Monostori Károly

Játékosként két évig, intézőként haláláig, huszonhét éven át szolgálta szeretett egyesületét.

Mikes Károly a Kispestben kezdett futballozni, innen is került be egyszer a válogatottba.

A sokoldalú labdarúgó a fedezetek és a belsőcsatárok helyén is ügyesen játszott. A jobbszélen gyors, hasznos játékosnak bizonyult. Pontosan adott be, de ritkán tört kapura.  Amikor a Fradihoz szerződtették, jó formában volt. A Fradiban többször a fedezetsorban szerepelt.

– A Kispestben kezdődött a pályafutásom, válogatott is onnan voltam, igaz, csak egyszer. A felejthetetlen meccseket azonban zöld-fehér mezben játszottam. 1934-ben kerültem a Fradihoz. A Sparta elleni prágai KK-mérkőzésen a sajtó szerint a mezőny legjobbja voltam. Akkor még Mikes néven kergettem a jobb szélen a labdát. Kitűnő játékosok között játszhattam, amit nagy-nagy megtiszteltetésnek tartottam.

1934/35 telén afrikai túrán szerepeltünk. Ma is emlékszem, hogy a fél csapat mennyire szenvedett a tengeri betegségtől. „Szenvedtünk” a túra befejező állomásán, Portóban is: a szintén ott túrázó újpestiektől 5:2-re kikaptunk. Másnap azonban az akkori portugál bajnokot, az FC Porto csapatát legyőztük! A hazai, bí­ró minden igyekezettel azon volt, hogy legalább a döntetlent „kihozza”. Ennek érdekében mindent elkövetett, 100 percig tartott a mérkőzés!

Monostori Károly, Toldi Géza, Logodi László

Elmesélte, hogy a KK-meccsek hangulata valami egészen felemelő volt és siker esetén sok pénzt lehetett nekik is valamint a klubnak is keresni.

– Az én pályafutásom, sajnos, nem volt hosszú. Jött egy sérülés és befejeztem. Öregfiúként focizgattam, a pályától nem tudtam elszakadni. Ezért is örültem nagyon, amikor 1959-ben felkértek, hogy legyek az FTC egyik intézője. Bizony, azóta sok játékos igazolását tartottam a kezemben… Az 1962/63-as év a működésem alatti első ferencvárosi bajnokságot hozta. Az utolsó mérkőzést követően emlékezetes kis ünnepséget rendeztünk. Nagyszerű kollektí­va volt. Egyébként nincs kedvencem, az egész csapatot a magaménak érzem. Jó a fiúkkal, változatlanul szeretem az öltözők hangulatát, légkörét. A Ferencvárost szinte otthonomnak tekintem.

1986 januárjában a pályán, a Springer-szobor mögötti részen érte a halálos szí­vroham…

(Nagy Béla interjújának valamint Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)