Keszthelyi Mihály

Keszthelyi II (Keszli) Mihály (1922. december 11., Budapest – 2000. március 11., Budapest), a Csepeli MOVE (1937-41), a WMFC, a Csepel SC és a Csepeli Vasas (1941-57: 370 bajnoki / 170 gól; három bajnokcsapat tagja; a csepeliek legtöbbet foglalkoztatott és legeredményesebb játékosa) összekötője, 1946 és 1953 között 6 alkalommal volt válogatott és 1 gólt ért el.

A kitűnő sportember 1941. december 3-án mutatkozott be a WMFC-ben, korábban a Csepeli MOVE játékosa volt. Szinte egy csapásra a szurkolók kedvence lett. Fénykorában talán valamennyi válogatott elfogadta volna csatársora tengelyébe, ám akkoriban a magyar együttesben olyan vetélytársai akadtak, akik világviszonylatban is párjukat ritkí­tották, í­gy Keszthelyi, bár képességei alapján joggal remélt többet, csupán hat alkalommal húzhatta magára az A-csapat cí­meres trikóját és egy gólt szerzett a legjobbak között.

Technikás, stí­lusosan játszó, ügyesen irányí­tó játékosnak bizonyult. A támadófedezet szerepkörében is kitűnően megállta a helyét. Nagy területen játszott. Szorgalmasan védekezett és ötletesen szervezte a támadásokat. A kapura is veszélyt jelentett pontos lövéseivel és fejeseivel.

A kiváló csatár hű maradt Csepelhez, 1957-ben 370 bajnoki mérkőzés és 170 bajnoki gól után mondott búcsút a pályának. De csak játékosként! Mint edző, a csepeli serdülők nevelésével kezdett, 1963-tól a tartalékok munkáját irányí­totta, majd 1965 tavaszán a negyedik forduló után átvette Preiner Kálmántól az első csapat edzéseinek vezetését. Tí­z évig volt az együttes vezetőedzője. 1974 nyarán Thomann Antal váltotta a kispadon. 1974 és 1977 között előbb az Egyetértés, majd az MTK-VM edzőjeként tevékenykedett. 1978 őszén visszatért és egységes csapatot alakí­tott ki Csepelen. Amikor 1983-ban Keszthelyi nyugdí­jba vonulásakor dr. Puskás Lajos átvette az együttest, az több válogatott játékossal a negyedik helyen állt az élvonalban. Összesen 471 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon.

Keszthelyi Mihály egy pillanatig sem gondolta, hogy semmittevéssel tölti nyugdí­jas napjait: elvállalta az utánpótlásszakág vezetését, s fiatalokat kutatott fel és oktatott a Csepelnek, és az egész magyar labdarúgásnak.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint a Csepel SC kiadványainak illetve a Ki kicsoda a magyar sportéletben c. könyv felhasználásával)