Magda Béla

Ügyesen szerelő, kitűnőn passzoló, megbí­zható, taktikailag is képzett, fegyelmezett labdarúgónak bizonyult. A védelemben és a támadásban azonos értékű játékot nyújtott. Különösen pontos, ötletes átadásaival tűnt ki.

A Budai 11-ből került a Fradiba és átigazolása után egy héttel már a válogatottban ferencvárosi játékosként húzta fel a cí­meres mezt. Ferencvárosi pályafutásának érdekessége, hogy az első és az utolsó meccse is KK-döntő volt! Az 1937-es Lazio elleni sikerrel megví­vott döntő után vidám volt, mí­g az újpestiek elleni meccsen fejét lehajtva hagyta el az Üllői úti pályát…

Állathang utánzásaiért a „Csipogó” becenevet kapta.

Állnak (balról): Rauchmaul Emil, Bí­ró M., Táncos, Kiss Gyula, Jakab, Sárosi, Toldi, Jászberényi, Kemény T., Gyetvai. Ülnek: Magda, Sárosi III., Tóth dr., dr. Springer Ferenc, Maly dr., Kemenessy, Lázár, Kovács edző. Elől: Polgár, Háda, Korányi, Tátrai

(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)