Láng Károly
A Vörös Lobogótól (1949-53: 2 bajnoki / 1 gól) került az Üllői útra. Láng is azok közé a játékosaink közé tartozik, aki Kinizsi mezben kezdte, majd ferencvárosi szerelésben fejezte be Üllői úti szereplését.
A középcsatár legeredményesebb éve 1956-ban volt, hiszen 14 gólt szerzett!
Láng góljai közül a következő kettő sporttörténeti jelentőségű volt: az FTC 1957. március 24-én játszotta történetének egyetlen esztergomi bajnoki meccsét. Terészetesen nem a hazaiak ellen, hiszen ők soha nem szerepeltek az első osztályban.
A dorogi pálya használhatatlansága miatt, a bányászcsapat Esztergomban rendezte mérkőzését. A találkozó egyetlen gólját Láng Károly szerezte! 1957. március 31-én a Ferencváros, ezen a néven először játszott a Népstadionban! Az FTC – SBTC bajnoki meccs első gólját Láng hanyatt vetődve lőtte a hálóba. Az első népstadionbeli „Fradi-gól” így az ő nevéhez fűződik…
Érdekes, hogy a gólerős csatár pályafutása alatt mindössze egyszer szerzett mesterhármast. Azt is nagyon távol az Üllői úttól: az 1957-es ausztrál túrán! A Hongkong válogatott elleni találkozón háromszor is a kapuba talált! Mivel visszatérése után már nem született több találata, így Láng Károly utolsó Fradi-gólját Ausztráliában lőtte …
Élvonalbeli pályafutását Dorogon fejezte be. Visszavonulása után az FTC utánpótlásában edzősködött.
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
5 hozzászólás a(z) Láng Károly bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Az 1958-as eltávolításokról Koós Levente most (2019. november) megjelent könyvében végre konkrétum is van.
Esetleg az akkori B-közép (a hatalom által folyamatosan inzultált) vezéreine üzentek ezzel? Azt, hogy ha akarják, megint tönkreteszik a Fradit?
Soká nem lehetett tudni semmit arról, hogy 1958 nyarán Gulyással és Ombódival együtt miért kellett váratlanul távoznia az Üllői útról. Abban az időben az embernek a saját biztonsága érdekében nem volt célszerű ilyen ügyekben kutakodnia.
Nagy Bélának csak a nyolcvanas évek elején sikerült megtudnia magát a tényt, de a részleteket nem tudta (vagy nem merte?) nekem elmondani akkor.
Mi volt ez a politikai nyomás? Tudhatunk róla valamit?
A Vörös Lobogótól (MTK) került hozzánk, mit sokan fenntartással fogadtak. Ám mire én 1954 őszére fradista lettem, már senki sem emlegette ezt fel. Addigra már megszerettük. Sokra becsültük szívósságát, odaadását, a játék iránti alázatát. Bár jobbösszekötőben érezte magát igazán jól, mivel abban az időben általában mindössze 13-15 megfelelő szintű mezőnyjátékosunk volt, zokszó nélkül játszott fedezetet vagy hátvédet is.
Amikor 1958 nyarán eliagzolt, meghökkentünk és sajnáltuk. Csak két évtized múlva tudtam meg, hogy politikai nyomásra kellett távoznia.