Fradista anekdoták: Sipos Vilmos
Sipos Vilmos
Vilika vigyáz magára
Keveseknek adatott meg a dicsőség, hogy két ország válogatottjában is helyet kaptak. Meg aztán, sokat kell vándorolni ahhoz, hogy a focisors ebben a különleges kegyben részesítse kiválasztottját. Nos, Sipos Vilmos az édeskevesek egyike. Németországban született, játszott a jugoszláv, és a magyar nemzeti tizenegyben. Hol Zágrábban, hol az Üllői úton, hol Kolozsváron bukkant fel. Sehol sem vert gyökeret. Megvolt az a szép szokása, hogy ha valahol megszokták, megszerették, azonmód elillant.
A jobbszélső magyarsága hagyott némi kívánnivalót maga után és bizony az országutak megrögzött vándora rém gyáva legény volt a zöld gyepen. Két említett tulajdonsága a viccelődés állandó céltáblájává tette Vilikét, vagy ahogy ő mondta: Vilikát.
Egy FTC—Kőbányai Barátság mérkőzésen valósággal elmenekült a csontkemény Kónya-fivérek elől. Amikor társai szemére vetették nyúlszívűségét, a csatár „konyhakész” magyarázattal rukkolt elő:
— Vilika már 15 éve játszani. Rava, Foni, Sesta és Burger ellen. Sokszor. Azok nagyok, de nem tudtak megrúgni Vilikát. Majd pont most rúgjon meg a két Kónya Kőbányáról!
-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Vélemény, hozzászólás?