Fradisták futballmezben: Szőke István

Szőke István

Szőke István, az FTC és a válogatott jobbszélsője élénken él az emlékezetünkben. Szabadrúgásai élményszámba mentek, távolságra, sorfalra, kapusra való tekintet nélkül.

– 1959-ben volt egy toborzó az Üllői úti pályán. Borsos Miki, a Fradi csatárának az invitálására mentem el, ő látott engem játszani a Haller téri grundon. Levitt a toborzóra, és Agárdi Feri bácsi az edző úgy találta, hogy maradhatok, 11 éves voltam. Az első bajnokin a kölyökben rögtön három gólt lőttem jobbszélsőként. Azt hiszem, erre a posztra születtem.

Tizenöt évesen a kölyök egyből rögtön az ifibe kerültem a 17-18 évesek közé! 1965-ben azután az bemutatkozhattam. Vilezsál Oszkár volt akkor rövid ideig a Fradi edzője, ő dobott be a mélyví­zbe, 18 éves voltam.

1966-ban már több alkalommal is bekerültem a csapatba, de igazán 1967-ben lettem standard játékos. A Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona csatársor az NB I egyik, ha nem a legjobb ötösfogata volt. Abban az évben még nem rúgtam a pontrúgásokat, mert Novák Dezső volt a szabadrúgásokra, tizenegyesekre kijelölve. Ha jól emlékszem, í­gy is 15 gólt rúgtam. Az NB I-ben én voltam akkor a legeredményesebb jobbszélső. Mint a régiek, még én is kint maradtam az edzések után gyakorolni, s ennek nemcsak a mérkőzéseken láttam a hasznát. Zalka András (a pályaedzőnk) a 16-os és az alapvonal közé helyezett el két oszlopot két méterre egymástól. Azt mondta, hogy ha kétszer egymás után, 30 méteres vágta után futtából, félmagasan beadom közöttük a labdát, pont oda, ahol ő áll, felemeli a kalóriapénzemet 200 forintról háromszázra. Felemelte.

Vagy szegény Lakat Karcsi bácsi az egyik edzés végén kijelentette: “Aki az alapvonalról úgy rúgja meg a labdát, hogy legközelebb áll meg a felezővonaltól, annak elengedi a levezető köröket. Az én labdám pont a felezővonalon állt meg, mehettem zuhanyozni.”

Erre mondta a mester: „ez a Szőke mindent megcsinál, csak ne kelljen futnia”.

Gól-emlék? Egyszer Újpesten négy gólt rúgtam Szentmihályinak, a Dózsa kapusának, egy MNK meccsen! Mindezt a Megyeri úton, ahol 6-3-ra győztünk!

Az egyik FTC – MTK mérkőzésen a Népstadionban úgy 30-35 méterről lőttem egy olyan gólt, hogy a labda a hálótartó vas és a háló közé szorult. Szegény Lanczkor alig tudta kiszedni a labdát…

A válogatottbeli gólom egyértelműen az, amit Belgrádban szereztem. Az EB négyes döntőbe jutásért semleges pályán a románoknak lőttem a továbbjutást jelentő gólt. Szepesi, aki a pálya széléről közvetí­tett, könnyezve gratulált a gólomhoz.

A kupagóljaim közül a CSZKA Szófia elleni két gólomnak örültem a legjobban. Igaz, ezt Géczi a meccs előtt „megjövendölte”: A Feneketlen tónál, a Sportszállóban voltunk edzőtáborban. Az ebédnél Géczi Pista odaszólt nekem, hogy „Pista készüljél, mert úgy érzem, hogy most benned két gól van.” Nem tudom, hogyan érezte, vagy belém szuggerálta, de tényleg a meccsen két gólt szereztem, és a 4-1-gyel mi jutottunk tovább a BEK-ben.

Természetesen fájó emlékeim is vannak. A legborzasztóbb az, hogy tulajdonképpen úgy ért véget a pályafutásom, hogy nem is volt sportsérülésem. Gyermekkorom óta kifejlődő szemölcseim műtétek és sugárkezelés után annyira elsebesedtek, hogy 1974 után szinte sohasem volt egészséges a lábam. Az Üllői úti stadion pályaavató meccsén játszottam utoljára a Fradiban…

(Az 1975/76-os szezonban a Volán játékosa, majd két évig a Volán edzője volt.)

– Csak hat év múlva, 1980 nyarán forrt be valamennyi sebem. Korai távozásom a Ferencvárosból, lelkileg is megviselt, nem í­gy terveztem a búcsút. Sajnos ezzel a betegséggel nem tudtam mit kezdeni, í­gy pályafutásom tulajdonképpen 27 éves koromban véget ért.

Azóta nem egyszer forgatom kezemben a 75 éves FTC jubileum idején rendezett dí­szközgyűlésen átadott aranyozott zöld-fehér karton igazolványt. Ezt í­rták rá: Szőke István az FTC örökös bajnoka. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt megkaptam és jóleső érzés minden ferencvárosi vonatkozású emléktárgyat forgatnom. Nem hiába, az Üllői úti pályán nőttem fel!

Az is rendkí­vül jólesett, hogy 50. születésnapomra a club a népligeti csarnokban ünnepi eseményt, mérkőzést rendezett és az FTC Aranydiplomát Dr. Szí­vós Istvántól, a klub elnökétől átvehettem!

Nagy Béla, Fradisták futballmezben, 2002