Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 7.

Hagyjuk játszani a közönséget is!

A kí­nosan betartott 10 perces szünet után már „olaszos” a játék — növeli a hangulatot, hogy a villanyújság kiteszi a félidei eredményeket, ami végig marad, í­gy figyelemmel kí­sérhetjük az eredmények alakulását!

A vendégek szí­vós védekezése, a válogatott Cera és a még mindig kitűnően védő Albertosi vezetésével egyelőre eredményes, elől pedig az ördöngösen cselező Nene, az erőszakos Vitali, no és Riva minden megmozdulása életveszélyes.

„Elől” — emlí­tettem, persze, ha elől vannak! Mert itt nincs külön elől és nincs külön hátul játszó játékos, de van 22 elől-hátul játszó!

Néha menetközben próbáltam számokkal rögzí­teni a taktikai helyzetet — de sok értelme nem volt —, mindenki mindenhol feltűnt, de í­gy is volt „rendszer” a játékban. És megint csak „Gigi”: az 53-ik percben összegubancolja a védelmet és befelé cselez, majd ballal mesterien helyezi a hálóba a Cagliari 2. gólját: 2:0!

A Roma kapkod, de küzd. H. H. cserél (Vieri jön be) — Amarildo pedig “11-esre játszik”, de a játékvezető — egyelőre — nem „eszi meg” a produkcióit.

Nagy a küzdelem, van egy kis

adok – kapok

is — csak a két néger, Nene és Amarildo ölelgetik egymást.

A közönség már-már feladja — de ekkor Amarildo (elég gyengén játszott) javí­t csapata helyzetén: a játékvezető kiállí­tja „dumáért” — és ekkor elszabadul a pokol! A leapadt római csapat — no, meg a játékvezető pálfordulása a hazaiak javára, felborí­t mindent! Ember torony a kapu előtt, senki sem látta, senki sem tudja ki és hogyan juttatta a labdát a szardí­niái kapuba —, de már 2:1!

Reklamálás — hasztalanul, a villanyújság kií­rja Zigoni nevét.

Leí­rhatatlan az öröm, nagy a hangorkán, egy-egy 11-es (semmi sem volt) elmaradására ütemesen hangzik a bí­ró felé „Buffone” (tudják mit jelent!) — őrült hajtás kezdődik, felborul a taktika, a Roma emberfelettien küzd, a Cagliari tudatosabban játszik — bár már náluk is „forrósodnak” a fejek!

Nene (állí­tólag jobbszélső) az 5-ös sarkán szerel hátrafelé futásból sarokkal (nagy taps!) — „grundfoci” ez a javából! Mindenki ott, ahol a labda!

Villanyújság közli: Vicenza — Napoli 6:2. (Olasz mérkőzésen 8 gól?) Nagy a felhördülés, hiszen a Napoli kapusa a válogatott Zoff és közben szabadrúgás a Roma ellen. Feláll a „római fal” (a város körül nem ilyen erős!) csupán 8-an alkotják, 2 játékos oldalt ügyel a legurí­tásra — persze elfelejtettem mondani, Riva készülődik a rúgáshoz! Két „téglát” kilő ugyan a sorfalból — de vesztére: a kipattanó labdával Cordova „Csicsó” elfut, bead és „valami történik” a kapu előtt, de már hálóban a labda — a 87. percben 2:2! ! ! A gólszerző Petrelli (3-as számmal), a balhátvéd — úgy látszik taktikailag fegyelmezetlen játékos, mert elhagyta a helyét!

A Cagliari (sőt, egész Szardí­nia!) minden játékosa tiltakozik — hiába, marad a 2:2, sőt, Niccolai kiállí­tva — és vége…

A két csapat játékosai átölelve hagyják el a küzdőteret — hiszen ez csak „jó mulatság, férfi munka volt” és JÁTÉK.

A nézőtér leí­rását most hagyjuk! Majdnem én is áldozata lettem az örömnek (tudom, nem lett volna nagy kár). Mikor kettő-nulla (a lá Vitray) volt az eredmény, a körülöttem levőket megnyugtattam — a Roma nem kap ki! Úgy néztek rám, mint a … gyerekre! Nem is csodálom: egy lyukas lí­rát nem adtak volna akkor az egy pontért. Valaki mégis megkérdezte tőlem olasz „ismerőseim” közül: mire alapozom ezt a reménytelen bizakodást?

— Minden sértés nélkül mondom, ha ezzel a csapattal H. H. a harmadik helyen van — akkor ez a csapat nem kaphat ki! — Mert minden dicséretet megérdemelnek H. H. fiai, hiszen becsületesen edzenek és hihetetlenül tudnak küzdeni —, de sem az edzésien, sem a mérkőzésen nem volt olyan játékos, akin úgy — „megakad a szem”!

De lehet ez dicséret is: hiszen a szürke eminenciásokból álló csapat utóbbi mérkőzéseit

mindig vesztett állásból

és az utolsó negyedórában fordí­totta meg. A pergő edzések úgy látszik kiváló kondí­ciót biztosí­tanak a csapatnak.

Még egy felhördülés: kikapott a Milán a Mantovától — és megjelenik a hivatalos nézőszám — a bevétellel együtt.

Ezek szerint 75 118 néző volt jelen, ebből 20 000 a bérletes, 55 118 a fizető, s bevettek 101 millió 424 ezer 600 lí­rát!

Mit lehet ehhez mondani?

Jobb volt ez a mérkőzés, mint nálunk? Jobbak ezek a játékosok, mint a mieink, jobbak az edzőink, vagy jobb a játékvezetés?

Egyik sem jobb — de!

Küzdelmesebb a játék és látványosabb a küzdelem. Volt itt gól (szabályos és szabálytalan), volt itt kiállí­tás (kettő is, „igazságosan” elosztva), volt férfias küzdelem (de nem durvaság!), volt bí­rói tévedés(ek) (itt igazságot szolgáltatok a mi játékvezetőinknek: a mieink átlaga lényegesen jobb!) — talán csak a „magyaros” foci hiányzott!

És voltak játékos nézők!

Mert mi (nem az edzők!) egy apró dolgot elfelejtettünk: egy mérkőzés alatt két helyen folyik a játék! Egy a pályán és egy a nézőtéren! A nézők felnőttek ugyan, de ők is játszani akarnak!

És — könyörgöm — hagyjuk őket játszani!

Legyen náluk is hangulata a mérkőzésnek: baráti légkörben, egymást becsülve biztassuk kedvenceinket.
Külföldön félelmetesen hangzik az ének, a biztatás — de igen fegyelmezetten. Sokszor még a bekapott gól feletti bosszúságot is enyhí­ti a kórus dallamos éneke, vagy a vesztesnek is kijáró taps.

Olaszországban társadalmi esemény a labdarúgás, az emberek családostól járnak mérkőzésekre. És akkor is, ha kikap a csapat, mert hisznek a játékban!

És vitatkozzunk — de egymást megbecsülve. Előttem balra egy elegáns úr felállva vitatkozott a jó 35 üléssel arrébb ülő „tifusóval”. Már-már azt hittem, hogy baj lesz, olyan heves volt ez a tipikus olasz duett, amikor jött a cukros bácsi és az egyik vitatkozó megvásárolta az egész „minibárt”. Felét megtartotta és a körülötte ülőket kí­nálta meg vele, a többit átküldte az „ellenfélnek”. Bizonyára arra gondolt, mí­g tart a „hűsí­tő”, addig az ellenfél nem szól vissza. De nem í­gy történt: ellenfele szí­vélyesen integetve elfogadta a szí­vmelegí­tőt és tovább vitatkoztak. Szerencsére ezek

a mini üvegek műanyagból vannak,

í­gy nyomósabb érvnek nem lehet felhasználni!

És, hogy az „örömvasárnap” estéje teljes legyen: megtudtam, hogy a Tatabánya kikapott a Vasastól — otthon! „Jó gyerekek az én fiaim, mindig tartogatnak valamit a számomra. Sajnos, rajtuk még az sem segí­t, ha nem vagyok velük!”

Rövid „lapszemle” mérkőzés után (hétfőn): „Roma: mint a tigrisek!!”

A mérkőzést látta Valcareggi szövetségi kapitány.

— Nagyon jó, több mint izgalmas mérkőzés. Láttam két csapatot, akik nagyon gyors játékot mutattak, végig nem lehetett tudni, mi lesz az eredmény, megérdemelték a nagy közönséget … Sohasem nyilatkozom játékosokról, pedig ebben a két csapatban több válogatott jelölt van … „Gigi” már múlt vasárnap jól játszott, ma is, pedig Bet jól fogta!

És mit mondott a „Mágo”?

Semmit! Ő az egyetlen olasz edző aki csak a keddi lapban nyilatkozik…

(Folytatjuk)