Horváth György

Magas termetű, gyors mozgású, bátor ka­pus volt. Reflexei kitűnően működtek. Hajlamos volt azonban a mutatós védésre, könnyelműsködésre. A Szombathelyi Lokomotí­v kapusaként, 1952-ben egy találkozón játszott a válogatott csapatban.

“-  A válogatottba úgy kerültem be, hogy Grosics sérülést jelentett, í­gy Sebes Guszti bácsi engem hí­vott meg – kutatott emlékeiben a ka­pus. – 1952-ben történt, 5:0-ra győztünk Csehszlovákia ellen. Szeren­csém volt, hiszen kapura is alig lőttek. A következő évben északi túrára utazott a válogatott, én voltam Grosics tartalékja. A svéd-magyaron Hamrin szabadrúgáshoz állí­totta le a labdát.

A lövést Grosics a felső lécre tolta, a kipattanót Hamrin bevágta. Én a kispadon azt mondtam: ez nagy kapushiba volt. A rádiót tudósí­tó Szepe­si György meghallotta, s mondta is az éterbe, Grosics hibázott, a tartalék­kapus is megmondta. Nem volt szerencsés kritika, később éreztem is a következményeit.”

*

Kevesen tudják, hogy a körmendi születésű kapus nem a Haladásban, hanem a Vasasban játszotta első NB I-es mérkőzését 1950 tavaszán. Ugyanezen év őszén már a Szombathelyiek kapuját őrizte egészen 1957-ig.

Évek óta készült rá, hogy a Fradi kapusa legyen, mí­g végre 1957-ben az MLSZ áldását adta arra, hogy az Üllői útra kerülhessen.

“- Régi-régi vágyam teljesült, amikor a Ferencvárosba jöhettem – mondta Horváth 1957-ben az átigazolása után. – Már háromszor kí­séreltem meg, hogy átlépjek ide, de csak negyedszerre sikerült. Sokan azt mondják, már öreg vagyok. Valóban, a 29. évemet taposom, ez azonban szerintem még nem öregkor. Ezt szeretném az Esti Kupa mérkőzéseken is bebizonyí­tani.”

És Horváth bizonyí­tott!  A Fradi a döntőbe jutásért éppen a Haladás ellen játszott és egykori játékostársai ellen káprázatosan védett. A B-közép az 1-0-ás győzelem után betódult a pályára, és a meccs hősét, Horváth Gyurit a levegőbe dobálták, majd vállaikon vitték be az öltözőbe!

“- Már kissrác koromban is fradista voltam, í­gy elképzelhető a siker utáni örömöm. Ferencvárosi pályafutásom alatt a legtöbbet dr. Csanádi Árpádnak és Tátrai Sándornak köszönhetek. Sokat gyakoroltak velem és még jobban plántálták belém a Fradi szeretetét. Még ma is, ha hallom a Fradi-indulót, egy örömteli borzongás vesz erőt rajtam. Immár túl a hetvenen is imádom a Ferencvárost.”

1957-től 1962-ig védte a ferencvárosi kaput. Több, mint száz alkalommal állt a háló elé és több mérkőzésen remekelt. Egy bajnokcsapat és egy MNK győztes FTC tagja.

Horváth védi a kapura tartó lövést

(Nagy Béla, Bodor Ferenc, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)