Mezőkövesd-Zsóry – Már van bajnoki múltunk
Nem gondoltam volna, hogy rá leszek “fanyalodva” arra, hogy egyszer is megemlítsem a 2007/08-s bajnoki szezont. Még a gondolatától is irtózom az NB2-ben eltöltött éveknek. És nem csak a jogtalan kizárásunk miatt, de 2007 tavasza miatt is, amikor olyan játékosokkal felállva nem tudtunk egyből visszajutni a felső osztályba, mint Dragóner, Balog Z., Lipcsei, Laczkó, Lazic és Tököli. A fel nem jutás ráadásul a teljes bomlást is elhozta, játékosok, edzők, klubvezetők jöttek-mentek, egy omladozó átjáróház volt az Üllői út 129. Jött Csank János, aki több fiatalt bevetve (Nagy testvérek, Rédei, Brettschneider, Horváth, Bartha) próbált visszajutni az NB1-be. Néhány “öreg” még maradt, visszatért Mátyus és Vincze Ottó is, sőt a távozó Tököli helyére még igazolni is tudtunk Ndjodo). Ezek után jogos elvárás volt a feljutás, melyről 2008 elején kiderült, hogy csak álom. Április 19-én már Bobby Davison ült a kispadon, de csodát ő sem tudott tenni, a végén 13 pont előnnyel a Kecskemét jutott fel az NB1-be.
Talán jogosan vetődik fel a kedves olvasóban, hogy ilyen előzmények után mire is akarok kitérni, hiszen valószínűleg nagyon kevesen vannak olyanok akiket igazán lázba hoznak azok a keserves évek. Ettől még része a múltunknak, de ahhoz még nagyon kevés idő telt el, hogy reálisan vissza lehessen emlékezni rájuk. Akkor meg minek hozakodtam vele elő?
A választ gondolom sokan kitalálták, hiszen a mostani jegyzet egy muzeális bajnoki beharangozót szeretne helyettesíteni, mivel a szombati ellenfelünk története során a most folyó bajnokságban szerepel először az NB1-ben, így a múltat most nem hívhatjuk elő segítségül. A Mezőkövesd-Zsóry Sportegyesületről túl sokat nem tudunk, a hivatalos oldalukon üresen tátong a “történelem” rész, így a “gúglit” kellett segítségül hívni, hogy néhány érdemi információval szolgáljunk. A klub nagyon fiatalnak mondhatja magát, hiszen a megalakulás évében (1975) indult az a bajnokság mely a Fradi 22. bajnoki címét hozta el a zöld-fehér szurkolók számára. A csapat először a 2007/08-s bajnoki idényben került fel a másodosztályba (az is visszalépéseknek köszönhetően, hiszen az NB3-ból 3. helyezettként kerültek fel), oda, ahová a Fradit 2006-ban száműzték – és ahonnan egy év alatt, szinte komplett csapattal nem tudott visszakerülni. Nem töltöttek túl sokat időt a másodosztályban, hiszen egyből ki is estek, de a következő szezonban már csoportelsőként jutottak vissza. Innen vezetett az út az NB2 keleti csoportjának megnyerése után az NB1-be.
Nekünk hamarabb sikerült a “bravúr”, hiszen az angolok érkeztével, a 2008/09-s bajnokságban imponáló fölénnyel nyertük meg a keleti csoportot és jutottunk vissza a legmagasabb osztályba. Mivel ebben az évben a Mezőkövesd az NB3-ban vitézkedett, így csupán három bajnoki (2 NB2 + 1 NB1) találkozós múlttal rendelkezünk a szombati ellenfelükkel. Emellett 1994-ben volt egy oda-visszavágós magyarkupa meccsünk (10:0, 5:1), valamint a második csapatunk a 2012/13-s NB2-s bajnokságban kétszer szenvedett vereséget az elsőségre törő és már Véber György által dirigált Mezőkövesdtől.
Ezek fényében ha a jegyzetíró volt olyan “felelőtlen”, és egy beharangozó írásra vállalkozott, akkor nem maradt számára más “élmény”, hogy mint felidézni a 2008. április 27-i mezőkövesdi találkozót, amit 3000 néző előtt, Szalai és Lipcsei duplájával 3:0-ra nyertünk.
Mezőkövesd – Ferencváros: 0-3 (0-0)
Mezőkövesd, 3.000 néző, vezette: Hegedűs (Szpisják, Tóth I.)Ferencváros: Zarzycki – Fülöp (Szalai 70.), Dragóner, Mátyus, Vasas – Fitos, Lipcsei, Moussa (Lisztes 60.), Lamine (Bartha 69.) – Shaw, Ndjodo
Utoljára, már az NB1-ben találkoztunk 2013 őszén mely számunkra keserves emlék, hiszen gólhelyzetek sokaságát hagytuk ki az 1:1-re végződött mérkőzésen.
2007/08 azonban nem elsősorban a csapat rapszodikus szerepléséről volt hangos, hanem arról a stadion-tenderről mely során az akkori állami szervek próbálták értékesíteni az Üllői 129. szám alatti hat plusz két hektáros ingatlan-együttest. Ha most azt gondolják, hogy az az Isten malmai tényleg lassan őrölnek, akkor nem vagyunk messze az igazságtól. A valóságon túl persze annak is örülni tudnánk, ha az előbb idézet közmondás “eredetije” is megvalósulhatna egyszer: “Az igazság lassan kiderülhet, és azt nem kerülhetjük el.” Eddig sikeresen elkerültük és mivel jelenleg már befejezés előtt áll a III. Szentély építése, úgy érzem annyira már senkit sem érdekel múltunk sötét oldala. A jelen annál sokkal fontosabb. Néhány napja már előzetes “stadionavatóra” is sor került, amikor is Kubatov Gábor bemutatta a sajtó munkatársainak az utolsó munkafázisába lépő új arénánkat.
Az utolsó mezőkövesdi mérkőzésünk óta nagyot fordult a világ kereke, nem csak mi kerültünk vissza oda, ahová mindig is tartoztunk, de jelenleg a Mezőkövesd is az NB1 tagja. Igaz, hogy a kieső helyen tanyázik Véber György csapata és a sorsolásukat nézve elég nehéz helyzetben is vannak. Pedig az NB1-hez ők is egy szépen felújított stadiont kaptak, melyen a Fradi is először lép pályára. A “veszélyt” éppen az előbb említett mezőkövesdi vészhelyzet adja, hiszen számukra égető szükség lenne a három pontra, melyért minden bizonnyal foggal-körömmel harcolni is fognak.
Ettől függetlenül nekünk egyetlen célunk lehet: a győzelem. Ahhoz, hogy elérjük a céljainkat és továbbra is esélyünk legyen a dobogóra, nem engedhetünk meg egy olyan botlást, mint ősszel. Akkor szinte végigtámadtuk a mérkőzést, helyzetek sokaságát hagytuk ki, plusz még egy büntetőt is hibáztunk. Jelenleg jó passzban van a csapat, az utolsó öt mérkőzésen begyűjtöttük mint a 15 pontot és bár nem játszottunk mindig jól, de amíg jönnek az eredmények, addig bár a szurkoló egy kicsit “háborog”, de a végén azért mindig mosoly ül az arcokon.
Szombat este is mosolygós Fradistákat szeretnénk látni.
Tokod (1940/41), Pereces (1946/47), Sztálinváros (1953), …
Nem megbántva senkit, de mi a fenét keres egy ilyen csapat az NB I-ben??? Van még egy pár, akinek hasonlót tudnék üzenni… amikor a ’70-es években a Zete, a Csaba és a Kaposvár felkerült, majd a Debrecen, a Nyíregyháza, ott megbolydult az egész város, sőt, az egész megye… azután jött a gengszterváltás, mindenféle gyanús “üzletember” öntötte a pénzt a Csepelbe, BVSC-be, Vácba, Stadlerbe, Tiszakécskébe, miközben tönkrement a DVTK, a Honvéd, a Vasas, a FRADI… egy volt a lényeg: nehogy népszerű klub legyen, nehogy a szurkolók számon kérjék, megtalálják… szarházi senkik röhögtek rajtunk… azóta annyi változott, hogy hál’Istennek, hihetetlen támogatást kap a sport, ez mindenképpen pozitív, de őszintén: civilizált országban egy Pápa, egy Paks, egy PFLA, egy Matyókövesd max. NB II-es lehetne… és még az is sok… persze, közép-kelet-európai általános jelenségről van szó… meg lehet nézni, bolgároktól csehekig, románoktól, szlovákokon át szerbekig, micsoda csapatok tűnnek fel, tündökölnek… és kik tűnnek el a süllyesztőben… mindaddig, amíg a tulajdonosok szabadlábon vannak, vagy választáson meg nem buknak… hogy ennek mi az értelme???
Nem sok. Valójában semmi és nagyon is igazad van.