegnap Leó párszor a szívgyógyszereim felé indította a kezemet,épp úgy,ahogy a diósi támadót indította utolsó emberként!Az már privát szerencse,hogy Blazic javított!Persze ezt nem engedhetjük meg még a Diósgyőr ellen sem!Mert egy diósi nem is, de villámléptű debreceni biztos a kapuig meg sem áll vele!Láttuk mindannyian,azt hiszem.Szóval Rebrov mesternek van dolga,a védelemmel is!Meg kell erősíteni,bármennyire is fáj,de ott fiatalítani és gyorsítani kell.Még annyit a tegnapi produkcióhoz,hogy a győzelem rendben van,nem kell magyarázni!Vár ránk még 21 izgalommal teli meccs.Ez az út vezet a harmadik csillaghoz!Fradistaként azt mondom,meglesz,meg kell hogy legyen,más alternatíva nálam nem játszik!
A Felcsútnak helyzete sem volt, mégis kikaptunk, mert a kapu felé is alig néztük(kivéve Danit, csak akkor kimaradtak a helyzetei..) A tegnapi “védekezésünk” hajmeresztő volt időnként, 1-2 góllal éghettünk is volna(ezekből az MTK bever hármat..) de Böde Tank Dani óriási volt megint, Heister és Lanza passzai, Petrjak bombája remek, még Bőle is “megtanult” beadni…Elöl alakul ez, bár kellett a diósok botrányosan gyenge védelme is.
Jó lenne, ha felépülne Frimpong és Otigba is, mert Leo és Lovre nem azokra a posztokra valók.
Fura érzelemhullámzás volt ez a meccs nekem, és nehezen feledem a múlt heti lélektelen blamát. De ha verjük jövő héten a mötökát, akkor újra sínen leszünk..
(OFF: a benzinkutasoknak gratula a görög veréshez, veszélyesen jól fociztak, jó lesz velük vigyázni..) Hajrá Fradi!
Ahogy a jegyzetben is fogalmaztam, Rebrovnak “tanulnia” (nem a legjobb szó rá, de jobban nem találtam) kell a magyar bajnokságot. Ahogy láttuk az első meccsein, szereti a biztonsági játékot és onnan a gyors támadásvezetést. Ez a Videoton, a Honvéd és talán az Újpest ellen idegenben rendben is van, de a többi meccsen a Fradinak mindig támadnia kell. Egyrészt mert mi vagyunk a Ferencváros, másrészt az ellenfelek is betolják a buszokat és onnan próbálnak kontrázni.
Az összhang meg pont itt hibádzik. Könnyen átjátszható a középpálya és a hátsó alakzat meg ebben a felállásban nem képes kontrollálni. Főleg akkor, ha egy szöglet után felmennek a belső védőink fejelni. Ezért is adta ki Rebrov az ukázt, hogy minden ilyen akciót lövéssel kell befejezni akkor is, ha az kiszáll a stadionból.
Ha ez nem sikerül, akkor kéne villámgyorsan visszasprintelni, de ahhoz gyorsaság és fegyelmezettség kell.
Leo lassú, Blazic sem a gyorsaság mintaképe, Lovre meg nem hátvéd.
Az MTK ellen tényleg kell vigyázni, gondolom biztonságosabb játékot fogunk játszani. Annak örülök, hogy Nandó újra a pályán volt.
Dani meg Dani, ezt nem kell tovább ragozni. 🙂
Igazad lehet Rebrov akklimatizációs időszakával kapcsolatban is. Nando beállásának én is örültem, labdaszerzésben és dinamikában Sigérrel együtt jók lesznek(remélem..) A Heister-Lanza-Böde trió egy újra gólveszélyes Petrjakkal, egy stabilabb, okosabban és pontosabban játszó Bőlével kiegészülve pedig eredményes. Varga Roli formája és kapkodó játéka aggasztó, bár, nála nagyon fontos a bizalom. A higgadtság talán ezért hiányzik nála. Egy jó Varga Rolira is nagy szükségünk lenne. A védelem összetételével kapcs. dolgokra feljebb reagáltam. Üdv, Lalolib, a jegyzet a szokásos “szívvel írt profizmus”-t hozta:) Hajrá Fradi!!
Az a ’92-es diósgyőri “zöldár” nekem is óriási emlék. Mi a stadionban vártuk a Nyíl-csapatot. Ott jött a húszezres fergeteges buli:))) Idén sem lenne rossz valami ilyesmi a végén:))
Szokott szellemességeddel és “könnyed” ismeretterjesztéssel nagyon jól és reálisan foglaltad össze a meccset. Nem tudnék mit hozzátenni. És remélem végre végleg kinyílt a gólzsák.