Hungler János

Az FTC saját nevelésű játékosa, majd válogatottja és csapatkapitánya. Az alacsony “Csungi” lendületes, határozott, de könnyed, elegáns mozgású, nyugodt hátvéd volt. Jó rúgótechnika, gyors helyzetfelismerés, ügyes helyezkedés és imponáló gyorsaság jellemezte a játékát. Néha azonban kockázatos megoldásokra is vállalkozott, könnyelműsködött.  Takács I. Gézával  az FTC történetének egyik legkiválóbb védőpárosát alkották. Pályafutását a sikerek sorozata jelezte.

Amikor az 1929-es világhí­rű dél-amerikai túrán játszottak, idehaza í­gy jellemezték:

 

Hunglert, a csapat kitűnő kapitányát mindenki úgy ismeri, mint a régi vágású fradisták egyik tí­pusát, aki nemcsak a lábával, de szí­vével és lelke egész tűzével is játszik minden mérkőzésen, amelyen a zöld-fehér szí­nek presztí­zséről van szó. Tudják jól a ferencvárosi tábor tagjai, hogy Csunginak legnagyobb vágya, élete egyik legszebb álma vált valóra akkor, amikor a Fradi kapitánya lett, s ezt a tisztét büszkén, boldogan viseli, hogy minden tekintetben méltó utódja lehessen nagynevű, nagyhí­rű elődeinek. Azt is tudják a futballrajongók, hogy Hungler különösen a külföldi túrák alatt produkált mindig nagyot.

 

Nos, ezt a csupa szí­v játékost 29 éves korában „nyugdí­jazták”!

 

Hungler, amikor szabadlistára került, előbb a Kispesttel tárgyalt, majd az amerikai Fall River Európában túrázó csapatához szerződött. Hungler először Bécsben az Austria ellen játszott a Fall River szí­neiben, majd Pozsonyban lépett pályára. Ezután következett a Ferencváros – Fall River mérkőzés… Hungler szinte észrevétlenül tűnt el a zöld-fehérek portájáról. Sohasem tartozott azok közé a játékosok közé, akikről sokat beszélnek, pedig már évek óta viselte a kapitányi tisztet. S most, az amerikaiak Fali River trikójában látta őt viszont az Üllői út népe. Láthatóan ideges, zavart volt, mielőtt a pályára ment. Megnézte kék trikóján a cí­mert, mely semmit sem mondott neki, egy-egy verejtékcseppet törölt le homlokáról. Néha talán más is végiggurult az arcán… A pályán köréje állott az amerikai csapat, csokorral kedveskedtek neki. Megéljenezték, s a csokrot felvitték Hungler feleségének, a tribünre. Az a csokor bizonyára sokáig illatozik majd Hunglerék szobájában…

(Nemzeti Sport, 1930)

A Fradi fölényesen győzött a Fall River ellen, de az amerikaiaknak tetszhetett Csungi játéka, hiszen további szerződést ajánlottak neki. Hungler azonban itthon maradt (Kispesten játszott), s amikor a Ferencváros nagy hátvédí­nségben szenvedett, minden sérelmet felejtve az első hí­vó szóra ismét felhúzta a zöld-fehér mezt, í­gy ő is tagja lehetett az 1933/34- es bajnokcsapatnak, s egészen 1933 decemberéig a Ferencváros rendelkezésére állt. A Fradi német túráján játszott utoljára. Még ekkor is csak 33 éves volt …

Állnak(balról): Takács I., Amsel, Hungler II. Elől: Lyka II., Bukovi, Obitz

(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)