Feljegyzések a fotelból – Mámoros nap, elrontott ünnep
Nem ilyen hazautat terveztünk. Már a pesti közel félórás körözés sejtette, hogy nem lesz egy vidám menet az előttünk álló 120 km. Szerkesztőtársamat vittük haza, aki szótlanul ült a kocsi hátsó ülésén. Nem volt kedve viccelődni, de még beszélgetni sem nagyon. Most persze megkérdezhetné a kedves olvasó, hogy vajon mi a fenéről irkálok itt, amikor mindenki egy örömittas győzelmet ünnepel az országban? Sajnos ebbe a varázslatos és mámoros napba valakik igenis szándékosan bele akartak és bele is rondítottak. Teljesen értelmetlenül. Mert a végén egy olyan felejthetetlen ünneppel zárhattuk volna le a 211. derbit, amely hosszú időre újra eggyé kovácsolhatta volna a Fradi nagy családját. Ehelyett meg a szurkolók (?) egy kicsiny csoportja egy olyan szektorban kezdeményezte a balhét, mely eddig le volt zárva. Ez meg egyértelművé teszi, hogy akik ott ültek, csak ritkán járnak Fradi meccsre. Vagyis csak akkor, ha balhét akarnak a klub körül. Nem kell olyan messzire menni, emlékezzünk a Diósgyőr elleni meccsünkre, amikor szinte a “semmiből”, egy irányított füttyszóra indultak el. Ahogy tegnap délután is. Az igaz, hogy először az újpestiek szektorából indult a provokáció, de vajon miért kellett felülni ennek akkor, amikor már vezettünk 3:1-re és örömmámorban úszott az egész stadion? Jó lenne válaszokat kapni, de ismerve a viszonyainkat (itt az országra gondolok), erre a szokásos üres demagógián kívül mást nem fogunk kapni… a büntetéseket leszámítva, mert azok lehetnek elrettentőek (melyek úgy sem fognak elrettenteni), vagy mélyen zsebbe nyúlósak.
Amikor Böde Dani befejelte a harmadik gólunkat, a boldog ölelkezések közepette már azon jártak a gondolataim, hogy ha este 10 órára hazaérünk, akkor még biztosan nekiveselkedem a jegyzetírásnak, mert erről a mámoros napról, erről a mámoros győzelemről nem lehet egy alvással búcsúzni. Ki kell majd írni az örömet, a telt házas stadion látványát, a csapat nagyszerű küzdését és kiváló játékát, és azt a semmivel sem pótolható érzést, hogy a “GYŐZELEM A FERENCVÁROSÉ!”. Az egész stadion beleremegett a 22 ezer Fradista euforikus örömébe, amit mégegyszer leírva, valakik szándékosan el akartak rontani.
A tervezett tegnap esti jegyzetírás elmaradt és inkább megpróbáltam kialudni a történéseket, de hajnalban úgy ébredtem, hogy talán az lenne a legjobb, ha ma szótlan maradnék. Már szürcsöltem a kávét amikor egyszer csak elkapott a tegnapi délután varázslata. Már nem láttam a az utolsó percek kálváriáját, már nem észleltem a pesti forgalom dugóit, csak az önfeledt örömet éreztem. Azt, ami akkor tört ránk először, amikor tegnap délután három óra környékén beléptünk a stadionba. Amerre néztünk csak sugárzó arcokat láttunk. Egy derbi mindig is különbözött a többi bajnoki meccsünktől, de a 211. mégis más volt. Sokkal többet jelentett, még a tavaszi stadionbúcsúztatónál is. Pedig akkor is sokan voltunk és akkor is az eggyé tartozást éreztük, de a tegnap délutáni kora őszi szellő olyan zöld fuvallatokkal ölelte át a Puskás stadiont, mely előrevetítette, hogy ezen a napon csak egyetlen csapat lehet a pályán: a Ferencváros.
A lilák bár ránk ijesztettek a gyors góljukkal, de ami utána jött, az még 15 óra elmúltával is egy varázslatnak tűnik, melyről őszintén nem tudok sok mindent leírni. Összemosódtak bennem a percek, a folyamatos buzdítás, a gólok, az ünneplés, az éneklés… népiesen egy katyvasz az egész, a második gólra nem is emlékszem, csak arra, hogy mindenki ölelkezik körülöttem. Azt sem tudtuk ki fejelte (végül is öngól volt), a Fradi-szpíker -aki ismét zseniális volt- Böde Daninak adta a gólt, ettől meg még nagyobb lett a szurkolók öröme. A vezető gólunk után meg tényleg nem sok mindenre emlékszem. Teljesen összefolytak a percek, szinte észre sem vettük ahogy múlik az idő, csak azt észleltük, hogy a lilák teljesen szétestek a 60. perc tájékától és bár továbbra is lelkesen próbálták felvenni a küzdelmet, de igazán semmi esélyük nem volt.
A végső kegyelemdöfést már valójában is Böde Dani vitte be, onnantól meg már tényleg csak egy csapat volt a pályán – a 84. percig. Akkor jöttek a fekete ruhás legények( nem a kommandós csapatra gondolok) és úgy gondolták, hogy most már róluk kéne szólni a derbinek. Rohantak a biztonságiak, a rendőrök is bemasíroztak és bár akkor még sikerült rendet teremteni, de azt utólag nem nagyon értem, hogy akkor miért is vonultak vissza? Vajon miért nem álltak sorfalat a szélső szektor előtt? Vajon miért is engedték a lefújás pillanatában berohanni őket a pályára? Talán ők szeretettek volna egy-két zártkapus büntetést elérni a Fradinak? Természetesen nem őket hibáztatom, de tény, hozzájárultak ahhoz, hogy a végén szinte a játékosoknak kellett menekülni a beözönlő szurkolók helyett.
Ahelyett, hogy végig táncolva, énekelve, ünnepelve köszöntük volna meg ezt a nagyszerű játékot. Moniz mester a mérkőzés után ismét bizonyította, hogy nem csak kiváló edző és pedagógus, de kiváló ember is.
“Azt éreztük, annyira boldogok a szurkolók, hogy szeretnének osztozni a csapat sikerben. Akkor veszélyes egy ilyen, ha történik összecsapás, de ilyen nem volt. Hogy ez egy dzsekimbe került, ennyi belefér…”
Kedves Moniz Mester! Az Ön által divatba hozott “moniz-zöld” kabát, tegnaptól biztosan divatba jön. Én már a derbi előtt vettem egyet… amit amikor szerkesztőtársam meglátott, majdnem letépett rólam. Élcelődés közepette egyszer csak eltűnt, azt hittem sörért ment, de nem. Kaján vigyorral tért vissza, egy “moniz-zöldes” kabátban, mely kapható volt a shopban.
Nem csodálkoztam rajta. Egyre népszerűbb. Sőt, ha így haladunk, tavasszal minden Fradista, a zöld-fehér csikós mez felett egy ilyen színű kabátot fog viselni.
Reggel ahogy indultam dolgozni, az utcán egy zöld-fehér melegítőben kutyát sétáltató férfit láttam, majd elhaladt mellettem a helyijárat, melynek a hátsó ablakában egy zöld-fehér sálat lobogtatott egy fiatal fiú. Valójában ez a két villanás ölte ki végleg belőlem az elrontott ünneplés okozta sokkot. Mert igenis ennek az országnak szüksége van a Fradira, szüksége van az örömre, a sikerre.
Nekünk tegnap délután megadott egy: FERENCVÁROS – ÚJPEST 3:1! Kell ennél több?
8 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Mámoros nap, elrontott ünnep bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Pár éve volt rá kezdeményezés, hogy korrekt verekedéseket bonyolítsanak a hooliganok a stadionoktól távol. Egy darabig működött is. De valakiknek ez nem tetszett, valakiknek, akik még nagyon sok kárt fognak okozni a Ferencvárosnak.
Kedves Miért hagyjuk….!
Azért ne dugjuk homokba a fejünket. A magyar focit a második világháború után mindig az állam finanszírozta. A pártállam idején is. Voltak évek amikor nem voltunk a kedvenceik, de a hatvanas évek legendás csapatának is meg kellett valamiből élnie. Amiről meg keveset beszélnek, a Fradit a mezőgazdasági minisztérium tartotta el -- mely az egyik legtöbb jövedelmet termelte az országnak. A Szentély sem véletlenül épült fel. (Persze most sem “véletlenül” épül az új.)
Vagy átvesszük a nyolcvanas évek dán modelljét, vagy továbbra is toljuk bele a pénzt. Ahogy Karcsi is írta, a helyi önkormányzatok (melyek közpénzen működnek) mindig is finanszírozták a fociba a pénzt. Én vidéken élek, így tudom, hogy már nem lenne vidéki foci, ha az állam a különböző csatornákon (TAO, TV pénz) nem támogatná.
Arról persze el lehet vitázni, hogy szükség van-e rá. Bele lehetne temetni, de ugyanazzal a lendülettel sok egyebet is, melyet az állam finanszíroz. Ez persze demagógia, de mi abban magyarok mindig is jók voltunk.
Ami a Fradit illeti. Igazán senki sem mondta azt a tehetséges magyar fiataloknak, hogy ne tanuljanak meg focizni. Debrecenben meg kaptunk mi már egy hatost is, ez bizony benne van a játékban. Talán ettől szép. Az a Debrecen vasárnap úgy kapott egy hármas Győrött, hogy a labdát sem látta. Mi meg simán vertük a Győrt. Lehetne ezt sorolni és hidd el, tudnék én is folyamatosan negatív kritikát írni, de akkor nem lennék szurkoló.
Én meg igazán annak tartom magam, már közel negyven éve. És mint ilyen, továbbra is imádom a focit és Fradit. Az utóbbit szinte feltétel nélkül. Hiba? Biztosan az, de már úgy sem fogok változni és talán nem is akarok.
Mindezektől függetlenül örülök annak, hogy leírod a véleményed, hiszen sok igazság van benne.
Korábban a vidéki önkormányzatok tolták be a pénzt, míg a fővárosi csapatok nem kaptak. Az korrekt volt? Az sem volt az.
Ha rajtam múlna, amatőr lenne a sportág “kifizetős” oldala is, hamar a teljesítmény oldala évtizedek óta az.
Tisztelt “Miért hagyta, hogy így legyen?”
Bontsuk ketté a dolgokat!
1, A 75% az 75%, bár szegény Varga Zoli esetében sem volt elég a sok okoskodónak.
2, Hosszú távon (de, lehet, hogy már a következő idénytől) ez a “modell” működésképtelen. Ha borulunk, az nagyon nagy lesz.
Hosszú ideje ez volt az első meccs, amit nyugodtan tudtam nézni -- a 85. percig. Aztán féltem, hogy idő előtt “le lesz fújva”, de ez szerencsére nem történt meg. A provokátorokat először én neveztem itt “nevükön” néhány éve, és sajnos változatlanul léteznek. Jó lenne kideríteni, kik állnak mögöttük… bár szerintem ez úgy sem fog megtörténni. Erről ennyit.
Amúgy jól játszottunk. Abban biztos voltam, hogy a “lila négykezűek” a második félidőben csak lézengeni fognak, és a védelmük nem fogja bírni a nyomást. De az az öngól helyet kaphat a évvégi bakipardéban. Aztán olyan ideges lett “szerzője”, hogy ugyanakkorákat hibázott a mi kapunk előtt is. Pedig amúgy nem is játszottak olyan rosszul.
“Miért hagytuk…” érzésem szerint egy másik bolygón él, és nem azt nézi, hogy milyen mélyről kapaszkodunk fel -- egyre sikeresebben -- a minket megillető helyre, hanem mondjuk egy Pusztai-Albert-Sárosi dr.-Mészáros-Czibor csatársor bűvöletében él. így reagálni sem érdemes rá.
Van igazság abban amit írsz, de nem mindenben. A “külföldiek” (nem szeretem így nevezni őket -- zöld-fehér mezt viselnek) nem valamivel agresszívebbek, hanem sokkal. Ha kint voltál a stadionban akkor láttad, hogy Gerson, Mateos és főleg Diallo olyan erőfölényben vannak, mely végül a legtöbb ellenfelünkből az utolsó szuflát is kicsavarja.
Ma olvastam Moniz mestertől egy rövidke véleményt Dialloról: “Diallo játéka nagy talány, szerintem sokszor nemcsak én a kispadnál, hanem ő maga bent a pályán sem mindig tudja, mit fog csinálni. De rendkívül kellemetlen ellene futballozni…”
Ezzel szemben Simon Krisztián elfutott néhányszor, de a kaput nem találta el. Ahogy Kabát sem. Az meg naiv álom, hogy úgy játszunk le egy meccset, hogy az ellenfélnek nincs helyzete.
Ráadásul tegnap már játék is volt, plusz közel 60 percen át nyomás alatt (divatosan mondva “pressing”) tartottuk a lilákat.
Jós nem vagyok, így nem tudom, hogy ebből lesz-e komoly csapat. De azt igen, hogy nagyon régen kezdtük így a bajnokságot: 8 mérkőzésből 6 győzelem. 75 %-os teljesítmény. Ez lehet, hogy a magyar foci hibája, de attól függetlenül lebecsülni sem szabad.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy hamarosan itt lesz Leonardo és Buzsáky, akkor abban azért biztos vagyok, hogy végig az első helyért fogunk harcolni.
Én is örültem,hogy egy ilyen jó meccset láthattam!
Még mindig fotelszurkolóként,de igen kedves Lalolib,most más én is hajlok rá,hogy visszatérjek a Szentélybe.Amikor az 5 éves Kisfiammal elhaladunk az épülő stadion előtt ,mindig megkérdezi,hogy Apa ide fogunk kijárni és én is játszhatok majd itt??? erre nem tudok és nem akarok mást mondani,hogy persze!!!Szóval készülök/készülünk visszatérni,-a légiósélet sem számít majd- remélem Ő is olyan boldog lesz,mint én 88’ban apukámmal.
De vissza a meccshez!
Tévé “be” Kisfiammal a tv előtt ,a hangerőt csak azért nem vettem le,mert ez egy Fradi-ute,majd szépen meséltem a gyermekemnek a meccs történetéről.
Alig kezdtem bele máris 0:1! Azt hittem akkor ,na ez is egy fradi -vidi meccs…
Besic távol Kabáttól és persze “kedvenc” játékosom 2-3 méterre Bevontól.Szép gól el kellett ismerni.20 perc elteltével már 0:3 is lehetett volna,de az égiek szerencsére ezt nem akarták.
Aztán egyenlítettünk majd beindult a henger!!!A félidő vége már parádés volt,ahogyan a 2. eleje is.
Fordítottunk és mentek tovább a támadások.Szerencsére Anton Pericset idézte -milyen furcsa nem kell klasszis csatárnak lenni valakinek ,hogy ne felejtsem el,de félre a tréfát.-Jött a 3 .gól és a biztos siker,amit teljesen megérdemeltünk.
Igen a végén volt balhé,egyébként ma többször megnéztem az összefoglalókat és az a molinó már a 90es évek elején egy fekete Hooligans drapériával szorosan mindig kint volt…!Igen ezek a “kokszos” fradisták így akartak maradandót alkotni,-de ha most még ez is egy kicsit megmaradt-később mindenkinek csak a Csapat küzdeni tudása és lelkes győzelme marad meg,aki egy méltó újpestet győzött le.
Hibákról-voltak azért-most nem írok, a lényeg,hogy már 2. helyen állunk.
Hiszem ,ha így folytatjuk Bajnokok leszünk és az új Stadionunkban egy ilyen Ferencvárosra mindenki kíváncsi lesz, rendre telt házas hazai meccsekkel.
Hajrá Fradi!!!!
Ui.:Most megyek újpestre…!!! Kisfiamnak plüssfguráért
Keserédes ünnep… Igazad van, kedves Lalolib. Megint a provokátorok “intézik” a Fradi tönkretételét, megbüntetését. Én sem tudtam felhőtlenül örülni. Vajon MINEK KELLETT REGISZTRÁCIÓ, ha nem azok bűnhődnek, akik a FELELŐSÖK, hanem a vétlen klub és az IGAZI SZURKOLÓI??????
A Ferencvárosi Torna Club nem nyerhet többé bajnokságot? Mi a háttér-forgatókönyv? Csupa értelmetlen, de sajnos jogos kérdés? Miért szeretnék valakik az FTC-t tönkretenni?Mi miért nem ÖRÜLHETÜNK FELHŐTLENÜL????