FÜGGELÉK – “ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

Függelék

Könyvem anyagát már iskolás koromban, 1953-ban kezdetem gyűjteni a Széchenyi Könyvtár és az Országgyűlési Könyvtár folyóirat- és hí­rlapgyűjteményéből, és 1961-ben hagytam abba, amikor behí­vtak katonának.

Elsősorban az a vágy vezetett, hogy minél többet tudjak meg szeretett labdarúgó csapatomról, a zöld-fehérek Fradijáról, annak múltjáról. Akkor ilyen összefoglaló mű nem létezett. (Sőt kezdetben, azaz 1953-ban még FTC sem, csak Kinizsi, az is piros-fehérként.)

Jegyzeteimet folyamatosan rendezve született meg a gondolat, hogy jó volna azt könyvé formálni, képekkel – amit gyűjtöttem – kiegészí­tve. így született meg tehát ez a könyv.

Miután leszereltem a katonaságtól az 1960-as évek közepén átnéztem az í­rásomat és azokat az egyébként helytálló véleményeimet, amelyre az akkori politikai rendszer a napvilágra kerüléskor személyem elleni eljárással és í­rásom megsemmisí­tésével reagálhatott volna, töröltem. (A tényeket azonban meghagytam, csak a fogalmazáson „finomí­tottam”.) Ugyanakkor kisebb hibákat – elsősorban a fradisták válogatottban való szereplésének vonatkozásában – javí­tottam.

Megismertem ugyanis Nagy Bélát, az Ő munkásságát és ezután már nem lett volna értelme í­rásomat folytatni, hisz Ő az FTC Krónikásaként e téma „felelőse” és kiváló tudója volt. Néhány Neki hiányzó adatot átadtam ekkor, majd elzártam í­rásomat.

Időközben sok régi fradistával is megismerkedhettem, elsősorban Nagy Béla, illetve a Baráti Kör jóvoltából. Nagy élmény volt a 19. század végén alakult zöld-fehér club 20. századi óriásaival – Borbás Gáspár dr.-tól Sárosi György dr.-on és Toldi Gézán át Rudas Ferenccel, Lakat Károly dr.-ral, Mészáros Józseffel, Kocsis Sándorral, majd az újjáalakulás utáni nemzedékek tagjaival Friedmanszky Zoltánnal kezdve a maiakig együtt lenni. Azokkal akikről itt í­rtam, s azokról is – az 1956 utániakról, Albertről, Rákosiról  – akikről csak jegyzeteltem.

Nemrégiben elővettem í­rásomat ás átnéztem. Nem sokat változtattam rajta, csak apróságokat.

Megismerve a Tempó Fradi Alapí­tványt, céljait és tevékenységét arra az elhatározásra jutottam, hogy Nekik adom át kéziratos könyvemet. Tekintsék egy lelkes szurkoló szerzeményének.

írásomat szabadon felhasználhatják a forrás és a szerző megnevezésével honlapjukon.

Amennyiben könyv alakban meg kí­vánják jelentetni  és kereskedelmileg forgalmazni, akkor azzal járulok hozzá, hogy annak esedékességéről értesí­tenek és egy , az akkor kötendő megállapodás keretében közösen rendelkezünk a kiadás tiszta nyereségének felhasználásáról.

Abban az esetben pedig, ha az Alapí­tvány megszűnne, kéziratomat adják át az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárának.

Budapesten, 2012. október 23-án, az 1956-os forradalom 56. évfordulóján

Hélisz József

u.i.: Sajnos a beragasztott képek mögül a ragasztó „kiszivárgott” és ez az í­rás megjelení­tésének minőségét is rontja. Ezt igyekeztem korrigálni.

A képekre kattintva olvasható az eredeti kézzel í­rott napló: