Fradista anekdoták: Örökrangadók

Salamon Béla örökké lógó szivarjával egyszer Pluhár István mellé állt egy FTC—MTK mérkőzés félidejében, amikor a Magyar Rádió első sportriporte­re közvetí­tett.

A mikrofon — ahogy mondják — „élt”, be volt kapcsolva.

—    Pluhárkám, te kinek szurkolsz? — kérdezte a komikus.
—    Én csak közvetí­tem a valós játékot — válaszolta Pluhár.
—    Nem tudnál valahogyan bedumálni egy sufnit Háda Jóska hálójába?

* * *

Vagdalkozó játék alakult ki az örökrangadó hajrájában. Hol egy fradista dobott partot, hogy egy MTK-s vehette kézbe a labdát. Aztán valahogy úgy alakult, hogy sorozatban következtek a ferencvárosi taccsok. Salamon Béla lelkes ünneplésben tört ki:

— Ez ám a fölény! Tessék, szinte a taccsvonalhoz szögeztük a Fradit.

Kellemes agyrázkódás

1946 őszén az örökrangadón, Henni Géza egy vetődésnél erősen megütötte a fejét. Szédülő fejjel védett tovább. A meccs után kiderült, hogy kisebb agyrázkódást szenvedett. Arra sem emlékezett, hogy az MTK végül 2:1-re legyőzte a ferencvárosiakat.

Egy elkeseredett franzstadti polgár megjegyezte:

— Irigylem Hennit. Neki a legjobb.
— Megőrültél? — csodálkozott a barátja. — Hiszen agyrázkódással ápolják.
— De nem is emlékszik a mérkőzésre…

* * *

Az FTC—MTK örökrangadók históriájában egyedülálló gólt fejelt Kovács Imre, a kék-fehérek ,,agytrösztje”. A zöld-fehérek mezén akkortájt éppen a KINIZSI felirat dí­szelgett, de ez jottányit sem von le a mutatványszámba menő fejes értékéből. Kovács felugrás közben bal könyökkel úgy szegycsonton vágta Mátrait, hogy Sanyi napokon át OTP-részletre vette a levegőt, jobbal pedig ki­verte Gulyás Géza két szemfogát, s tetejébe gólt fejelt.

A fradisták káromkodtak, mint a kiképző őrmesterek. Sándor Csikar vi­szont vérlází­tó vigyorral szemlélte a sebeit nyalogató kompániát. Mátrai düh­be gurult:

—   Megállj Csikar, mindjárt szólok Dalnokinak…

—         Az isten szerelméért, csak azt ne! — rimánkodott az apró szélső. — Megí­gérem, hogy a labda közelébe sem megyek egész meccsen, csak nehogy rám uszí­tsd Jenőt…

A könyörgés hatott, Dalnoki pórázon maradt. Két perc sem telt el, Sándor elviharzott, bevágott egy pazar gólt, egy lendülettel le is vágtatott a pályáról és cserét kért.

Aztán csak nézett az oldalvonalon túlról azzal az ördögi vigyorral az ábrázatán…

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-