Jova Levente: Bizonyí­tani kell

A kapus az elhí­resült szórakozóhelyi afférról nem akar beszélni, arról annál inkább, hogy az NB ll-ben jól szereplő Soroksárnál ESÉLYT KAPOTT arra, hogy megmutassa, nem hiába dolgozott minden edzésen.

Három év. Ennyi telt el úgy, hogy Jova Levente, aki 2014 előtt a Ferencváros első számú kapusa volt, a kispadra szorult Dibusz Dénes mögött. Az előző három évben egyoldalú volt a versenyfutás a csapattagságért, Dibusz Dénes kilencvenhárom, Jova Levente két bajnoki mérkőzésen védett. „Voltak azért még a kupamérkőzések is” – pontosí­tott Jova Levente, aki most Soroksáron készül.

Az újjászületésre?

A kapus a jövő héten a huszonötödik születésnapját ünnepli, vagyis nem maradt le semmiről, de kérdés, hogyan érinti a karrierjét ez a hosszú kihagyás.

A történethez hozzá kell tenni, Jova Levente neve legutóbb egy szórakozóhelyen történt affér kapcsán került a lapokba, de a kapus erről semmit sem akart mondani – azon kí­vül, hogy ellene nem folyik vizsgálat, és nincs is rá ok. Mégis meg kell emlí­teni ezt a kellemetlen történetet, mert a pályafutására hatással lehet, az incidenst követően ugyanis a Ferencváros kizárta a keretéből.

„Az igaz lehet, hogy apropót szolgáltathatott a klubváltáshoz – mondta Jova Levente. – Korábban is szerettem volna távozni, olyan helyre kerülni, ahol védhetek, de a szerződésem még mindig a Ferencvároshoz köt, í­gy nem tudtam lépni. Nyáron alighanem elköszöntünk volna egymástól,
ez most fél évvel korábban megtörtént, bár még az FTC játékosa vagyok.”

Az NB II-ben remekül szereplő Soroksárban állhat újra a kapuban. Mint megtudtuk, külföldről és itthonról, az NB I-ből is voltak ajánlatai, érdeklődtek iránta, de volt, ahol időt, türelmet kértek tőle, ő pedig nem akart várni.

„Nincs szó arról, hogy biztosan én védek – mondta az előtte álló kihí­vásról a labdarúgó. – De itt másképp kezelnek, értékesnek érzem magam, és megkapom az esélyt. Ingyen sehol sem adnak játéklehetőséget, ám kész vagyok megharcolni érte. A többi pedig rajtam múlik.”

És a kihagyás? Három teljes év rengeteg idő…

„Nem tartok ettől – magyarázta a kapus. – Remek csapatban, kitűnő társakkal dolgoztam ezekben az években. A meccshiány? Amikor az előző szezonban bajnokok lettünk, a Honvéd és a Videoton ellen beállhattam a kapuba, és nagyon más érzés úgy nyerni, hogy ott vagy a pályán, nem pedig a kispadon ülsz. Becsületesen dolgoztam akkor is, amikor esélyem sem volt arra, hogy én védjek, de önmagamért tettem, mert úgy voltam vele, a munka előbb-utóbb kifizetődik.”

Talán most jött el ez az idő? Meglehet, de az is érdekes, mennyit változott Jova Levente a kispadon töltött időszak alatt.

„Most sem vagyok öreg, de nagyon fiatalon kerültem a Fradi kapujába – jött a válasz. – Úgy éreztem, enyém a világ, ha valaki átjött a térfelünkre, meg akartam mutatni, nem véletlenül kaptam meg a posztot, és mindig mindenáron bizonyí­tani akartam, ezért néha a szögletzászlónál lévő csatár elé is odavetődtem. Sokat kockáztattam, és tudom, ma már megfontoltabb kapus vagyok. Igaz, átgondolni a szituációt éppen egy ezredmásodperc, de biztosan nem vagyok olyan forrófejű meccs közben, mint annak idején. Mondom, a minőségi kapusedzéseknek köszönhetően fizikailag nincs gondom, technikailag is előreléptem.”

És a motiváció? Az elmúlt időszakban lehetett hallani, kényelmes helyzetben volt, hiszen felelősség nem volt rajta, ellenben jól keresett a Fradi bajnok és kupagyőztes csapatának tagjaként – mit szól ehhez?

„Néha éreztem magamon a fásultságot – felelte a kapus. – Készültem, egyetlen edzést sem mulasztottam, de amikor láttam, hogy Dénes jól véd, és a válogatott keretbe is meghí­vják, belenyugodtam a helyzetembe, viszont pályára akartam kerülni, ezért akartam változást, próbáltam lépni, és most végre van esélyem kapuba állni. Tenni akarok azért, hogy a csapatom győzzön, újra át akarom élni ezt az érzést, ez motivál.”

(Somogyi Zsolt, Nemzeti Sport)