Feljegyzések a fotelból – Gyógyír a sebekre
Néhány hónappal ezelőtt biztosan nem gondoltam volna, hogy 2013 utolsó bajnoki mérkőzésére mélabúsan ülök le a fotelomba. Nem volt bennem idegesség, a szokásos gyomorgörcs sem hozta ki belőlem azt a fajta varázslatot mely eddig mindig ráhangolt egy Fradi meccsre. Valami elszakadt bennem, amit nagyon nem szeretek, de amiről tudom, hogy igazán nem fog sokáig tartani, hiszen történjen bármi is az Üllői út 129. táján, a szívem úgyis erőteljesebben fog kalapálni ha meglátom a játékoskijáróban a zöld-fehér mezbe öltözött játékosokat. Talán ezért jóval a találkozó előtt megpróbáltam lezárni magamban az elmúlt hetek történéseit. Hiszen én csak egy szurkoló vagyok, nekem az a feladatom, hogy minden körülmény ellenére kiálljak a Ferencváros mellett. És ezt annak tudatában írom, hogy belül még mindig értetlenkedek Ricardo Moniz elküldése miatt. Tudom azt is, hogy muszáj lesz lezárnom a témát, de tudom azt is, erre csak úgy kerülhet sor, ha ki is írom magamból amit érzek. Ez meg nem könnyű feladat, mert még nem készültem fel rá. Szurkolóként könnyű dolgom lenne, de egy olyan oldal egyik szerkesztőjeként aki a Ferencváros történetét dolgozza fel, már sokkal nehezebb a dolgom. Mert ha csak a személyes élményeimet veszem alapul, akkor vajon Dalnoki Jenő, Novák Dezső, Nyilasi Tibor és Varga Zoltán mellé hogyan tudom elhelyezni Ricardo Monizt? És akkor nem is említem azokat az edzőket, akikkel a történelmünk feldolgozása során találkoztam. Hiszen Blum Zoltán, Tóth-Potya István, Mészáros József, Lakat Károly több száz találkozón ült a Fradi kispadján, és nevükhöz bajnoki címek, hazai és nemzetközi kupagyőzelmek fűződnek.
Ricardo Moniznak meg csak 48 mérkőzés adatot és egy nem túl sokra értékelt Ligakupa elsőség. Számomra mégis fontos helyet foglal el, ami talán méltatlan az előző nevekhez, mégsem tudok a holland mesterre közönyösen gondolni. Mert az tény, hogy eredményesség területén még jogosnak is mondható az “elbocsájtó szép üzenet” (mely nem sikerült olyan szépre mint Ady búcsúja Lédától), nekem mégis sokat adott. Őszinteséget és odaadást. Ez csak két szó csupán melyekre a jelen eredmény-centrikus világunkban csak legyinteni szoktak, de melyek nélkül úgy beszippant minket gravitáció, hogy mire feleszmélünk már marionett figuraként éljük a hétköznapjainkat. Ezt meg nagyon utálom és egyre nehezebben viselem. Talán ezért nehezebb a szurkolóknak az elbocsájtás. Ady szavaival élve, “Törjön százegyszer százszor-tört varázs” – az én szívemben Ricardo Moniz mindig előkelő helyet fog elfoglalni.
Utólag is elnézést kérek a kedves olvasóktól, de muszáj volt néhány személyes érzést leírnom ahhoz, hogy a mai záró fordulóra lelkiekben is fel tudjak készülni. Azt az elmúlt hetekben többször leírtam már, hogy a csapat szereplése csalódás. Többet vártunk, mert több volt az ígéret és több volt az első 9 forduló után a csapatban. Aztán valami megtört, amit lehet Adams tragédiájára, a nem megfelelő koncentrációra, a sérülésekre, a meg nem adott büntetőkre fogni, de ezekkel csak magunkat csapnánk be. Azt meg tényleg nem akarom, Moniz miatt sem, hiszen a mester is őszintén beszélt az utolsó hetek sikertelenségéről.
Amit csak betetézett az Újpest elleni kiesés a magyar kupából. Hogy ezek után még reménykedtem abban, hogy a Videoton elleni “kivágjuk a rezet?”. Amennyiben szét lehet választani az agyunkat a szívünktől, akkor minden bizonnyal. Ráadásul Székesfehérváron Moniz irányítása alatt már kétszer is “megtréfáltuk” a Videotont, plusz azon csapatok ellen, akik bátran játszani akarják a focit, a jelenleg Fradi mindig is eredményesen tudott játszani.
A “tréfa” harmadszor is sikerült azzal a különbséggel, hogy nem Moniz ült a kispadon, hanem a segítője, Máté Csaba. A kérdés óhatatlanul felvetődik: vajon mennyiben volt más ez a Fradi, mint néhány héttel előtte. A válasz több esélyes. Egyrészt, ahogy az előbb írtam, a játszani akaró csapatok ellen eddig sem volt gondunk, de ha megnézzük az érem másik oldalát, egy-két dologban változtatott Máté Csaba. Azt nem tudom, hogy mennyi volt a kényszer a döntésben, de Ionescu csatasorba állítása jó húzásnak bizonyult, ahogy Cukic és Busai középre állítása is stabilizálta védelmünket. Volt középpályánk, hatékonyan működött a letámadás és volt “erő”, mely nem nagyon hagyott levegőt a Videoton ficánkoló játékosainak. Cukic úgy lekapta a pályáról “kisKokót”, hogy az legszívesebb visszament volna a serdülők közé labdázgatni.
A két kapott gól ellenére a hátvédsor is jól működött. Az első Videoton gól lesről született, bár Jova népies nyelven mondva “nézett mint a moziban”. A másodiknál meg egy lecsorduló labdát vágtak a kapunkba. A végén még egyszer megszólalt a vészriadó (akkor már közel 200/100 volt a vérnyomásom), de szerencsénkre Zé Luis kihagyta amit nem nagyon illik kihagyni. Bár nem tudom, hogy Besic mivel vigasztalta a csatárt, de kaján mosolya sokat elárult. A góljainkról meg csak szépet lehet írni, mindhárom mesteri találat volt, engem főleg Böde találata ejtett ámulatba. A gólokon kívül is voltak helyzeteink, ha a meccs összképét nézzük, a végét saját magunknak tettük nehézzé.
De most ezen nem lehet csodálkozni. Olyan heteken vagyunk túl, mely alapjaiban ingatta meg a hitünket. 2013 zárómérkőzésén nyertünk, mellyel újra elindulhat a “sodoku” játék, ki lehet sakkozni, hogy vajon mennyit kell nyernünk tavasszal ahhoz, hogy dobogón végezzünk. De ennek most nincs sok értelme. Az előttünk álló feladat sokrétű és nagyon felelősségteljes. Találni kell (biztosan kell?) egy új edzőt, át kell tekinteni a játékosok “adatbankját”, esetleg még erősítenünk is kell néhány poszton. Kapkodni nem szabad, óvatosnak és megfontoltnak lenni, az kötelező feladat.
A mai győzelem gyógyírt jelent a sebeinkre, a játékosok méltón búcsúztak Ricardo Moniztól. A három ponton túl, számomra ez jelenti az igazi örömet advent második vasárnapjának estéjén.
A lefújás pillanatában meg már nem is emlékeztem arra, hogy 90 perce még mélabúsan ültem bele a fotelba. Tapsoltam és belekiáltottam a világba, hogy Hajrá Fradi!
12 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Gyógyír a sebekre bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Örüljünk az MLSZ egyik kedvencének legyőzésének, a 3 akciógólnak, Busai és Ionescu jó játékának, Gerson elfelejtésének. A kapuba továbbra is kell VALAKI, Besic mellé egy gyors és jól fejelő belső védő, egy irányítani és labdát szerezni képes középpályás és még egy gyors, gólérzékeny támadó. A felsoroltak nélkül még az 5.hely sem lesz meg… A magyar srácok pedig kellenek a JÓ légiósok mellé, mert ŐK még megérthetik MIT jelent a szó: F E R E N C V Á R O S! ( Cukicot sokan bántják, de nélküle nem vertük volna meg a Vidit. Rengeteget ütközött, sok labdát szerzett. Ő és Jovanovic is kell jövőre. Jenner, Besic és Leonardo lehetne még a külhoni kontingens, meg persze Diallo…A többit package-ban , masnit kötve rájuk küldjük haza!) Hajrá Fradi!
Miénk ez a cirkusz! -- LGT, imádom:
“Lehetsz fent, és lehetsz lent,
fentről lent van baj, és lentről pedig fent.”
🙂
Mivel az előttem szólok szinte mindent elmondtak,én csak örülök! Önfeledten és nem gondolva semmi rosszra.Néha ilyenre is szükségünk van. Nem kell mindig okokat keresni és nem is kell mindig magyarázatokat találni. Nyertünk, jól játszottunk és kész. Most nem nagyon érdekel,hogy MOniz irányítása alatt összejött-e volna vagy sem.De a Videotont már vele is leigázoltuk kétszer is.
Most úgyis pihenő jön, lesz idő átgondolni a jövőt. Vezetőnek, edzőnek, játékosnak és szurkolónak is. Tanulságok persze vannak, de számomra továbbra is az a legfontosabb,hogy Hajrá Fradi!
Régen szóltam hozzá, mert a Haladás elleni megalázó vereséget nehezen tudtam megemészteni. De lehetne sorolni a többi mérkőzést is, amikor csak ívelgettük a labdákat és arra vártunk hátha sikerül betalálni. Úgy érzem túlzottan nagy várakozás vette körül Ricardót -- edzői képességeit nem akarom és nem is tudom megítélni -- de sikerült elhitetnie mindenkivel, hogy most aztán minden jóra fordul és még bajnokok is lehetünk. Csak hát az ellenfelek hamar kiismerték az elképzeléseit és alkalmazkodtak hozzá. A kezdeti látványos támadó futball egyre döcögősebb lett és egyre eredménytelenebb.
Már az első pécsi győzelmünk után megmondta Lőrinc Emil a Pécs edzője, hogy ilyen játékkal nem lehet bajnokságot nyerni. Ezt bizonyosan Moniz mester is érezte, ezért változtatta folytonosan az összeállítást. Csak nem találta az ideális megoldást. Szeretném emlékeztetni a hozzászólókat, hogy Győrben, amikor a játékvezető elküldte Monizt a pálya mellől és Máté Csaba irányította a csapatot megfordítottuk az eredményt.
Hiába hivatkozunk Moniz népszerűségére és hiába tarjuk nagyra edzői kvalitásait, a futballt gólokkal mérik. Ezek a gólok pedig nem jöttek, csak erőlködött a csapat. Sajnos ma már a futball is csak a pénzről szól. Azt a mentalitást, azt a szívet, azt a kitartást, amely Fradi szurkolókban van nem díjazza senki. Azt csak az eredményes játékkal lehetne viszonozni. Ezért meg kéne gondolni, hogy a rendelkezésre álló forrásokból mennyit fordítunk egy újabb neves edző megvásárlására és mennyit egy-két igazi húzóember leigazolására és az utánpótlás nevelésére. Mert, ha csak a magyar játékosok képességeit meg nem haladó tudású játékosokat igazolunk, akkor elvesszük a lehetőséget a magyar játékosok fejlődésétől. Csak emlékeztetni szeretnék Busait is el akarta küldeni Moniz. Fiatalokkal Holmanon kívül nem is próbálkozott.
Ami Máté Csaba mellett szól a Vidi ellen három akciógólt lőttünk. Nem emlékszem rá, hogy Moniz alatt lett volna ilyen. A csapatnak tartása volt. Már az Újpest ellen is látszott, hogy stabilabb lett a csapat. Kár, hogy akkor Besic nem játszhatott.
Nem kéne elhamarkodni egy újabb neves edző idehozását, hanem inkább posztra igazolással erősíteni a csapatot és elküldeni azokat, aki nem tudnak hozzátenni a játékhoz. Hajrá Fradi!
Janesz, most, hogy így mondod… ez a szezon “2/3-ban” már elúszott (bajnoki cím és kupa ezúttal sem lesz), de még a dobogó összejöhet… mi lenne, ha a Fradi-vezetés húzna egy “huszárosat”, és megtartaná Csabát? Nagy marhaság? Jó, egy(2) meccsből nem lehet kiindulni, de a Vidit vertük idegenben… és a liláknál is nyerhettünk volna… hátha érdemelne egy esélyt, hm? Végig ott volt, ismeri Moniz fanatizmusát, módszereit, nem hiszem hogy ő fúrta volna meg, ismeri a holland gondolkodást, módszereket, olcsó lenne… Sporttársak, hogy látjátok? És ebben a szezonban igazán nagyot már nem tudunk bukni, legfeljebb egy kicsit nyerni… Én nem Levit bántom, bizonytalan az egész csapat, ez kihat a kapusra… egy IGAZI irányító hiányzik, amilyen Lisztes óta (Uramisten,, ennek is 16-18 éve!!!) nem volt! Holmant, Busait, Csilust be KELL építeni, a megélhetési hollandoktól meg kell szabadulni… Jenner maradjon, a többi mit tett?
Mielőtt elkezdtem volna írni hozzászólásom, megnéztem újra az ismétlést. Mert „élőben” az ember sokkal idegesebb, és nem figyel a részletekre.
így aztán (ismételten) megállapítottam: azt hogy a Fradinak „mákja volt” mondhatja egy elfogult Videoton-szurkoló, ám tárgyilagosan nézve, ha valóban mázlink lett volna, akkor több góllal győzünk, és pl. Brachit kiállítják. Erről ennyit.
Azt már tagnap is megéreztem, és ma igazán meggyőző volt, hogy a csapat sokkal nyugodtabban és megfontoltabban játszott, mint a bajnoki Újpest-meccs óta bármikor. A védelmünk (vagy pontosabban: a védekezésünk) sokkal stabilabb volt. Ezúttal viszont Jova okozott nekem csalódást, mert jóval bizonytalanabb volt, mint az előző mérkőzéseken.
Átgondolva az elmúlt idényt, hadtörténészi emlékeimhez kellett fordulnom. Hogy mi a különbség a hadvezér és a jó tábornok között. Nos, a hadvezér jól kezeli e legkellemetlenebb váratlan fordulatokat, és ha azt kívánja a helyzet, meglépi a látszólag legkegyetlenebb lépést is – a terv megvalósítása érdekében.
Moniz viszont túlságosan is érzelmes ember, erre képtelen volt. Idegességén (mondhatjuk: kiborulásán) képtelen volt úrrá lenni, és ez enyhén szólva is károsan hatott a csapatra.
Máté Csaba pedig két meccs alatt lehetőség szerint helyrerázta a társaságot.
Hogy tulajdonképpen mire képes a csapat, jelenleg fogalmunk sem lehet. Mert voltak ragyogó meccsei, és voltak pocsékok. Alapemberek kisestek.
Hát majd meglátjuk jövőre…
Az Újpest elleni meccset nem néztem meg,az okot leírtam,de azért nem bírtam ki,hogy a záró mérkőzést ne lássam.
Boldog voltam,hogy végre nyertünk és én is kiemelném,hogy pozitív döntés volt Ionescu beállítása.
Többet tartottuk a földön a labdát és nem hibáztunk annyit ,mint eddig.Persze nincs semmi sem “megbocsájtva”,de ez a 3 pont adott még egy utolsó reményt,hogy legyen értelme 2014-ben is Fradi meccset megtekinteni.
Viszont kell egy jó kapus ,ami most nincs és 2-3 komoly csatár és két igazi középpályás.
De ez mind pénz kérdés.Ha már sikerült Monizt a vezetőknek ilyen szépen elzavarni,akkor inkább a Csapat erősítésén gondolkodjanak,mert itt tavasszal még Guardiola sem tudna csodát tenni.Ahogy Nagy Tamástól kirázott a hideg és nem egy egyenes embernek tartottam,úgy Máté Csaba szerintem kaphatna egy lehetőséget.
Egyszerűen nincs meg a minőség!!!
Ui.:Számolgattam,mert megint ezt kellett tennem sajnos,szóval a legfinomabb becsléseim szerint most 40-42 pontunknak kell(ene) lenni.
Ami most ELSŐ helyet jelentene.
Bízom a jövő évben, hajrá Fradi!!!
Nem tudom, a képesség vagy a taktikai repertoár hiányzik-e, hogy a beálló csapatokkal is tudjunk valamit kezdeni, de azért az NB I túlnyomórésze ezt játssza ellenünk, ezért ez lesz nagy munkája annak, akinek ez a munkája lesz. És hogy mellette legyen egy stabil, a kreativitáson túl ütközni és labdát szerezni képes középpálya, amelyik megakasztja az ellencsapásokat, meg egy erre felkészült védelem is. A velük kommunikálni és összedolgozni tudó kapusról nem is szólva.
Mert mindez -- vagyis voltaképp minden -- nagyon hiányzott ősszel.
“A többségi felfogás szerint a középpályán történő relatív céltalan labdagyömöszölést (szakzsargonban pozíciós játék folyik a pályán…) követően mindkét fél az ellenfél hibáira apellál, majd a labdavesztéseket követő gyors 2-3 fővel történő kontrákra, netán pontrúgásokra. A játékosok a hibák után ezért tördelik azonnal játékot, ezért a nemzetközi szinthez képest dupla mennyiségű szabálytalanság, ezért a gyakran megállított, élvezhetetlen futball.
Egyszerűbb ugyanis az ellenfél játékát elrontani, mint építkezni. A Fradi ellenfelei mind ezt teszik – a zöld-fehér hibákra várnak és azt próbálják kihasználni.” (Kálnoki Kis Attila, Hiír24)
Idegenben győztek,jó játékkal 3-2-es eredménnyel zárták a meghosszabbított őszi szezont.
A 4-dik helyet tippeltem az 5-dik lett belőle,nagyszerű.
Az edzőnek meg a nehéz, elvégzett munkájáért, köszönetet kell mondani.
Eljött az igazság pillanata! A játékvezető tévedései ellenére győztünk, és ezúttal a szerencse is mellénk állt. Az 5. helyen megyünk telelni, 3 pontra a dobogótól. Ebből még minden lehet! Hajrá Fradi!
Rendkívül szimpatikus volt Máté Csaba nyilatkozata.
Egyetértek, lalolib, a támadó csapatok ellen eddig is jobban ment, ld.: Újpest vagy DVTK… szerintem Ricardo gondolatban már a nk. kupákban járt, ahol egy magyar csapat ellen (sajnos, ennyi a presztizsünk), szinte mindenki felvállalja majd a támadást… a szezon eddig mérlege: 3 bravúr (ETO, DVTK, Vidi), 2 nagyon fontos győzelem -- a múlt miatt -- (MTK, Újpest), a többit meg el fogjuk felejteni… a “kicsik” ellen voltunk megfejthetetlenül bénák… hogy egy Matyókövesd x-eljen a Népstadionban a Fradi ellen… ez a szilveszteri kabarék világába illik… hogy egy “Felcsúti Tsz. SK” semleges pályán megverjen egy FTC-t, ezen meg már csak pironkodni lehet…