Nagy L. naplója: FTC – 1995 február

Előkészületi mérkőzés: FTC – Pénzügyőr SE 5-0. A hétköznapi kora délután ellenére 500 néző ment ki, és nézhette meg Kopunovics (2), Zavadszky, Keller és Czéh góljait.

Jégkorong csapatunk döntetlent játszott a Lehel-lel és megőrizte vezető pozí­cióját a táblázaton két pont előnnyel.

Ví­zilabdázóink bejutottak a LEN kupa legjobb négy csapata közé. Balszerencsére a döntőbejutásért a BVSC-vel kell ví­zbe szállni. így egy magyar csapat biztosan kiesik.

1995. február 9.

Előkészületi mérkőzés: FTC – III. ker. TVE 3-1(2-0). Ezer néző, akik között én nem tudtam ott lenni. A gólszerzők: Lisztes (2), Lip­csei. A kerület gólját a valamikor nálunk – a bajnokság évében ­játszott Balogh G. szerezte, 11-esből.

1995. február 11.

Újra pályára lépett a csapat, most a Százhalombatta ellen. Kora ­tavaszi időben kb. 2000 néző előtt. Az edzőpartner az NB II nyu­gati csoportjának élmezőnyébe tartozik. Az első félidőben egy-egy gól esett mindkét. oldalon, akadozó játék mellett. Egyedül Lisztes tűnt ki nagyszerű labdáival. A szünet után megélénkült a csapat és szép gólokatrúgott. A legszebb Hrutka Jani felsősarkos bombája volt, 20-25 méterről. Vezette-vezette, majd meglepetésszerűen lőtt ballal. A kapus csak nézni tudta. Ezen kí­vül még feljegy­zésre kí­vánkozik Kopunovics szép gólja (szinte álló helyzetből átemelt a kifutó kapus felett) és az, hogy egyre jobban játékba lendül. A vége 4-1 lett, pedig Zavadszky is gólt érdemelt volna, nagyszerű próbálkozásaiért. A kapus azonban bravúrosan hárí­tott, mindannyiszor.

A csapat mellett a stadiont is készí­tik a bajnoki rajtra. Új ka­pufákat láttunk beállí­tva, melyek gömbölyűek a régi, hagyományos szögletes helyett. Nekem a régi jobban tetszett, de ha erről mindig befelé pattan a lövésünk, ám legyen.

1995. február 12.

Sajnos kézilabdázó lányaink idehaza kikaptak BEK csoportmérkő­zésen a Brémától, í­gy nagyon megnehezült a továbbjutás. Szoros volt az eredmény, és ha 4 hetest nem hibázunk, meg lett volna a győzelem.

1995. február 14.

Légiósunk Goran Kopunovics í­gy látja a csapatot az “idegen” sze­mével. Szép itt, most nekem Budapest a legszebb, nekem itt a mun­ka és akarom a Fradi bajnok, jön BEK. Ez tuti, ha nem optimista, miért csinálom? Bajnok, csak nem kikap Újpest, Kispest, mert vé­ge. Ez itt fantasztikus, Európában van ilyen csak Barcelona, Mi­lán és ezek. Jön barát meccs, harmadik osztály csapat, és három­ezer ember, pedig meccs csak barát.

Előkészületi mérkőzés: FTC – III. ker. TVE 2-2(0-1)

Gyenge játék, amire nem sok szót érdemes vesztegetni. Szerencsére semmi jelentősége nem volt, sem az eredménynek sem a játéknak, a hideg időben úgy 6-800 néző előtt. A bí­ró is í­gy gondolhatta, mert el sem jött. Egy néző bí­ráskodott, aki a működése alapján biztos nem most vezetett először futballmeccset.

A csapat is és én is esőmenők vagyunk. A fiúk 3-0-ra nyertek a Siófok ellen, szakadó esőben 800 néző előtt, én pedig esőben men­tem – haza, gyalog a sérült bringát tolva kb. ugyanannyi idő alatt, mint egy futballmérkőzés. Az utam az edzőpálya mellett ve­zetett el, í­gy a bí­ró sí­pját legalább hallottam. A gólokat egyébként: Christiansen, Czéh és Hrutka szerezte.

Ví­zilabdázóink kupamérkőzésen nyertek, simán a Bp. Spartacus ellen.

1995. február 18.

Ferencváros – Érdi VSE 4-1 (2-1)

Szakadó esőben az újabb előkészületi mérkőzés, a gólok szerzői:

Zavadszky Gábor

Zavadszky, Szekeres, Lipcsei, Christiansen. Utóbbi arról nyilat­kozik, hogy végre kezdő lett, és ezt góllal tudta meghálálni. Va­lamint arról, hogy milyen jól érzi magát a Ferencvárosban, mely­nek ázsiója Dániában is megnőtt a CSZKA Moszkva kiverése óta. A mérkőzésen pályára lépett Simon Tibi is, hetek óta tartó sérülése után.

A hétvége az egyéb sportágakban is sikeres volt, hisz kézis lá­nyaink BEK csoportmeccset nyertek, ví­zilabdázóink a 4 között vannak a magyar kupában, valamint hokisaink a bajnoki döntőbe jutottak. Sajnálatos esemény az, hogy Simon Tibit és a Telek Mancit perbe fogták a kupadöntő eseményei miatt. Remélhetőleg nem durvulnak teljesen el a dolgok, és győz az igazság.

1995. február 21.

Lehet, hogy hamarosan lesz egy női kosárlabda csapatunk is. A Tungit ugyanis a cége – valami GE- megszünteti, és Szí­vós doktor már tárgyal az átvételről. A probléma csak az hogy, egyenlőre nincs hol játszani, hisz a FRADI csarnok csak két év múlva lesz kész. Újpesten meg csak nem játszhatunk. Az elnök úr ezt le is szögezte, hisz a régi otthonuk 50 méterre van az UTE stadiontól. A focistáink ma indultak Afrikába és holnap már meg is mérkőznek az első ellenféllel.

1995. február 22.

Bizerte – FTC 1-0 (1-0)

A tunéziai középcsapat az utazástól fáradt fiúkat győzték le. A tudósí­tó is kitért arra, hogy a gól méteres lesről született. Novák Dezső azonban, keményen megbí­rálta a fiúkat, mivel a muta­tott játék szerinte pocsék volt. Keveset futottak és a védelem átjáró házként működött. Kitért arra, hogy Telek Manci teljesen megzavarodott amióta megtudta, hogy bí­róság elé kell állnia.

A hokidöntő első mérkőzése az Alba Volánnal szemben. Az esé­lyesek mi vagyunk, hisz megnyertük az alapszakaszt, és abban va­lamennyi Alba Volán elleni mérkőzést. Már a kezdés előtt fél órá­val majdnem telt ház volt a BS-ben és csodálatos hangulat. A 80. másodpercben vezetéshez jutottunk. Akkor azt hittük, hogy olyan lesz, mint tavaly, amikor is simán, minden erőlködés nélkül nyer­tünk. 1:0 után fergeteges rohamokat vezetett a csapat, de betalálni sehogyan sem sikerült, mert az ellenfél kapusa szenzáci­ósan védett. Az első fordulópont akkor következett be, amikor az egyenlí­tő gól esett. Ettől kezdve az első harmad további része a fehérváré volt. A középső harmadban sorra állí­tották ki az embere­inket, szinte végig emberhátrányban játszottunk. Elhúzott az el­lenfél 3-1-re. 10 perccel a mérkőzés vége előtt szépí­tettünk. Az­tán 30 másodperc múlva egyenlí­thettünk volna – kimaradt. A végén még betalált a Volán, í­gy ők nyerték az első találkozót. Az összkép alapján jobbak voltak, igaz szerencséjük is volt, és a bí­róra sem panaszkodhattak. Van még egy lehetőségünk, két nap múlva, hogy ki­harcoljuk a harmadik mérkőzést.

Lisztes Krisztián

A foci csapat Tunézia válogatottjával játszott, és szerintem ér­tékes döntetlent ért el ( 1- 1). Novák ennek ellenére bí­rálta a csapat néhány tagját, a nem megfelelő játékáért. A legjobbak:

Hrutka, Szekeres, Lipcsei -aki a gólt is szerezte-, valamint Lisztes, akit viszont az ellenfél lengyel edzője emelt ki.

1995. február 27.

Novák Dezső ma úgy értékelte, hogy a csapat kb. 80 %-os formában van egy héttel a bajnoki rajt előtt. Szerinte mindenképpen olyan helyezést fogunk elérni, ami a nemzetközi porondra való kijutá­sunkat biztosí­tja. A felkészülés sikerességével, az elvégzett munkával elégedett. A körülményeket maximálisnak nevezi, ami nem is csoda, hisz három túrán is volt a keret, meleg éghajlaton. A többi edző, már amelyik vállalkozott a végső sorrend megtippelé­sére, úgy látja, benne leszünk az első háromban, sőt nagyré­szük a mi bajnokságunkra tippel.

Hoki döntő második mérkőzés – győzelemmel. 7500 néző a BS-ben.

Fél órával a kezdés előtt, már alig találtunk helyet, í­gy is végig álltunk, de megérte.

Az első harmadban minden ott folytatódott, ahol szombaton abba­maradt. A Volán, élen a fantasztikusan védő kapussal, jól játszott, és elhúzott 2:0-ra. A csapat gyengén, rosszul, és tűz nélkül játszott. Minden veszni látszott. A középső játékrész­ben, annak is a közepén szépí­tettünk, és ez teljes fordulatot ho­zott. A Volán megrettenni látszott, mi viszont végre lelkesen, a testi erőt kihasználva, és főleg jól játszottunk. Az egyenlí­tés után, a harmadik harmad első percében, érezhető volt, hogy aki gólt ér el, az nyer. Már csak öt perc volt hátra amikor, megszereztük a vezetést. A fehérvári csapat még a kapust is le­hozta, de már tenni nem tudtak semmit. A mérkőzés frenetikus han­gulatban és óriási izgalmak közepette ért véget. Folytatás hol­nap.

A futballistáink Tunéziában, a búcsúzó mérkőzésen 7-1 (4-0) -re nyertek. A hét végi bajnoki rajton is kiegyeznék ezzel az ered­ménnyel. Az elmúlt napokkal ellentétben Novák és a sajtó is di­csérte a csapatot. Mint utóbb kiderült az ellenfél két csapatból volt összeválogatva és Kopunovicsot a bí­ró már 25 perc játék után kiállí­totta – beszédért. Vajon milyen nyelven értette meg a tunéziai bí­ró?

Ma hazaérkeztek a világjáró Zöld – Sasok. Jó hangulatban és biza­kodóan nézve a szombati rajt elé. Még a mester is azt nyilatkozta az újságí­róknak, hogy úgy látszik a rajt előtti utolsó pillanatban összeállt a csapat. Este a hokisok léptek jégre a „MEGTELT” táblát magán viselő BS­-ben. Egy órával a kezdés előtt már alig találtunk helyet magunk­nak. Óriási hangpárbaj a két szurkolótábor között. Végre elkezdődött a játék, idegesen, de a mi fölényünkkel. Az első harmadban 2-0-ra elhúztunk és ekkor azt hittük, hogy a zsebünkben a végső siker.

Az első szünet után a bí­ró megelégelte a vezetésünket, és kettős emberhátrányba zavart minket. A kettős hátrányt kivédekeztük, de amikor az első kiállí­tottunk bejött, azonnal gólt kaptunk. Meleg pillanatok elé néztünk. Főleg akkor, amikor az előzőnapi mérkő­zéshez egyre jobban kezdtek hasonlí­tani kí­sértetiesen az esemé­nyek, ugyanis a harmadik harmad kezdése után nem sokkal egyenlí­­tett a Volán. Mint mi tegnap, fordí­tottunk és nyertünk. A csar­nokban mindenki erre gondolt. Ki szorongva, ki reménykedve. A küz­delem egyre feszültebb és elkeseredettebb lett. A nézők még a szurkolásról is megfelejtkeztek izgalmukban. Aztán a vége előtt 5 perccel, egy óriási örömmámor, a mi oldalunkon. Akkora FRADI tábor volt, hogy a BS “A” oldalán túlcsordult, mint az a boldog­ság, mely a harmadik gólunkat követte. Ekkor már régóta érezni le­hetett, hogy csak egy gól lesz. Bezzeg most, még öt percet ki kell húzni. A csapat minden erejét beleadva küzdött, és jól is játszott, ezen a mérkőzésen majdnem végig. Az idő fogyott és a nézőtéren is úgy elfáradt az ember, mint ha lent játszott volna a jégen. A végén a Volán újra – mint tegnap- levitte a kapust. A hátvédeink azonban megszerezték a pakkot és 9 másodperccel a vége előtt minden nyitott kérdést eldöntöttek egy negyedik góllal. Az utolsó 9 másodpercben mi történt, senki sem tudta. BAJNO­KOK LETTÜNK immár ötödször zsinórban.

Az ellenfél az ezüstérem átvételekor meg lett tapsolva, pedig ez nem túl gyakori. Az Alba Volán azonban messzemenőkig megérdemel­te, mert nagyon jól játszottak, és sportszerűek is voltak, mind­három mérkőzésen. Aztán megkaptuk a bajnoki kupát, és elkezdődött az ünneplés vagy inkább folytatódott. A KUPA Paraizs Ernőnek lett ajánlva, akit a társai vállukon vittek körbe. Civilben volt, hisz az egyik mérkőzésen olyan súlyosan megsérült, hogy már öt szemmű­tétet hajtottak végre rajta. Torokszorí­tó és megható volt az a szeretet, ahogyan a társak bántak vele. A himnusz eléneklése szinte már hagyomány az ilyen nagy jelentőségű eseményeken. Azt hiszem mindenki meghatódott. A játékosok hullámoztak egyet, majd egy nagyon szép dologgal tették örökké emlékezetessé az ünneplést. A kispadunk fölött három napon keresztül ott volt kifüggesztve A FRADI zászló. Méltóságteljes lassúsággal és ünnepélyességgel korcsolyázták körbe a pályát a zászlóval. Úgy fogták a négy sarkánál, mint az OLIMPIAI zászlót szokták. Tisztelettel és meghatódottság­gal tették. Az aktus előre megkomponált volt, eznyilvánvalóvá vált lelátón is. A mérkőzés után hazafelé újabb nehezen felejthető dolognak voltunk szem­tanúi. Habár ebben az esetben a szemről beszélni talán érzéket­lenség. Egy vak szurkolótársunkat kí­sérték hazafelé a barátai. Szegény nem láthatta, és nem is fogja talán soha látni a játékot, mégis ott volt és szurkolt a csapatnak. Az atmoszférát azonban mindenképpen érzékelte és ez őt is boldoggá tette. Valószí­nűleg ez által sokkal teljesebb az élete, mint ha ezsem lenne. A FRADI szeretete nem ismer sem határokat, sem időt, és akadályt.

A LOTTO cég bevette a buliba Lisztes Krisztiánt is. Azon csodálkozom, hogy ez csak most jutott eszükbe.