Ferencvárosi tarka-barka

–  CSEH JÁTÉKOS AZ FTC-BEN!

„A Slavia jobbszélsőjét Medeket, aki a katonaságnál szolgál Budapestre helyezték. Medek belépett az FTC-be s vasárnap már be is mutatkozott a TTC elleni barátságos mérkőzésen. (FTC-TTC 8 : 0. A Fradi csatársora: Tóth, Schlosser, Pataki, Binder, Medek) Az FTC igazoltatni szeretné a cseh játékost, de tervéről kénytelen lesz lemondani, mert beleütközik abba a szabályba, amely kimondja, hogy külföldi játékost csak egy évi állandó itt tartózkodás után lehet igazolni.”

(Sporthí­rlap, 1914.)

–  SPORTSZERŠ°SÉGI-DíJ 1924.

„Az MLSZ fair dí­ját ez évben az FTC nyerte. Az FTC határozottan megérdemli ez évben a fair dí­jat, mert hiszen az egész játékosgárdából a bajnoki szezon alatt összesen csak egy játékos részesült dorgálásban és egy megintésben. Az FTC mögött második és harmadik holtversenyben a VAC és a Zuglói VII. ker. AC”

(Nemzeti Sport, 1924.)

–  Négy év múlva már voltak bajok — igaz a közönséggel:

„A nagyszámú közönség a tribünön elhelyezkedve állandóan csí­pős megjegyzésekkel kí­sérte a játékot. A bemondások a játékosokat nem érintik éppen kellemesen, s éppen ezért Szigeti elnök kijelentette, hogy a legközelebbi tréningen figyelmeztetik a közönséget, hogy maradjon csendben, mert ha zajong, akkor kiürí­tik a pályát s minden tréning zárt kapuk mellett lesz.”

–  SLÓZI

A tí­zes évek elején rendeztek egy FTC—Wiener AC egyesületközi vetélkedőt. Több sportágban rendezték, a találkozókra Bécsben került sor. Amikor utaztak a játékosok, az egyik szálláshelyen történt a következő eset. A Fradisták megkí­vánták az ún. pozsonyi kiflit, és Malaky a csapat vezetője megkérte a fénykorát élő Slózit, hogy nézzen utána lehet e kapni. A nagy bálvány szó nélkül ment vásárolni, s nagy szatyor kiflivel tért vissza. A családias hangulatban lefolyt túra egyik epizódja volt ez a kis eset, de sokat megmagyaráz Schlosser Imre népszerűségéből. Az egyesületek közötti hétvégi vetélkedést a fradisták fölényesen nyerték…

–  HLAVAY GYÖRGY ELSŐ EDZÉSE A FERENCVÁROSBAN …

„Gyötri a kánikula? Üdülni vágyik? Jöjjön a Fradi-pályára! Pár percnyire Pesttől, üres padok, zöld természet, madárfütty, folyóví­z. Idegei megnyugszanak, jövőjében bizakodni fog.

A Fradi pálya Budapest legolcsóbb nyaralóhelye. A kiskapu nyitva van, a dús pázsit illatát bárki ingyen élvezheti. És csend van, ami fő. Környékbeli munkanélküliek, szabadnapos kalauzok és srácok szép számban keresik fel. Összeülnek a teraszra és kaszinóznak. Elvitáznak alkonyatig, akkor szétszélednek.

Rendes körülmények között. De tegnap izgalmasabb nap volt. Új edzőt avatott a pálya, Hlavay Györgyöt.

Öt óra tájban a kiskapun betódult a Fradi-gárda. Az új edző első kí­vánsága: — Egy kör futás.

Azután tornagyakorlatok és kétkapus játék húsz méternyi területen, a kapu mögött. Gál bácsi, a gondnok közben siratta a pázsitot . . . Igaza van nagyon szép a fű a pályán. Margaréták is vannak benne, kár volna letaposni a szép virágokat.

A kétkapus játék után egy környi gyaloglás következett. Utána könnyű labdagyakorlatok.

Utána beszélgettünk a bajnokcsapat új edzőjével.

“— Felesleges hangsúlyoznom — mondta – hogy végelenül örülök. Terveim? Egy célom van, s az nem is lehet más, mint az, hogy a nagyszerű ferencvárosi hagyományok szellemében megőrizzem azt, amit az egyesület kiváló vezető elődeim segí­tségével megszereztek. A bajnokságot és a KK-t. Tudom, hogy az eredmények megtartása sokszor nehezebb, mint azok megszerzése, de ismerem a fiúkat és bí­zom a sikerben.”

(Sporthí­rlap, 1938. június 11.)

–  CIGARETTA A KK GYŐZELEMÉRT …

A Nemzeti Sport egyik 1938-as számából idézzük a következő sorokat. Feleki László cikkének témája a magyar profi futballisták megbecsülése. Előbb az angol példát emlí­ti:

„Az angol futball-gladiátorokat taní­tják, nevelik. Főleg futballra — de nemcsak futballra. Az angol profifutballistával minden évben kezet fog az angol király a kupadöntő napján. Ez a királyi kézfogás éppen azon a mérkőzésen történik, amelyiken a legnagyobb rápénzt kapja a futball-gladiátor.

És a magyar profi?

Legyen szabad erre vonatkozólag néhány megrázó szót idéznem néhai Springer Ferenc szájából. Azt hiszem nekem adta élete utolsó interjúját a Ferencváros nagy elnöke, akinél tisztább lelkű, idealistább vezére még nem volt a magyar sportnak. Springer dr. már abban az ágyban feküdt, amelyből többé nem kelt fel … De a téma, amelyről beszéltünk, felélénkí­tette. A téma a Ferencváros bajnoksága volt. Merem állí­tani, hogy Springer dr. már csak azért élt — szeretett csapata bajnokságáért. Rajongással beszélt és csak egyszer komorodott el, amikor arról esett szó, hogy a ferencvárosi fiúk milyen elismerésben részesültek a tavalyi KK megnyerése után.”

így kesergett Springer dr.:

– Azt hittem, hogy ez után a teljesí­tmény után minden kitüntetést megérdemelnek ezek a fiúk. És mit kaptak? A magyar sport felső vezetése titokban Vitéz cigarettával megtöltött cigarettatárcát nyomott a játékosok markába . . Ennél nagyobb keserűség engem még nem ért.

Érhető volt Springer jogos kesergése, hiszen fiait és a Ferencvárost mindennél jobban szerette. A széles látókörű elnök azonban valószí­nű „lerendezte” a sérelmeket, és további sikerekre buzdí­totta fiait.
A népszerű sportvezető halála előtt szinte búcsúzóul ezeket mondta:

— Most már nem aggódom ezért a csapatért. Aki egyszer belekóstolt abba az érzésbe, hogy mit jelent odafönn lenni a csúcson, az nem mond le egykönnyen erről az érzésről. Én remélem, hogy az én fiaim és a Ferencváros vezetői sohasem mondanak le a “mindig az elsők” közt elvről és gondolatról!

Összeállí­totta: Nagy Béla

1980. május 24.