Feljegyzések a fotelból – Győzelem az édesanyáknak
Lassan hagyománnyá válik, hogy úgy kell kezdenem egy fotelszurkolós jegyzetet, hogy (megint) nehéz héten vagyunk túl. Bár már eltelt egy hét, de nehéz túltenni magunkat a Videoton elleni vereségen és az utána jövő MLSZ ajándékon. Mert sok minden elveszni látszott, főleg az előző napok fieszta hangulata után. Győztünk a Ligakupában, újra úgy éreztük, hogy egységesek és hatékonyak vagyunk, újra viszont láttuk az őszi csapatot, ami sajna 90 perc alatt újra romokká változott. Kikaptunk, távolodni látszott a dobogó, és a magyar labdarúgás irányítói újra akkorát rúgtak belénk, hogy lélegeztető maszkot kellett magamra kapnom, mert órákig olyan érzéseim voltak, mint az ominózus 2003-s Debrecen elleni meccs után, amikor megfogadtam, hogy soha nem teszem be a lábam a Szentélybe. Igazságtalannak és túlzónak tartottam az ítéletet, mely megfelelt az ötvenes évek eljárásainak. Most nem ez a hely ahol elő kell állnom a védőbeszéddel, de a bajnokság után minden bizonnyal meg fogom tenni, mert társadalmi problémákat nem lehet pénzbüntetésekkel annulálni. Nem beszélve Jenner „kivételét” a csapatból – első alkalommal, egyből három mérkőzésre.
Vasárnap reggel mégsem ezek a gondolatok foglalkoztattak. Úgy felébredni anyák napja reggelén, hogy már csak a végső nyughelyen tudom átnyújtani a szeretet virágát, és már csak a fejfára tudom az örök hálám csókját lehelni, az elmúláson túl az üresség nyomasztó terhét is jelentette. Mégis, ahogy elléptem a sírtól egy két évvel ezelőtti fotelszurkolós jegyzetem jutott az eszembe, amit néhány nappal anyám halála után írtam az Újpest ellen aratott 1:0-s győzelmünk után. Mert akkor a mérkőzés végén kimentem a kertbe, felnéztem az égre és tudtam, hogy ő onnan figyel és örül annak, hogy látja a fiát zöld-fehér sállal a kezében. Egyből tudtam, hogy az élet házirendjét nem mi szabályozzuk, de egy szál virággal és egy soha el nem múló emlékezéssel örökké a szívünkbe tarthatjuk azt, akit mindig is szerettünk. Azt is tudtam, hogy a mérkőzés után újra kimegyek, és újra felnézek az égre. Csak vasárnap délelőtt még azt nem tudtam, hogy vajon a mérkőzés milyen plusz érzésekkel fog felvértezni.
Azt nem volt nehéz kiszámolni, hogy a vágyaink teljesüléséhez, a dobogóhoz, a hátralévő öt mérkőzésből 13 pontot kell szereznünk. Az lenne a tuti, de a rajtunk nem múló mérkőzések alakulhatnak úgy, hogy 11 pont is elég lehet, de a Paks elleni találkozó mindkét „verzióban” három ponttal szerepelt. Ennek tudatában feszült voltam, hiszen ha nem sikerül az első akadályvétel, akkor már hiába tornyosulnak előttünk a gátak, azokat le lehet még küzdeni, de a végső célt már nem fogjuk elérni.
A feszültség nem tartott sokáig, hiszen az első perctől kezdve látható volt, hogy jobban felkészültünk, hogy jobban akarjuk a győzelmet. Moniz láthatóan felkészült Szivics taktikájából, remekül lezártuk a széleket és bár eleinte elől nem voltunk gólveszélyesek, de érezni lehetett, hogy ezt a mérkőzést csak mi nyerhetjük meg. Az első gólig azért elég sokat kellett várni, ráadásul az is „közvetítő” útján került a paksiak kapujába, de Dalnoki Jenő mondta egyszer (ha jól emlékszem rá), akkor kell gólt szerezni amikor az ellenfél már nem tud rá válaszolni.
A második félidő egy kicsit ijesztően kezdődött, el kellett telnie 5-6 percnek ahhoz, hogy ráeszméljünk arra, hogy már tart a mérkőzés, de utána már tényleg nem volt kérdéses a magabiztos győzelmünk. Besic, aki ma is kiemelkedőt nyújtott, egy nagyon szemfüles gólt szerzett, bár volt olyan mérkőzésünk amikor hasonló gyors szabadrúgásért sárgát kaptunk. Apropó, sárga lapok. Az elmúlt mérkőzésekhez hasonlóan Andó-Szabó annak ellenére besárgította a fél csapatot, hogy a Paks a dupláját szabálytalankodta, mint mi. Sajnos a sorsdöntő mérkőzések előtt többen állnak négy sárgával, így Jennerhez hasonlóan több kulcsjátékosunkat is ki tudják majd szórni (és ki is fogják).
Milyen volt ma a játék? Győztünk 3:1-re. Ennyi, és ez válasz is a kérdésre. Plusz egy győztes meccset nem is kell magyarázni, főleg egy olyan ellenfél ellen, mely már megtréfálta az Újpestet (örültünk is neki) és háromgólos hátrányból fordítva nyert Győrött. Ellenünk meg egyetlen kapufán kívül csak egy szabálytalanul elvégzett büntetőt tudtak rúgni, másra nem nagyon futotta az erejükből. Ehhez persze kellett a védelem stabilitása, melynek jót tett Klein pályára küldése (meg is hálálta egy remek fejesgóllal), valamint Besic kiváló játéka.
Nem győzőm eléggé dicsérni, Besic tanári módon játszik, kiváló az ütemérzéke, remekül szerel és azok a védősorból való kilépései! Azok a régi szép időket idézik, amikor Bálint, Rab, Limperger vagy Pintér lépett fel a támadáshoz egy-egy jó ütemű szerelés után.
Ami ma a három gólunk ellenére nem nagyon működött, az a támadások hatékonysága. A találkozó után Moniz mester meg is jegyezte, hogy a Videoton ellen több helyzetünk volt – igaz azokat kihagytuk és ki is kaptunk. Ma nem nagyon volt tiszta helyzetünk, de simán nyertünk.
A kérdés magától adódik: mond, Te mit választanál?
Fölényes győzelmet és jó játékot – vágja rá a szurkoló és tulajdonképpen igaza is van. Ettől függetlenül örültem a végén, fel is álltam a fotelomból, nyakamba vettem a sálat és megtapsoltam a győzelmet. Mert végül is az a legfontosabb. Ezzel a három ponttal az esélyeink is megmaradtak, az „elvárt” 13 pontból három már meg van.
Néhány perc után már kint a szabadban álltam és felnéztem az égre. Tudtam, hogy valaki figyel és mosolyogva tekint le rám.
– lalolib –
8 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Győzelem az édesanyáknak bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Elnézve a Győr-Vidi végét, kíváncsian várom, hogy az “élcsapatot” mennyire büntetik csoportos bíróverésért…. Valószínűleg szigorú enyje-bejnyére számíthat -- a játékvezető…Magyarország,2013
Kedves Lacimadár!
Abszolút egyetértek! Annyit fűzve hozzá, hogy ezzel az erővel Újpesten, vagy Fehérvárott(!) nyomunk egy jó kis anyázós grimbuszt, akár el is intézhetők középtávon a riválisok ( milliók, zártkapu, pontlevonás, sóval behintés..stb.) A kollektív bűnösség szépséges elvét a szocikommunista 45 évben alkalmazták előszeretettel, ennyit a változó időkről….
lalolib, nekem már 9 éve fáj az Anyák napja… azért jó volt ez a győzelem egy amúgy nagyon ütős csapat ellen. A bírókkal ne foglalkozzunk, a Ferencváros ehhez hosszú-hosszú évtizedek alatt hozzászokhatott, azonban sem az MLSZ, sem a JT nem akarja tudomásul venni, hogy minket csak megverni lehet, de legyőzni SOHA! Becefix! Utolsó mondatodhoz annyit, évek óta tervezem, hogy egyszer (kultúremberhez méltatlan módon, provokációs szándékkal) egy színházban botrányt fogok csinálni és egy sörösüveget is fel fogok dobni a nézőtérre…Kíváncsi vagyok, a következő 2-3 előadásra be fogják-e engedni a bérleteseket és jegyvásárlókat, vagy zártkörű előadás lesz, ahelyett, hogy engem tiltanának ki, akár örökre. Mert bíróságnál, ombudsmannál az utóbbi épelméjű szankció lazán megtámadható (egyenlő bánásmód, egyenlő megítélés stb.) Ez is egy SZDSZ-es álliberális baromság következménye, ahol a bűnöst nem lehet büntetni, mert jogai vannak, de az ártatlan “kollektívát”, közösséget igen. Uff.
Kedves Lalolib!
A cikk azon részéhez szólnék még hozzá, ahol az UEFA-MLSZ büntetési-fegyelmezési metodikáját érinted és jelzed, hogy majd az idény végén írsz róla. Valóban döbbenetes ez a hippokrita, szemforgatós, szemellenzős, sőt(!) futball-ellenes fellépés, amit a fent említett szervezetek különböző önmaguk által alkotott szabályok mögé bújva foganatosítgatnak. A szociális és neveltetésbeli problémákat (üvöltöző prolik) vajon hogyan kívánják helyre tenni? Átneveléssel? És vajon mi a cél a klubok anyagi megcsapolásán túl? Mert ezzel sportszerű légkört teremteni aligha lehet. A beléptető rendszer már adott a Fradinál. Miért nem az elkövető bűnhődik? Miért a klub és a jószándékú szurkoló a szankcionált? Több száz ordenáré módon szitkozódó ultrával vajon mit tud kezdeni a klub???? A kérdések költőiek, mert jól tudom, hogy erre a témára nem várható stúdiós kereksztal beszélgetés az érintettek bevonásával… A zárt kapu pedig olyan, mintha egy randalírozó alkoholista miatt magának játszana mondjuk a Fővárosi Nagycirkusz. röhej
Tisztelt Becefix!
Természetesen igazad van!Először a tegnapi meccsre gondoltam,de igen Jenner is mindenképpen a -“trió”-quartett tagja.
Bízom benne,hogy két igazi csatár jön még nyáron és még “2 új Besic” is csatlakozik,akkor joggal lehetünk bajnokesélyesek jövőre!
Hajrá Fradi!
Sziasztok!
Egy gyönyörű ősmagyar kifejezéssel élve: “ambivalens” érzéseim vannak… Nyertünk .- és ez jó. Kevesebb helyzetünk és kevésbé gördülékeny focink, mint a Vidi elleni 0-1 alkalmával -- ez nem jó. Bödinho továbbra is gödörben -- ez sem jó, de Besic szárnyal -- ez nagyon jó. Jennert 3 meccsre tiltották el -- ez nem jó, sőt, arcátlanság. Leo megint gólt lőtt -- ez jó, de megsérült -- ez nem jó.
Ami a legfontosabb: újra egy masszív csapatot vertünk idegenben, azonban igazi talány, hogy mire lehetünk képesek az ETO Parkban…
Az egyik játékvezetővel beszéltem Lázok büntető-megoldásáról. Annyit mondott, hogy most már megtörhet a mozgásod, de cselt vagy beijesztést nem tehetsz bele.. Elmosolyodott, éls hozzáfűzte, “azért jó, hogy nem ezen dőlt el..” Az utolsó mozdulat finoman szólva is véleményes.
Pipuval nagyjából egyetértve hozzátenném, hogy ha Böde ott van a felsorolásben, akkor szerintem Jenner is bőven. Soma pedig, ha fejlődik még, akkor hosszú távon ő is biztos pont lehet. Hajrá!!
Szerencsére megvan a 3pont!
Most ez a legfontosabb.Nem játszottunk jól,de legalább győztünk.Ezért nem is tudok hosszasan írni,de nem is baj.Mások gondolatait mindig boldogan olvasom itt.
Jövő héten eto meccs és remélem győzünk,mert csak így élnek a remények a dobogóra!
Ahogy egyébként minket “szívatnak” a bírók őket úgy támokatják…
Kíváncsi leszek mi lesz majd.
Ebből a csapatből 3 játékos fradi “szintű”-Besic, Leonardo, Böde-Hozzájuk kellene még 8 hasonló kvalitású focistát igazolni.Persze csak álmodoztam.
Nem játszottunk jól,de legalább nyertünk! Hátul sokat jelentett Klein,talán egy megingása volt, a gólja meg mintája az igazi fejesnek.Ami nem müködik és amit lalolib kihagyott, az a középpályánk labdaszerzése. Gyömbér még szerelt néhányszor, de Józsi nem. Ráadásul nem nagyon értem, hogy az ilyen technikás játékos mint Józsi, miért nem tud támadást vezetni? Elől meg Böde nem találja önmagát,talán nem kellett volna annyit dicsérni, bár ma sem kapott túl sok értékelhető labdát.
Lalolib! Gondolom sokunk nevében köszönöm azt, hogy a győzelemi örömben nem felejtetted el, hogy ma az édesanyák napja van. A győzelem az övék is, mert nélkülük mi sem lehetnénk.