Lakat ha lehajolt volna…

Párizsban nagy szeretettel fogadták a magyar válogatottat, és bár „csak” Párizs—Budapest néven rendezték (1946.11.03.) a Colombesi stadionban a mérkőzést — a magyar csapat tiszteletére eljátszották himnuszunkat!

A találkozó 2—2-es eredménnyel zárult.

A 90. perc eltelte után ez történt:

Lefújják a nagy mérkőzést. Lakatnál a labda. Lakat otthagyja és a magyar játékos társaival együtt az öltöző bejárata felé vonul.

Ebben a pillanatban óriási pánik tör ki a pályán. Mi magyarok ijedten ugrunk fel. Egy csomó francia játékos hempereg a földön. Rúgják, ütik egymást.

Mi történt itt?

Végül a dulakodók közül Ben Barek felugrik, a labdát a hóna alá kapja, mosolyog és az öltöző felé indul. Amint megtudtuk, a francia nemzetközi mérkőzéseknél szokás, hogy akinél utoljára van a labda a mezőnyben, azé lehet örökre.

Ezt Lakat nem tudta, és a franciák egymás között küzdöttek meg a labda jogáért. Ebből verekedés származott — de kedélyes verekedés. Lakat a mérkőzés után szomorkodott: ha lehajolt volna, övé lett volna az értékes emlék….

– Nagy Béla – Fradi volt, Fradi lesz (könyvrészlet) –