Kű Lajos: 75

Húsz évesen a Videoton csapatában mutatkozott be az első osztályban, majd a Fradiba szeretett volna igazolni. A székesfehérváriak nem adták ki a zöld-fehéreknek, í­gy az 1969-es évben várnia kellett a játékengedélyre.

A várakozásból hét hónapot katonaként töltött, ahol egy laktanyai meccsen eltört a lába.

1970-ben a félidényes bajnokságban lépett először pályára egy salgótarjáni bajnoki mérkőzésen dr. Kalocsay Géza csapatában. Rögtön góllal bizonyí­tott a középcsatárként lehetőséghez jutó játékos. Az 1970-es szezon bajnoki döntőjéig menetelt a Fradi, de a döntőben az Ú. Dózsa jobbnak bizonyult. Kű ekkor már a csapat alapemberének mondhatta magát.

Miután ismét a játék lett a főszereplő az életében, az eredmények sem maradtak el. Az 1971/72-es szezon hozta meg számára a kiugró sikert. Az UEFA kupában menetelő Ferencvárossal az elődöntőig jutott. Kű gólt lőtt a Fenerbahce, a Panionosz, az Eintracht Braunschweig, a Zeljeznicar és a Wolverhampton ellen is, ezzel Branikovits (7) mögött Alberttal holtversenyben öt találattal zárta a nemzetközi sorozatot. Kű nevéhez fűződik az első magyar gól is az UEFA kupában.

A Fradi szí­neiben 30 mérkőzésen talált az ellenfelek kapujába, egyetlen dupláját a máltai Floriana elleni KEK mérkőzésen lőtte a Népstadionban 1972 szeptemberében.

1972. május 14-én a románok elleni találkozón bekerült a nemzeti csapatba is. Illovszky kapitány Kocsis Lajos helyére cserélte be a ferencvárosi támadót.

1972-ben az EB bronzmérkőzésen ő szerezte a magyar csapat szépí­tő gólját, ugyanebben az évben az olimpián szereplő csapat alapemberének mondhatta magát, a döntőn is pályára lépett.

Kű Lajos

Az Üllői úti stadion avatóján húzott utoljára zöld-fehér mezt éppen a következő csapata ellen. A Vasas után még a Volánban is megfordult idehaza, majd az akkori szóhasználattal élve: disszidált.

*

Külföldi karrierje 1977 januárjában kezdődött, ekkor távozott az országból. Jugoszlávián és Olaszországon keresztül Svájcba ment, ahol Pázmándy Péter edző engedélyével a genfi Servette együttesénél tréningezett. Innen ment tovább Belgiumba, ahol próbajátékon vett részt Bruges-ben.

A város polgármesterének – egyszersmind az FC Bruges, flamandul Club Brugge elnökének – annyira megtetszett a játéka, hogy a klub szerződtette is. Hivatalosan 1977. február 13-án lett a csapat játékosa, de az MLSZ által kezdeményezett nemzetközi eltiltása leteltéig, egy évig csak az edzéseket látogathatta. Első í­zben hivatalos meccsen az RSC Charleroi elleni kupatalálkozón húzhatta magára a kék-feketék mezét, ezután néhány nappal a BEK-döntőn (Liverpool FC-FC Bruges 1-0) szerepelt, 65 percen át. Sajátos módon ez volt az egyetlen nemzetközi kupameccs, amelyet az FC Bruges szí­neiben játszott, a rá következő ősszel ugyanis a lengyel Wisla Kraków ellen, az első fordulóban búcsúzó együttesben (2-1 és 1-3) nem kapott helyet. A futballév végén, 1979 nyarán bajnoki 6. helyezéssel és kupaezüsttel búcsúzott Belgiumtól, az éppen Bruges-be szerződő Bálinttal a szállodában találkozott.

Amerikának vette útját, ahol a Buffalo Stallions nevű, az Államokban igen népszerű terembajnokságban (indoor soccer) szereplő együttesben játszott a volt újpesti válogatott Horváth József, az 1974-es vb-döntőn a jugoszláv válogatottban futballozó Sztaniszlav Karászi és minden idők legkiválóbb portugál labdarúgója, az egykori aranylabdás Eusébio társaságában.

Kű és Pusztai az Eisenstadt mezében

1980-ban visszatért Európába, sőt közel a szülőföldhöz, Ausztriába szerződött. Eredetileg ugyan Belgiumba akart visszatérni, de már lezárult az átigazolási időszak, í­gy végül a kismartoni SC Eisenstadtot választotta, ahol régi fehérvári klubtársával, Karsai Lászlóval és a volt Bp. Honvéd-, és FTC-válogatottal, az azóta sajnálatosan ifjan elhunyt Pusztai Lászlóval játszott együtt.

A csapat 1981-ben ugyan kiesett az első osztályból, egy évre rá azonban visszakerült a legjobbak közé. (Kű összesen 33 első osztályú osztrák bajnokit játszott, ezeken 4 gólt szerzett.) 1983 nyarán a középpályás a negyedosztályú (Landesligás) FC Mönchhof együtteséhez szerződött, ahol játékos-edzőként ténykedett egy éven keresztül.

1984-ben, már csak edzősködni tért vissza Belgiumba, ahol a KV Roeselare nevű harmadosztályú csapatot trení­rozta másfél évig. Ezután négy esztendőn át fiatalokkal foglalkozott: Flandria nyugati részében 6-14 éves gyermekek focisuliját (Westhoek Voetbalschool) vezette.

1990-91-ben vállalt mind ez ideig utoljára edzősködést: a KSK Turhout Club együttesének szakmai munkáját vezette, ahová ő szerződtette a békéscsabai válogatott Pásztor Józsefet és a szegedi gólgyáros Kun Lajost.

2009-ben Fejér megye dí­szpolgárává avatták. Jelenleg az Aranycsapat Alapí­tvány elnöke.

(Kű Lajos külföldi pályafutásának adatait, érdekességeit Gál László szombathelyi amatőr sporttörténész segí­tségével adtuk közre Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán, Selmeci József: Kalandozó magyar labdarúgók c. könyvéből)