Fradista anekdoták: Mészáros József

Önkéntes ugrás

Pályaavatóra mentünk, vagy valamilyen hasonló eseményre, de szombaton még Miskolctapolcán aludtunk, s csak másnap, kora délután indultunk a mérkőzés szí­nhelyére.

A vasárnap programjai közé tartozott egy délelőtti séta a strand körül. Május volt, élveztük a tavaszt, a ragyogó napsütést, minden együtt volt a jó hangulathoz.

Meg kell mondanom, hogy engem nagyon sokan piperkőcnek tartottak, pedig mindössze annyi volt igaz, hogy szerettem mindig a szép ruhákat. Ne tartsanak nagyképűnek, de adtam magamra. Volt még két játékos a Fradiban, akik hozzám hasonlóan gondolkoztak: Rudas és Lakat. Hát ennyi előzmény után jött egy propozí­ció:

— Dodókám, mennyiért ugranál be ruhástól a medencébe? Ezer forintot adunk, ha beugrasz — mondták a játékosok.

— Nézzétek — válaszoltam séta közben —, ha kétezret í­gértek, akkor sem ugrom be…

Hallotta a beszédet Ónody Bandi, az akkori balhátvédünk. Odasomfordált mellém és halkan a fülembe súgta:

— Dodókám, mondd meg nekik, hogy nekem ajánlják fel, én beugrók ötszázért is!
Hangot váltva megszólaltam:

— Itt az Ónody Bandi, ő majd beugrik, ha akarjátok…
— Tényleg beugrasz, Bandi?
— Be én! De mennyit adtok?
— Hát, te nem vagy olyan nagymenő az öltözködésben, de kapsz egy ötszázast.
— Áll az alku.

Ónodyt nem kellett sokáig kéregetni, beugrott, ahogy megállapodtunk ruhástól, átúszott a medence túlsó felére, s nagy nevetés közepette kimászott a ví­zből.

— Na, itt vagyok — mondta, mint egy ázott ürge. — Hol a pénz?

A pénzt annak rendje és módja szerint megkapta, összeadtuk húsz-harminc forintonként.

Visszamentünk a szállodába, Ónody Bandi ötven forintért megszárirtatta, kivasaltatta a ruháját és tettre készen állt, amikor indultunk tovább. Örömtől sugárzó arccal mondta:

— Köszönöm fiúk, megvan a téli tüzelőre valóm!

Tudják, mit jelentett 1948-ban ötszáz forint?

Makarenko

A Ferencvárosban játszott néhány pedagógus, mégpedig a két Csanádi, Henni Géza, Lakat Karcsi… Éppen ezért az 1948-as pedagógusnapra a Fradit hí­vták meg az egriek egy bemutató mérkőzésre. A vezetőség nem szimpatizált a gondolattal, mert a bajnokság miatt féltette a játékosokat, végül mégis megállapodtak, hogy kisebb csapatok labdarúgóival kiegészí­tve, hat Fradi-játékos — a fentieken kí­vül még én és Kéri Karcsi — utazik a történelmi városba, amelynek gárdája abban az időben a területi bajnokságban futballozott.

De hát ki legyen a vezetőnk? Ez volt a kérdés, mert a Ferencváros vezetői távolmaradtak. Lakat Karcsi — akinek mindig voltak használható ötletei — azt javasolta, hogy a B-közép vezérszurkolóját, Zsilka Sanyit kérjük fel erre a feladatra. Zsilka barátunk pedig boldogan vállalta.

Megjelent a pedagógus-válogatott Egerben és óriási közönségsikert aratott. Nagyszerű ellátásban részesültünk, a banketten egy U-alakú asztalnál legalább százan ünnepeltünk, és mondanom sem kell, hogy a fő helyen Zsilka Sanyi ült. Valamilyen rangot kellett adnunk neki, és Henni Géza azt találta ki: ő a budapesti tankerületi igazgató. Pincérből avanzsált igazgatóvá.

...

Zsilka egyik oldalán Henni Géza ült — hogy ha a helyzet úgy kí­vánja, tudjon súgni neki —, a másik oldalán a Heves megyei tankerületi főigazgató foglalt helyet.

Az Egri Bikavér meghozta a jó hangulatot. A „két” igazgató már jócskán összebarátkozott, tegeződtek is, amikor a társalgás átcsapott a futballról a pedagógiára.

— És mondd, kérlek — kérdezte a helyi főigazgató Zsilka Sanyitól —, mi a véleményed Makarenkóról?

Abban az időben vált nálunk divatossá Makarenko új pedagógiai irányzata.

— Makarenko… Makarenko… — gondolkozott Zsilka Sanyi. — Melyik? … Az, amelyik a második félidőben balszélsőt játszott?…

Henni Géza beesett az asztal alá, majd elnézést kért a főigazgatótól, amiért Zsilka Sanyi túlságosan sokat ivott. Szó, ami szó, eléggé betintázott.

Honnan tudhatta volna szegény vezérszurkolónk, hogy ki is az a Makarenko? Ő csak arra emlékezhetett, hogy többször is cserélt az Eger, s a második félidőben 9:0 után a szépí­tő gólt az újonnan beállt balszélső lőtte…

Talán sohasem hallott Makarenkóról…

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-