Ferencváros: ad hoc csapat ad hoc eredmények

SPORT plusz

A Fradi mindig külön téma, í­gy kí­váncsiak voltunk arra: a klub egykori kiválóságai szerint mi­ért ilyen kétarcú a mai csapat? Akadt, aki diplomatikusan fogal­mazott, de akadt, aki kendőzet­lenül elmondta a véleményét…

Dr. Géczi István

– Alaposan kellene a belső helyze­tet ismerni ahhoz, hogy az ember korrekt véleményt tudjon alkotni. Biztos vagyok benne, hogy minden hullámzó telje­sí­tményt nyúj­tó csapat, í­gy a Ferencváros is, megtesz min­dent azért, hogy a győztes mérkő­zések dominálja­nak. Számos oka lehet a hektikus teljesí­tménynek, de ezt kí­vülállóként nem bí­rálhatom. A Fradi egykori játékosaként í­gy nem marad más, hogy tiszta szí­vvel szur­koljak a Ferencvárosnak, és persze: a magyar labdarúgásnak…

Mucha József

– A belső dolgokat, történéseket nem ismerem, de én elsősorban a kulcsjátékosok (Besic, Mateos, Jenner) rövidebb-hosszabb ideig történő ki­esésével magya­rázom a hullám­zó teljesí­tményt. S ez akkor külö­nösen igaz, ha a védősorból esnek ki meghatározó futballisták. Talán az is hozzájárulhat a váratlan ered­ményekhez, hogy kissé „vékony” a kispad. S persze, Adams tragédiája is nyomasztó lehet, de a pályán ezen azért már túl kellene lépni…

Novák Dezső

– Kí­vülállókánt nehéz erről véle­ményt formálni, a belső történése­ket kellene jól ismerni, azaz, hogy mi is zajlik a hétköznapokon. A vissza­esést lehet egy ideig Akeem Adams tragédiájával magyarázni, de aki volt játékos, pontosan tudja: amikor pá­lyára lépsz, a külső körülményeket muszáj kizárni. Az biztos, hogy ek­kora fordulatok nem csak a tragé­dia miatt fordul­nak elő. Badarság szakmai okokat emlegetni, de az is tény: a hullám­zó teljesí­tmény a játékosállomány minőségére is visszavezethető. Ha viszont ez í­gy van, akkor az elvárasokat is ehhez kéne igazí­tani. A sok légiós miatt klikkek is kialakulhat­nak, hiszen az értelemszerű, hogy a hollandok nem beszélnek jól magya­rul vagy éppen a szerbek sem biztos, hogy tökéletesen megértik a spanyol nyelvet…

Szokolai László

– Úgy gondolom, a mai Ferenc­város valóban egy kétarcú csapat. Rendre az első negyedórában vagy az utolsó percekben kapnak gólt, és ami szintén nagy gond: a játékos-állomány minőségével semmilyen összhangban nincsenek az elvárá­sok. Ez egy ad hoc csapat, ezért is születnek ad hoc eredmények; egy igazán jó együt­tesre a kiegyen­súlyozottság a jellemző. Tudom, hogy sok nehéz­ség is gátolja a munkát: Akeem Adams tragédiája vagy éppen, hogy nincs hazai pálya. Volt idő, amikor az Üllői úti stadion felújí­tása miatt mi is a Népstadionba kényszerül­tünk, de mi abban az idényben – baj­nokságot nyertünk!

Vincze Ottó

– A kiszámí­thatatlanság egyik oka az is lehet, hogy Ricardo Moniz egy nagyon érzékeny ember, aki egyszer nevet, egyszer sí­r. A csapatot a leg­jobb belátása szerint készí­ti fel, de valószí­nűleg nem jutott el odáig a Ferencváros, hogy huzamosabb ideig olyan ered­ményeket produ­káljon, amilyet a vezetőedző és a közvélemény is elvárna a játéko­soktól. Ami tény: a csapat saját maga előtt tette magasra a mércét, amelyet néha még levernek. Ami biztató: a rang­adókat rendre megnyerik, ám a két­arcúság abból fakad, hogy a gyen­gébb csapatok ellen hullajtanak el pontokat. Nincs semmi vész, ilyen előfordul még a Barcelonával is…

(V. T., SPORT plusz 2013.11.08., XXV.évf. 45. szám)