Feljegyzések a fotelból – Bye-Bye Európa!
Nem vártam csodát, bár a szívem zöld-fehér része még bizakodott egy kicsit. Hazai pályán (vagy inkább hazai környezetben) játsszunk, kezdőként pályára lép Gerzson, és bár a horvát foci sokkal előrébb tart mint a miénk, de a Rijeka nem tűnt olyan félelmetesnek, hogy esetleg valahogy “betuszkoljunk” egy gólt, mely után jöhet a hosszabbítás és a büntetők. Láttuk a VB-n, hogy sok csapat élt ezzel a leírva nagyon is egyszerű képlettel, a gond csupán annyi, hogy zöld-fehér szívem azzal nem számolt, hogy a horvát csapatnak is eszébe jutott ez a verzió és eleve úgy léptek a pályára, hogy ennek még a felvetés magját sem engedje elvetni a Puskás stadion zöld gyepén. Pedig megpróbáltunk támadóan fellépni, a védelmet előrébb toltuk, bár az is lehet, a horvátok gondolták úgy, hogy gyertek csak nyugodtan, a kapunkat úgy sem fogjátok szétbombázni, mi majd egy-két kontrával elrendezzük a meccset. Talán ezzel a mondattal be is lehetne fejezni az egész értékelést, hiszen hűen tükrözte a 90 percet, bár annyi helyesbítést hozzá lehetne tenni, hogy a horvátok nem csak kontrákkal próbálkoztak, hanem 60 percen át uralták is a játékot. Ennyi meg bőven elég volt a sima továbbjutáshoz, nekünk meg a fájdalmas búcsúhoz.
Mert mondhat itt nekem bárki bármit, igenis a szurkolók nagyon is rosszul élték meg ezt a vereséget. Ahhoz túl közeli időpont június 1-e, amikor több ezer torok kiáltotta bele a pesti éjszakába, hogy “Európa, Európa”. Ráadásul akkor úgy éreztük, hogy van csapatunk, hogy kialakult egy olyan mag melyre lehet építeni és nyugodt szívvel ki lehet engedni a csapatot Európába. Kell egy-két játékos, tovább kell csiszolni a taktikát, “de jó lesz ez!”.
Hát, nem lett jó. Nagyon, de nagyon nem lett jó.
Nem könnyű értelmes válaszokat találni és nincs is kedvem bölcsességeket és okosságokat pufogtatni. Belefáradtam. Ami nagyon rossz (más, sokkal egyértelműbb szót akartam használni), hogy mindezt nem egészen két hónap alatt értük el. A felkészülés alatt, az edzőmeccsek alatt, az Európa Liga selejtezői alatt. Úgy, hogy közben elkészült a III. Szentély és az átadásra vár. Ami szintén bonyodalmakkal és indulatokkal teli. Mintha valami külső erő forrongó gejzíreket pumpálna ki az Üllői út sok dicsőséget megélt földjének mélységéből. Az új aréna bérletárai, Jenner-Leonardo-Jovanovics-Diallo távozása, Besic körül kialakult polémiák, vénaszkenner, a tábor bojkottja, a Chelsea mint ellenfél, a stadionavató jegyárai, a máltai amatőr csapat elleni szenvedés, a 0 kapura lövés… még felsorolni is sok és már a második “tétel” leírása után rosszul kezdtem érezni magam. A végkövetkeztetés meg nagyon is egyszerű, de nagyon is kegyetlen.
Ennyi idő kellett ahhoz, hogy leomoljon a fal. Tudom, ez így talán igazságtalan. És lehet, hogy nem is igaz. De így érzem és valószínűleg nagyon sok szurkolótársam is így érzi. Ha nem így lenne, tegnap telt ház előtt fogadjuk a Rijekát. Ha tovább tartott volna a június 1-i lendület és hangulat, már napokkal ezelőtt el kell minden jegy… és a tábor egy nagy része a második horvát gól után nem vonul ki a lelátóról. Ezt szörnyű volt látni még akkor is, ha az én galamblelkem soha nem “vetemedne” ilyen cselekedetre. De a szurkoló már csak ilyen és ezért rá soha nem lehet haragudni.
Ahogy a csapatra sem szabadna. Zöld-fehérben futottak ki a pályára, szívük felett a három “E”-s címerrel, egy dicsőséges múlttal rendelkező csapat játékosaként. Akik először a mérkőzés 42. percében tudtak kapura lőni. Azt is szabadrúgásból, mely inkább hasonlított egy lágy simogatásra, mint egy erőteljes löketre. Ráadásul akkor már kettővel vezettek a horvátok és olyan játszi könnyedséggel múlatták is időt, hogy legszívesebben behunytam volna a szemem és egy időgép segítségével visszarepültem volna 2004. novemberéig, amikor szintén a Puskás Stadionban fogadtuk a Feyenoordot, már az csoportkör keretén belül. Ugye emlékeztek még? Közel 30 ezer néző, tomboló lelátó, parádés első félidő, Tőzsér bombagólja, Lipcsei, Huszti, Kapic, Szűcs Lali, Botis, Babos, Mtiliga, Kalou, Kuijt a pályán, László Csaba és Ruud Gullit a kispadon.
10 év alatt nagyot változott a világ. Pedig két hónappal ezelőtt még hittünk abban, hogy 2004 nem csak emlék marad, hanem példa is, amit lehet “kopírozni”. Rosszul gondoltuk. Nincs papír, nincs ceruza és nincs indigó sem. Fénymásolóra meg soha nem fog telni.
Tanulságai azért voltak a mérkőzésnek. Besic és Jovanovics kiesésével a hátvédsor sem a régi. Nincsenek szélsőink, nem volt egyetlen elfutás sem, középen Gerzson nem nagyon találkozott a labdával, nem voltak megindulások, elől meg Lauth mintha a pályán sem lett volna (a második félidőben volt olyan 20 perc amikor tényleg azt hittem, hogy lecserélték). Kellett egy jogos kiállítás és kellett Böde Dani ahhoz, hogy legalább az utolsó 25 percünk értékelhető legyen. Az már egy másik kérdés, hogy az elmúlt évek legeredményesebb csatára miért is kényszerül a kispadra. Tudom, volt és talán még most is tart nála egy kisebb hullámvölgy. De abban biztos vagyok, hogy oda nem “önszántából” került. Megint a nyakára hoztak egy aktuális gólvágót, aki szintén Tuijp-szindrómában szenved.
Kiestünk, elbúcsúztunk Európától. Színházi legendák szerint, ha a főpróba nem sikerül, akkor az előadás biztosan sikeres lesz. Vasárnap kiderül, hogy vajon a horvát csapat volt ennyire erős, vagy a Fradi lett ennyire harmatos. Bízom benne, hogy a Rijeka képviselt olyan játékerőt, mely a magyar focinak már szinte elérhetetlen. Persze ez sem biztató a jövőre nézve, de legalább adhat egy kis reményt arra, hogy a bajnokságban sikerül javítani a nem éppen rózsadombos helyzetünkön.
Ma még fáj a búcsú, holnap már nézegetni fogom a Kecskemét összeállítását, vasárnap meg várni fogom a bajnoki rajtot. Paradox cselekedet? Tán pszichiátriai eset vagyok?
Minden bizonnyal… meg Fradista is, mely az előbbi megállapításokat a sutba dobja.
12 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Bye-Bye Európa! bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
“Sokat” vártam,hogy ismét ide “klikkeljek”,nem is az európa liga meccs miatt,hanem a Kecskemét elleni história “érdekelt”
Elolvasva a hozzászólásokat Kedves Gabriella kivételével ,aki mindig mértéktartó és higgadt-bár egyszer ,mintha valamely meccs után írta volna,hogy soha többet nem ül le meccset végignézni,de persze egy igazi fradista nem bírja ezt ki,hogy SOHA bármilyen rossz legyen a csapat-,én sem tudok semmi újat hozzátenni, maximum ,amit már több,mint egy hete leírtam.Mit akarunk európai szinten,ha elnézést,de Ugriaikkal meg nevenincs igazolásokkal próbálunk alibizni.
Volt 2 játékos,-Besic és Leonardo-aki igazán kiemelkedett és végre régebbi -minimum 15-20 évvel ezelötti Fradit idézte. A lengyel 27-es srácnak lehet köszönni 2 gólt,de még az is megbocsájtható,ha rúgtunk volna 4-et simán,de ezzel a kerettel maximum a magyar bajnokságban lehet(ne)”villogni”.
Majd ma kiderül ez is.
Megint egy álommal lettem/lettünk szegényebbek.
Hajrá Fradi
Szerintem az indolatos kimondí sokat kellék òvatòssí ggal kell kezelni.
Ha jòl emlékszem, akkor Doll mester nem akart lebecsülôen szòlni Bödérôl, vagy Gymöbérrôl. A “csupaszìv” jí tékosok kifelyezésre még emlékszem.
Hogy igen sok jí tékosoknak a tí vozí sí ban hogyan és egyí ltalí n felelôs arròl nem tudok véleményt csiní lni.
Egy normí lis edzô azonban — az Europa selejtezô elôtt és a bajnoksí g elôtt — nem meneszteli a fél csapatí t. Akkor csak az í gat fûrészeli annak a fí nak, amelynek az í gí n üll.
A mùlt nyilatkozata meg nekem ùgy tünt, mintha valaki itt pròbí lní megvédeni az ôtet nem illô ví dak és szemrehí nyí sokkal szemben. Ilyesmit nagyon nehéz eljí tszani és nagyon jò szinésznek kell lenni valakinek, hogy elhigyék nekik, ha netí n mégis ìgy lenne.
Doll mester — ùgy jött í t nekem legalí bb — kinyilví nìtotta, hogy nem tud olyannak semmit Sem kezdeni, akik nem akarnak semmi ùjat tanulni, és önmagukat tùlbecsülik.
a most megtudott dolgok utí n ezt mí r nem ìgy ìrní m meg.
Szí ndékom az Volt, hogy Doll mesternek valahogy segìteni kell, az ôt érô — még akkor oktalannak vélt — szemrehí nyí soktòl meg kell valahogy òvni stb.
Ez a cikk most pont az ellenkezôjét ví lt ki. Ez sem szí ndékom. Doll mesternek meg van a sají t feje és elgondolí sa.
Csak az utolsò mondatot hagyní m meg kérdésnek és kérdôjellel. A többit meg valahogy el kellene sikkasztani az oldalròl.
A jegyzet legtalálóbb szava belefáradtam én is egyetértek ez a Lauth Tuijp szindróma. Nem tudom hogy lesz ebből csapat.
A második gól után kikapcsoltam a TV-t, és ezzel nem büszkélkedni akarok.
Az utóbbi napok-hetek történései miatt elegem lett mindenből. Leginkább a vénaszkenner feküdte meg a gyomrom. Hát mi vagyok én, egy bűnöző? A rendbontók, balhézók nem teszik ki a szurkolók egy százalékát sem, és ezért lesz a 99% kriminalizálva. Köszönöm nem, ennyi volt. Nem fogom látni az új stadiont belűlről. Majd megnézem a Fradit máshol, a hazai szurkolók között, ha éppen kedvem támadna rá. A stadion avató körüli rongyrázást is nehezen tudom megemészteni. Aki ezt kiötölte hát … , inkább nem minősítem. Az angol negyedosztály szintjén levő csapat kihívja a “majdnem” bajnokot. Ha focizni fognak az angolok, akkor 10:0, ha meg csak szórakozni jönnek, akkor drága pénzkidobás.
Hál’ istennek van a focin kívül is van élet, továbbra is járok színházba, amíg ott is be nem vezetik a vénaszkennert.
Az elsô angol csapatot a Fradi 1902, mí rcius 27-ik tí jí n lí tta vendégül. Ez az Oxford volt. Lehet, hogy tévedek. Az eredményt nem közlöm. Nem akarom senkinek Sem elvenni a kedvét a beavatò Chelsea meccstôl.
Lehet, hogy egy ùj stadionavatí skor megengedhet magí nak egy klub valamit is és kitehet magí ért.
Nem tudom milyen öröm lehet 0:10 arí nyban kikapni.
Nekem is keserû pirula ez a beavatò meccs.
Úraim ! még mindig nem dobom be a törölközőt! Igaz,a z első félidő alatt,kimanikűröztem a körmeimet,a második félidőben nagyokat ásítottam mert álmos voltam,aztán a vége felé egyszer csak történt valami.Sajnos későn.A mérkőzés alatt azért oda figyeltem a játékosok egyéni teljesítményére és arra a következtetésre jutottam,hogy ezeknek a fiúknak kint a pályán egy szikrányi önbizalmuk sincs, a nagy akarásban a rájuk nehezedő teher és a szerintem túlzott elvárások, görcsös átgondolatlan játékot produkálnak.Az állandó összehasonlítás a közel múlttal és a régivel nagyon sokat ront a lelkiállapotukon.Az ember a gyerek nevelésben is idővel rájön,,ha mindig csak a jót várjuk el a kölöktől és inkább hagyjuk egy kicsit rosszalkodni, többet elérünk vele mint a büntetéssel.( a napokban kaptam szemrehányást a lányomtól,hogy hol követtem el nevelési hibákat,és igaza van ) Na,most mi van ? kiesett a fradi ?,kezdődik a bajnokság, a lényeg ezen van,itt kell produkálni,hogy olyan összeforrt jó csapat legyen,hogy feledtesse az elmúlt időszak rossz teljesítményét.Előttük a jövő és a lehetőség. az edző munkáját nem kritizálom, drukkereknek meg továbbra is az a dolguk,hogy ne kimenjenek a stadionból,hanem minél többen ott legyenek és tisztességesen tiszta szívből buzdítsák a fiúkat.
Tisztelt Lipòcziné
Remélem, hogy Ön még sokí ig nem fogja eldobni a törölközôjét.
Szerintem hí rom dolgot még tudnak a fiatalok, de a Rieka-meccs utolsò 20 percében mí r több fogalmuk lehet ròla.
1. Mire vagyok képes sají t magam
2. Mire vagyok képes a csapaton belül
3. Mire képes a csapat
Tùl rövid 4 meccs, hogy ezekre a kérdésekre megadja a még fiatal jí tékos a helyes ví laszokat.
Ezért én is kí rosnak tartom az elhamarkodott tùl nagy elví rí sokat és inkí bb türelemre buzdìtaní k, ha nem tudní m, hogy a Fradinak siker kell és egy gyôzelem — most vasí rnapkor — nagyon is kellene.
Nekem nem is az fáj legjobban, hogy kikaptunk, ilyen van. Az már inkább, hogy ki is estünk onnan, ahová be se jutottunk, de leginkább nekem az fáj , hogy számomra ez a csapat nem szerethető! Valahogy nincs meg bennem már az a hév, imádat, azonosulás, nem érzek igazi szeretetet a csapatom tagjai iránt, mint annak idején Simon Tibi, Jancsika, Keller , Dzurják Csöpi, Lipcsei iránt.
Akkor is voltak bűn rossz meccsek, kiesések innen-onnan (már nem is emlékszem rá!), de valahogy szerethető volt a csapat. Akkor még a kerítésen lógtunk, több száz kilométert utaztunk, játékosokkal dumáltunk, most meg üveges szemmel bámulom a tv-t és már fel se rúgom a dohányzó asztalt sörrel-ropival együtt, ha Ugrai gólt rúg összességében több mint két óra foci után a Rijekának.
Kedves szurkolòtí rsak
Ha a tegnapi szpikernek a lezí rò kérdezôskedéseit meghallgatta az ember, és nem tudta volna, hogy milyen meccset jí tszottak volna azelôtt, az bizony arra gondolt volna, hogy itt a Magyar Ví logatott kikapott hazai pí lyí n. Nemzeti gyí sz, halottas menet, koporsò stb., pedig „csak“ a Ferenczví rosròl volt szò.
A Ferencví ros nem lehet Ferencví ros ? Nem tudom, honnan ered az eltökélt beí llìtottsí g, hogy, ha a Ferencví ros jí tszik egy külföldi klubcsapattal, akkor a ví logotattat emlìtik és hasonlìtsí k folyton. Az 50-es évek, fôleg Puskí s a következô téma és folytatòdnak a hasonlìtí sok és hasonlatok, mintha tegnap nem jí tszott volna zöld-fehér csikos mezben egy bizonyos tréner (nem Sebes Gusztí vròl van szò) legénysége, hanem Grosics, Buzí nszki stb.
Lehet, hogy egy szurkolòtí rs itt ki tud segìteni. Szerintem legalí bb ez a folytonos hasonlìtí s kí ros.
A Rieka tegnap nem hogy nem hajolt meg a Magyar csapat elôl, de nem is csòkolta meg a gyepet, ahol Puskí sék jí tszottí k egykoron. A horví t csapat tudta mire képes, és tudta, hogyan kell kihaszní lni az ellenfél hibí it. A Ferencví ros – az elsô félidôben még nem tudta, hogy – mint csapat mire képes, de – ez a remény sugara,a meccs utí n — a mí sodik félidôben mí r tudta.
A fiùk tudnak tí madni is ! A Ferencví rosi szurkolòtí bor meg nem olyan, hogy csak fütyülné a csapatí t, hanem meg is tapsolja azokat a jí tékosokat, akik jòl jí tszottak. Gera Zoltí nra és Böde Daniélra gondolok. Amit most tud, ezen most fel lehet (és fel kell) épìteni: Igaz, ezért négy meccset kellett jí tszania, de – megérte ez a tapasztalatgazdagodí s.
Szòval a szrukolòtí bor egyí ltalí n nem olyan, amilyennek be szeretnék í llìtani. A higgadt edzô sem olyan, amilyennek eddig lí ttuk, hanem ember. Igen, tud indulatos is lenni és – megsértések okí bòl – ô is tudna (ha akarna) – nem tí rgyilagossan, nem a lí totttakat igazolví n, olyan megokolí sokat keresni is adni.
Olyan elví rí sokat nagyon nehéz beteljesìteni, melyek nem a földön, hanem a fellegekben születnek, még meg ott pedig, ahol azok jí rnak, akik ezeket megfogalmazzí k. Ezzel nem lenne baj, ha ezek az emberek nem tiltakozní nak az ellen, hogy leszí lljanak a földre és onnan igazìtsí k az elví rí saikat és bele is segìtsenek azoknak – a földön – valò beteljesülésében.
A meccs utí nni szpiker mondatait, feltett kérdéseit, és sají t maga megadott ví laszait (Dollt mintha észre sem vette volna) a következô mòdra adní m vissza:
(A = szpiker; B= Doll). A: Ugye hideg van ? B: A hômérséklet elég alacsony, igen. A következô idôszakokban, kissebb megszakìtí sokkal csak A beszél:
A: Ugye jò lenne egy kis kabí t ? (A bundí ban van öltözve) – A: tudok egy jò boltot a Ví ci uton, ott jò kabí tokat lehet venni …“. A: „Magí nak most nem lenne ilyen hidege, ha rendessen öltözött volna fel. A: „Maga sají t maga felelôs azért, mert nem vett magí ra egy kabí tot. A: Nincs magí nak kabí tja ? A.: „A Ví ci ùton van egy bolt, …)
A Ferencví ros vezetôsége és a szurkolòk között mindig is volt, és mindig is lesznek nézeteltérések. Ez a demokrí cia alapszabí lya, hogy ilyen muszí j is, hogy legyen. Az ég az elví rt sikerek és gyôzelmek, a föld pedig az, amire (jelenleg) képes egy csapat. Föld és ég között, vagyis közepette megtalí ljuk az edzôt és a jí tékosokat. Az eggyik edzô jobban, a mí sik kevesebbet tud élni ezzel a helyzettel. Doll mestert tegnap finom késszùrí sok érték, mert olyan kérdéseket tettel fel neki, amire nem adhatott (most legalí bb) ví laszokat, az indokoltsí got gerjesztették, mí r a „ví laszt“ is magukba folglaltí k. Nagy hiba, hogy nem egy olyan szpiker kérdezte Dollt, aki ért legalí bb olyannyira németül, hogy ne szorult volna egy fordìtí sra. A szpiker modora meg magatartí sa (fellépése) meg mí r azt sugalltí k neki (bí rmit is fordìtott volna neki a tí rsa), hogy itt nem ùgy fognak kérdezni, hogy meg is tarthassa az arcí t.
A nézeteltérések – ùgy mint az í ramkörben – megtartsí k azt a belsô és külsô életet a klubbon belöl. Amire a fejlôdésnek szüksége van. A felhôk és a föld között (a felhôkben jí runk az elví rí sunkkal és a földön muszí j, hogy élünk az elértekkel) gyakran az í ramkör zí rlattí ví ltozik és heves villí mok követik.
Az felcikí zò villí mokért nem lehet sem a szurkolòkat, sem a vezetôséget, sem az edzôt felelôssé tenni. Meg kell Doll mesternek talí lni azt a helyeket, ahol az í ramkört nem tud í tmenni.
Ezt a belügyi í ramkört csak a szurkolòk ismerik. A szpiker – sokszor a Ferencví rosban csak a „nemzet“ csapatí t lí ssa, és ùgy tesz, mintha a szurkolòk, az edzô, a jí tékosok és a vezetôség egy egységet képeznének és kutya kötelességük lenne, hogy mint egy ilyen egysége a nyilví nossí got szolgí ljí k ki skandikkal és egyébb dolgokkal --. A pí lyí n lí totattakért elôszeretettel pedig mindig valakit szeretne felelôssé tenni.
A Fradiban a „plusz“ és a „minusz“ pòlusokat alkalom adtí n el tudjí k cserélni. Egy füttykoncertet felví ltja a taps és az elismerés. Az í ramkör a nézôtérrôl a jí tékosokra folyok. Hirtelen meg megví ltozik az irí nyzat.
Egy szpiker nem tudhat mindent a Fradi hí ztí jí n történtekrôl, de ne beszéljen „teknikí ròl“, ha csak azt tudja, hogy a labda kerek. Ne pròbí ljon senkit valamiért felelôssé tenni, amiért (még) nem tehet.
Ha meg szép drí ga bundí ban van öltözve és alatta visel még meleg dolgokat, akkor vagy haddja abban a gùnyolòdí st és a szìnlelt megértést, vagy ossza meg a meleg holmijí t azzal, akinek (még) nincs.
Pszichiátriai esetre gondoltál. Nem vagy az.
Nem szeretek edzőkkel foglalkozni, de amit Doll az elmúlt két napban nyilatkozgatott, az finoman szólva sem korrekt.
Hogy kritikán aluli felénk ennek a sportágnak a művelése, azt mi is tudjuk. Hogy egy horvát-magyar párharcban nem mi vagyunk az esélyesek azt is.
Viszont, hogy miért lett szétverve a tavaszi csapat és ezért ki a felelős arról nem esik szó. Arról sem esik szó, hogy ezeket a remek képességű igazolásokat ki hajtotta végre.
Persze lehet csak Gyömbért ill. Bödét kiemelni, hogy nemzetközi szinten kevesek (igen azok), de a légiósok megütik ezt a kívánt szintet?