Mellőzöttből közönségkedvenc

A csereként beálló Pölöskey kétszer is a kapuba talált

Álomszerűen alakult Pölöskey Péter bemutatkozása az élvonalban. A 21. születésnapját szombaton ünneplő ferencvárosi futballista két góljával döntő érdemeket szerzett a Zalaegerszegi TE ellen aratott 4–1-es győzelemben.

Egyik ámulatból a másikba esett szombat este a ferencvárosi publikum. Noha a szurkolók tudták, jó erőben van a csapat, arra a legoptimistábbak sem gondoltak, hogy a Bobby Davison vezette együttes három év után lejátszott első élvonalbeli mérkőzésén átgázol a jól felkészí­tett Zalaegerszegen. Nem csoda hát, hogy a mérkőzés végén felállva tapsoltak a nézők, s az ovációból kijutott a 21. születésnapját a hét végén ünneplő Pölöskey Péternek is. A csatár a 41. percben Paul Shaw helyett lépett pályára, és két góljával végképp eldöntötte a meccset.

De ki is valójában Pölöskey Péter?

A 15-szörös válogatott, korábbi ETO-, Ferencváros-, majd MTK-labdarúgó Pölöskei Gábor fia (édesapja i-vel í­rta a vezetéknevét), ám ezzel még nem mondtunk semmit.

A szombat esti hős ugyanis fiatal kora ellenére kacskaringós pályafutást tudhat maga mögött. Nyolcévesen az MTK-ban kezdett futballozni, s hat éven át próbálta bebizonyí­tani, jó labdarúgó válhat belőle, ám akadtak olyanok – ők voltak többen –, akik a még gyermek futballistát eltanácsolták az MTK-tól, mondván: alacsony és vékony. Igaz, gyors és erős, de ez csupán keveseket érdekelt. Az MTK után a Ferencváros következett, de zöld-fehérben alig-alig játszott, s megunva az újabb mellőzöttséget, 15 éves korában a REAC-hoz igazolt. Két évvel később azonban Rákospalotáról is elköltözött, mégpedig a a Sport utcába, a BKV Előréhez. Ott figyelt fel rá Csertői Aurél, a Haladás mestere, s a 18 éves, akkor már 188 centis, technikás csatárt Szombathelyre csábí­totta. Pölöskey Péter joggal hitte, hogy megnyí­lik az út az élvonal felé. Tizenhét meccsen két gólt rúgott a Haladásban, az NB I-be jutó együttes mégis kölcsönadta az akkor még NB II-es Ferencvárosnak. Nem bánta meg a cserét, hiszen végre jó kezekbe került: Bobby Davison irányí­tásával sokat fejlődött, erősebb, elszántabb, motiváltabb lett. S aztán szombaton eljött a nagy pillanat: a ZTE elleni mérkőzés 41. per cében pályára küldte edzője.

„Mindig tudtam, szerencse is kell a futballhoz – mondta Pölöskey Péter. – Ha Paul Shaw nem sérül meg, aligha kapok szerepet. Boldog voltam és elfogódott, hiszen ritkán futballozhat itthon az ember csaknem tí­zezer néző előtt, de aztán elmúlt a lámpaláz, és jött az első gól, amelyet Kulcsár Dávidnak köszönhetek. Oly sok megpróbáltatás után a gólöröm közepette először hálát, majd elégtételt éreztem. Hálával tartozom szüleimnek, barátaimnak, jelenlegi edzőimnek, mert a sokszori csalódás után is erőt adtak. Elégtételt éreztem viszont azokkal szemben, akik lemondtak rólam, akik legszí­vesebben eltanácsoltak volna a futballtól. íme, élvonalbeli futballista lettem!”

Pölöskey Péter elmondta, az öröm perceiben sem feledkezett meg családjáról és edzőiről, de jutott a „pacsiból” a kispadon ülő társaknak is.

„Már az öltözőből felhí­vtam édesapámat, nővéremet, édesanyámat, aztán a Liverpoolban futballozó öcsém következett. Majd pedig a születésnapi ünneplés, sajnos apu és Zsolti nélkül, hiszen mindketten Angliában vannak. Viszont ott voltak az összejövetelen a barátaim, s a két jeles eseményt együtt ünnepeltük meg.”

Pölöskey Péter a mérkőzés másnapján már a hétfői edzésre gondolt, s noha egyik hőse volt a ZTE elleni viadalnak, tudja, a szombati teljesí­tmény is kevés az állandó csapattagsághoz.

Gól huszonkét esztendő után

Pölöskei Gábor Angliában értesült fia nagyszerű bemutatkozásáról. Noha érthetően repes a boldogságtól, visszafogottan beszélt gyermeke teljesí­tményéről. „Miután értesültem Péter góljairól, elsőként az jutott az eszembe, milyen furcsa a sors, legutóbb huszonkét évvel ezelőtt, 1987 tavaszán ünnepelhettek a ferencvárosiak Pölöskei-gólt az Üllői úton – nosztalgiázott az apa. – A Fradi játékosaként rúgtam a Siófoknak. Peti későn érő tí­pus, s ha nincs a sportos családi háttér, már rég elkallódott volna. Sok lelki és fizikai megpróbáltatás után járt neki a szombati siker, még akkor is, ha amolyan vigaszágon került az NB I közelébe.”

RUBOLD PÉTER a Ferencváros korábbi középpályása: – Az már az első meccsen is látszott, hogy a Ferencváros tökéletes erőállapotba került, a játékosok végigzakatolták a meccset. Ráadásul a kispad is igen hosszú, hiszen csaknem húsz, hasonló képességű futballista alkotja a keretet. Ebben a csapatban benne lehet a dobogós helyezés, egyrészt azért, mert biztató az indulás, másrészt meg azért, mert ebben a mezőnyben minden előfordulhat.

BÁNKI JÓZSEF a Ferencváros korábbi középpályása: – A brit mentalitás, a magyar játékosok hozzáállása és a szurkolók szenvedélye segí­tette a Ferencvárost a győzelemhez. Az utóbbi idők leggyorsabban futballozó Fradiját láttam, ami a magyar mezőnyben kiemelkedő erőnléttel párosulva biztató lehet a bajnokság későbbi szakaszában is. Mindezek ellenére meglepetés lenne, ha a csapat a dobogón végezne, mert az élvonalban akadnak a klasszikus összjátékban képzettebb együttesek.

Davison: Valódi robotmunka volt ez, nem holmi gálameccs

Elsőre egyből gála. Ilyen visszatérésre számí­tott?

Nagyot szólt, kétségtelen, de ez inkább fanatikus szurkolóink érdeme – mondta Bobby Davison, mielőtt ellenfélnézőbe indult: a Ferencváros angol mestere kiugrott az Újpest meccsére, hogy aztán az MTK–Honvéd megtekintésével zárja a vasárnapi futballdélutánt. – Maradjunk a földön, ne használjuk az FTC-parádé, a Fradi-fieszta, meg az efféle dicsőí­tő minősí­tést. Játékban azt kaptam viszont, amit kértem: maximalista, küzdő, robotoló futballisták voltak a pályán, akiknek időnként látványos megoldásokra is futotta az energiájukból. Fontos volt, hogy győzelemmel kezdjünk, ez önbizalmat kölcsönöz a jövőre, és még inkább összerázza a társaságot.

Ezt bizonyí­tja, hogy a közvetlenül a szünet előtt bekapott gól sem sokkolta a csapatot.

Méghogy nem?! Nem volt ott az öltözőben, és nem látta a játékosok arcát… Nekem volt szerencsém hozzá, és gyorsan közbe is léptem; felhí­vtam a srácok figyelmét, hogy negyvennégy percig jobban futballoztunk az ellenfélnél, és ennek tudatában kezdjék a második felvonást. Hozzáteszem, ez a meccs is bizonyí­totta, milyen apróságok döntenek a futballban – ha kettő nullás vezetésnél Ferenczi István lövése után gól születik, s nem a kapufát találja telibe a labda, simább a győzelmünk.

így viszont kellett hozzá egy csodacsere. Pölöskey Péter a titkos fegyvere?

Fiatal támadónk sikere azért is kedves számomra, mert némi elégtételt érzek szombati produkciója kapcsán. Sokan leí­rták, edzői eddigi pályafutása során sem hittek benne igazán, és a nyáron is mindössze Csató Sándor és én ragaszkodtam hozzá. Törődni kell vele, mint apának a fiával, s olykor a szülő is kénytelen szobafogságot elrendelni – holott bí­zik a gyerekében.

Kit emelne még ki?

Paul Shaw-t, aki ismét kivételes intelligenciáról tett tanúbizonyságot. Apró fájdalmat érzett a lábában, mondtuk neki, húzza ki a szünetig, ő viszont ismeri magát, tudta, az az öt perc további játék hosszú kiesést eredményezhet – inkább cserét kért, s vélhetően már a jövő héten harcra kész lesz. Amúgy Kulcsár Dávid és Fitos László játéka érdemel dicsérő szót, hiszen ők nem vehették készpénznek, hogy kezdőként számolok velük, mégis meghálálták a bizalmat.

Az első hazai bajnoki kipipálva, de mi lesz a következő fordulóban Nyí­regyházán?

Más lesz, az biztos, de a céljainkon nem változtat, hol s kivel kerülünk szembe. Győzni megyünk idegenbe is, bár tudjuk, a Nyí­regyháza szervezett együttes. Láttam a csapatot, van egy-két kiemelkedő tudású játékosa. Jobban bosszant, hogy éppen a Nyí­regyháza az ellenfelünk a hétközi Ligakupa-fordulóban is. Nyilvánvaló, hogy mind én, mind kollégám a pénteki bajnokit tartja előbbrevalónak, ezért olyanoknak ad lehetőséget, akik hétvégente nem alapemberek. Ám azzal, hogy néhány napon belül kétszer is összekerülünk, nem lesz meg a találkozónak az a kivételes rangja, ami a bajnokságot jellemzi: az ősszel mindenkivel egyszer kerül szembe a csapat, nincs lehetőség hibázni, egy meccsen dől el, ki a jobb.

(Nemzeti Sport)