Megtartottuk helyünket…

1978. január 28. ünnepnapként kerül be az FTC történelemkönyvébe. Ezen a napon tartotta az egyesület jubileumi, 50. küldöttközgyűlését. Ami szokatlan volt: akiket mindig sportmezben és melegí­tőben látunk most elegánsan felöltözve képviselték a zöld-fehér szí­neket.
A labdarúgók például jól szabott fekete blézerben és divatos vonalú szürke nadrágban jelentek meg ezen a kis családi ünnepségen.

Az 50. küldöttközgyűlés

De talán helyesebb lenne nagy családról beszélni, hiszen közel háromszázan voltak, s közöttük kedves vendégek dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára, dr. Szatmári István, az OTSH elnökhelyettese, Szabó Csabáné, a IX. ker. pártbizottság titkára, dr. Nyers Ferenc MÉM főosztályvezető, Mihályi Sándorné, a IX. ker. Tanács V. B. elnökhelyettese emelte az ünnepi közgyűlés méltóságát.

A megnyitó beszédet dr. Lénárt Lajos, a klub elnöke tartotta és mindjárt bevezetőként felolvasta dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter üdvözlő levelét, amelyben kifejezte jókí­vánságait és további sikereket kí­vánt a Ferencvárosnak. Néhány meleg üdvözlő és elismerő szó után Harót János az FTC ügyvezető elnöke tartotta meg beszámolóját, pontosabban az elnökség í­rásos beszámolójához fűzött szóbeli kiegészí­tést.

Harót János

— A kitűzött célokat a versenyzők alapjában véve végrehajtották — hangoztatta az előadó, s kiemelte, hogy kiegyensúlyozott, fokozatos fejlődés jellemzi az FTC sportolók hazai és nemzetközi szereplését.
— Tavaly 32 magyar bajnoki cí­met nyertünk, s e melleit három MNK-t is „elkönyvelhetünk”. Azt is a sikerek közé soroljuk, hogy klubunk képviselői, sportolói 1975 óta harmadí­zben szerezték meg az előkelő második helyet az egyesületek rangsorában. Ezúttal 1019 pontot gyűjtöttek és ezzel több régi rivális klubot előztek meg.

A nemzetközi helytállásról szólva Harót János megállapí­totta, hogy a montreali eredmények szintjét” az elmúlt évben nem sikerült elérni, de ennek ellenére a hazai egyesületi rangsorban itt is tartják a korábbi évek második helyét.

Megemlí­tette a ví­zilabdázók KEK és Szuper Kupa elsőségét, a férfi tekézők BEK-győzelmét, valamint a birkózók BEK bronzérmét és a női kézilabdázók jó szereplését a Kupagyőztesek Európa Kupájában.

Az ügyvezető elnök elismeréssel szólt a felettes és bázisszervek, valamint a pártolótagok anyagi és erkölcsi támogatásáról, és kérte őket, hogy 1978-ban is támogassák az egyesületet.

— Külön kell beszélni a labdarúgókról, mert jó vagy rossz szereplésük kihatással van a többi szakosztály munkájára, az egész egyesület életére is. Játékuk alapvetően határozza meg a szurkolók tí­zezreinek az egyesülethez fűződő viszonyát, s ezért minden lépésüknek nagy jelentősége van. A bajnokság őszi idényében a csapat alaposan elmaradt az előző években elért szí­nvonaltól, a hibákat azonban javí­tjuk és most már biztató jelei mutatkoztak a kemény, áldozatkész munkának, ami a téli alapozást is jellemezte. Külön öröm de egyben feleiősség is, hogy a labdarúgó-válogatott bő keretébe 7 fradista is meghí­vást kapott!

Természetesen szó esett a többi szakosztályról is, eredményeiket méltatták, hiányosságaikat megemlí­tették, s biztosí­tották őket, hogy gondjaikon igyekeznek majd segí­teni. Jó példaként az úszókat emlí­tette meg Harót János:

— Úszószakosztályunk komoly létesí­tménygondokkal küzd, ennek ellenére kimozdult a holtpontról. A nehézségek ellenére tornaszakosztályunk is tartja a korábbi szí­nvonalat és Magyar Zoltán mellett több fiatal is bontogatja szárnyait.

Érdekes szavak hangzottak el a közgyűlésen a létesí­tmény helyzetéről. A klub hamarosan hozzájut a sportteleppel szomszédos területhez, és remélhetőleg május végére elkészül a világí­tóberendezés is. Megkezdődik az új tornacsarnok épí­tése, szóval tovább épül-szépül a Ferencváros Üllői úti fellegvára, éppúgy, mint az új népligeti létesí­tmény.

Az idei célkitűzéseknek is nagy teret szentelt az í­rásos beszámolót kiegészí­tő szóbeli jelentés. A klubban foglalkoztatott 1717 sportoló az egyesület ötéves fejlesztési tervének megfelelően az 1978-ra vonatkozó elképzelések és célok jegyében tevékenykedik. Néhány kiragadott feladat: meg kell őrizni az egyesületek rangsorában az előkelő második helyet, a felnőtt versenyzőknek 33, az utánpótláskorú sportolóknak pedig 40 olimpiai pont megszerzése a követelmény.

Harót János befejezésül mégegyszer hangsúlyozta:

— Az eredményes tevékenység fontos feltétele a különböző döntések, állásfoglalások érvényesí­tése, valamint a jó együttműködés a bázisszervekkel. Az egyesület rangjához méltóan csak ebben az esetben állhatunk helyt.

A részletes és nyí­lt hangú szóbeli kiegészí­tés nagy tapsot kapott, majd Harót János átadta a helyét Kiss Józsefnek, aki a számvizsgáló bizottság jelentéséhez fűzött néhány szót.

A két beszámoló után felszólalásokra került sor, amelyek mind őszintén beszéltek a való helyzetről, ugyanakkor új sikereket í­gértek.

Bálint László, a labdarúgók csapatkapitánya azt hangsúlyozta, hogy rendkí­vül jó hangulatban zajlott le az alapozás, és ez kellő lendületet adhat a csapat tagjainak az őszi rossz szereplés kijaví­tására.

A közgyűlésen felszólalt dr. Szatmári István is, aki nagy fontosságot tulajdoní­tott a neveléselméleti kérdéseknek és rámutatott az edzők fokozott felelősségére, az utánpótlásképzés területén. Felhí­vta a figyelmet az 1980-as moszkvai olimpiára, s arra kérte a ferencvárosi sportolókat, hogy már most tegyenek meg mindent a magyar sport későbbi sikeres szereplése érdekében.

Lénárt Lajos az FTC elnöke átadja az egyesület sportszerűségi vándordí­ját Ballá Balázsnak. A kitűnő ví­zilabdázó a Szuper Kupa döntőjében törött orral is vállalta a játékot!

Az ünnepi közgyűlés a legjobb társadalmi aktí­vák, tisztségviselők, visszavonult sportolók jutalmazásával zárult. Szinte mindenki azzal a meggyőződéssel távozott a Kertészeti Egyetemről, hogy az FTC újabb szép sikerek elé néz.

Vándor Kálmán