Fradiról, futballról…
“Hát ez így tovább nem mehet! A Ferencváros a külföld előtt és idehaza is a magyarság egyik nemzeti értéke és nem “Csáky szalmája”. Ez a Ferencváros nem politikai jelszavak kohója, nem krejzleráj és nem gyári, üzleti vállalkozás. Itt ne akarja senki sem sütögetni erkölcsi vagy anyagi pecsenyéjét. Aki ebben a klubban dolgozni akar, úgy lépjen be az Üllői úti stadionba, mint a kultúra, templomába – vegye le a kalapját és mélységes alázattal szolgálja a jobb sorsra érdemes magyar sportot…”
(Gallowich Tibor)
“A Ferencvárosi Torna Club nem velünk kezdődött, s nem velünk végződik. Minden cselekedetünk tovább él, a jó is, a rossz is. Ezért úgy kell munkálkodnunk, hogy minél több jó maradjon utánunk…”
(közgyűlési beszámolóból)
“Egy olyan egyesületért mint a Fradi – bármi is legyen az amit érte teszünk, ha kell játszani, szurkolni, dolgozni érte, írni róla, nagyon nemes, nagyon szép dolog. Örülhet az, akinek ez megadatott…
A zöld-fehérek patinás neve nemcsak egy városrész értéke, hanem a magyar futball féltve őrzött kincse is.
Csupa győzelem van mögöttük, érzik, tudják, hogy tudnak – nincs mitől félniök. Jobbak… Tekintélyük van, hitelük van, erősek. Ilyenkor szokott a Ferencváros kikapni…”
(Aszlányi Károly)
“Ez az a klub, ahol minden időben fanatikusok tízezrei lelkesedtek a zöld-fehér színekért és fanatikus tizenegyek küzdöttek a zöld-fehér színek diadaláért…
A Ferencvárosnak élnie kell, de életét csak a győzelmek jelentik. Tehát a Ferencvárosnak mindig győznie kell!”
(Mailinger Béla)
“AZ FTC-t nem mindig a nagyobb tudás, hanem a nagyobb akarat, a lendületesebb rohamozás vitte győzelemre. Ez a lendület, ez az akarat nem ismert hátrányt, csak a célt, a minden akadályon keresztüli győzni akarást.
A Ferencváros volt az, mely először létrehozta az igazi nagy magyar futballcsapatot. Zöld-fehér trikóban bontakozott ki első ízben a magyar futball nagysága, melynek szolgálatában soha nem feledhető játékosnagyságok öregbítették a magyar sport hírnevét.
A Ferencváros mindig fogalom volt, s ezt gyakran nem is önmagának, hanem közönségének köszönhette.”
(Aszlányi Károly)
“A Ferencváros nevével amióta zöld-fehér tintával beírták a magyar labdarúgás történetébe, sűrűn találkozhat az olvasó, aki a futball történelemkönyvét böngészi. Akár a magyar bajnokságokról, akár a válogatott csapatok tagjairól, akár a nemzetközi találkozókról szóló fejezeteket lapozgatja, itt is, ott is, újra és újra felbukkan a név, nagyon gyakorta éppen a fejezetek legszebben megírt lapjain…”
(Tabák Endre)
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Vélemény, hozzászólás?