Játékosbörze

A Ferencváros börzét hirdetett, amelyet előzetesen propagált, tényét nyilvánosságra hozta. Az Üllői úti klubház tanácstermében nagyon baráti légkörben találkozott egymással nyolc egyesületi képviselő – köztük NB II-es, s négy területi bajnokságban szereplő csapaté is – tizenkét olyan fiatal, aki kiöregedett az ifiből, vagy a junior csapatban nem tartanak igényt rájuk, valamint a Ferencváros technikai vezetője, Havasi Mihály, ifjúsági edzője, Perlaky István és junior edzője, Mucha József.

Eleinte a fiatalok kissé elfogódottak voltak, hiszen most dőlt el: miként alakul további sorsuk, s feltehetően kicsit szomorúsággal töltötte el őket az is, hogy kedvelt egyesületüktől búcsúzni kényszerülnek. A kis Baumgartner Lacinak még a szeme is könnybelábadt, s másoknak is piroslott az arcuk. A két edző sorra bemutatta a játékosokat, s akinek a nevét közölték, arról mindjárt elmondták szakmai véleményüket. Beszéltek erényeikről, javí­tásra váró hibáikról, s ami igazán nagyszerű volt: emberi tulajdonságaikat is méltatták vagy éppen bí­rálták. Havasi Mihály hangsúlyozta, hogy a választást az egyesületekre, illetőleg a gyerekekre bí­zzák. Azt javasolta, hogy beszélgessenek el egymással.

Ez is történt, de ott, a teremben, mégpedig négyszemközt. Ily módon aztán oldódott a fiúk elfogódottsága. A srácok töprengtek, néhányan gondolkozási időt kértek, mások kézfogással nyomban megegyezésre jutottak és mosolyogva távoztak. A megegyezésnek pedig talán méginkább örültek a vendéglátó vezetők, mert révbe tudták fiaikat, új utakra bocsátották őket. Igen, valahogy í­gy kell ezt csinálni. Becsülettel, emberséggel.

(Népsport – Németh Gyula)