Olvastuk: Dr. Springer Miklós az FTC-ről, tradí­ciókról és drukkerekről

Springer Miklóssal beszélgetett múltról és jelenről BÁNYAI GYÖRGY a 168 óra riportere:

Springer Miklós

Ötéves volt Springer Miklós, amikor 1933-ban édesapja – a Ferencváros ügyvezető elnökeként a nagyapai tradí­ciót folytatva – bevitte az öltözőbe. Ahol is az ifjú sarj összeismerkedett dr. Sárosi Györggyel, akiből idővel Gyuri lett, és jó barát. „Minden idők legjobb magyar középcsatára.”

Az 1937-ben Közép-európai Kupát nyert csapat többi tagjára is emlékszik Springer úr. Például Polgár „Drumira”, a centerhalfra.

– Attól függött, milyen rendszerben játszottunk. Középfedezetként kullancs volt, de jobb-bekként is számí­tásba vehető volt.

Na és a legendás ötös fogat:

– Tánczos, Kiss Gyuszi, Sárosi dr., Toldi, Kohut, továbbá a kapus Háda, Polgár, Lázár, Kemény Tibor, Hámori Frici, a jobbhalf – zsidó gyerek, Hoffmann-nak hí­vták eredetileg. Úgyhogy a Fradira nem lehetett rásütni, hogy antiszemita csapat.

Sárosi dr. amúgy középfedezetként kezdte, onnan ugrott előre centerposztra. Mint korábban Turay, akit Springer Miklóska lényegében már csak az MTK-ban, azaz annak proficsapatában, a Hungáriában látott játszani. Nyilván közös megegyezéssel igazolt át. Másként aligha:

– Apám úriember-megállapodást kötött Brüll Alfréddal, az MTK elnökével: „Egymástól nem csábí­tunk el játékosokat.” Ebbe az egyezségbe bevonták Aschner Lipótot, az újpestiek elnökét is.

Példaként emlí­ti ezt is Springer úr arra nézvést, hogy mennyire nem volt antiszemita a Fradi, amelynek vezetői közt mindig voltak zsidók.
– Még Barcs Sándor is elismerte, hogy amikor a háború előtt ellehetetlení­tették az MTK-t, az FTC elnöksége szolidáris volt vele.

Hajrá, Fradi!

S hivatkozik arra is Springer Miklós, hogy amikor egy Újpesti Dózsa–Kinizsi-mérkőzés után a Deák téri rendőrkapitányságon találta magát, mert „hajrá, Fradi!”-t kiáltott, a kihallgató tiszt igen elnéző volt vele, mondván: „Egyet tudok, az önök családja soha nem azonosult ezekkel a nézetekkel…” Egyébként abban, hogy eljárás ugyan indult, de valahogy megúszta, Springer Miklós szerint szerepe lehetett Deák „Bambának” is, akiből a Dózsába kerülvén rendőrt csináltak. Kérte ugyanis az egykoron ferencvárosi futballista (szintén legendás középcsatár) segí­tségét.
Nem sokkal azelőtt zárták ki a jogászhallgató Springer Miklóst az egyetemről. Klerikális mivoltáért
(a bencéseknél érettségizett).

– Dicső társaságban voltam: velem együtt távolí­tották el Batthyány Ágnest, Batthyány Lajos dédunokáját is.

Késes és műköszörűs lett egy Hőgyész utcai mesternél.

– Soha olyan jól nem kerestem, mint akkor. Darabbérben fizettek.

Egy darabig még köszörülgette a csorbát, aztán egy-két év múltán – mivel új adminisztráció jött – sikerült visszajutnia az egyetemre.
Deák „Bamba” a Ferencváros 1949-ban bajnokságot nyert csapatának volt a gólvágója. Springer úr másik nagy kedvence ez a gárda. Amely egy évre rá széthullott. Különös okot is felemlí­t Springer úr:

– Sebes Gusztáv utálta a Fradit. Budafoki sváb gyerek volt, próbajátékon járt nálunk. Jelentkezett apámnál, hogy átjönne a Fradiba. Megkérdezte Brüll Alfrédot: „Kiadod?” Ám ő ragaszkodott Sebeshez, aki í­gy nem kerülhetett a Ferencvároshoz. Ezért haragudott annyira a Fradira.

Bonyolultabb okai is voltak azért annak, hogy elemeire bontották az ötvenes évek elején azt a társaságot.
(A Budai–Kocsis-jobbszárnyat Kispestre, a balszélső Czibort Csepelre vitték, Henni Géza és Deák Újpestre került.)

– Pedig csodálatos csapat volt. Rudas Feri, Kispéter Miska, Kéri Birka, Lakat Károly…

Rudas éppenséggel ma a baráti kör elnöke.

– Ha nem töri el a lábát, senki más nem játszik egy percet sem a helyén a válogatottban.

Rudas maradt a Ferencvárosban. Mint például Lakat, Mészáros József (történetesen Kispestről érkezett korábban), Kispéter Mihály is. És az akkor még ifjonc Dalnoki Jenő. Személyesen is hálás neki Springer Miklós, amiért a klubalapí­tó nagyapának a húszas években emlékül állí­tott szobrot megmentette, amikor a hetvenes évek elején az Üllői úti pályát átépí­tették. Amiképp az nemsokára ismét megtörténik.

Ha kitör a botrány

Ám még a régiben megépí­tik a beengedő- és kamerarendszert. Pedig azt tervezték, erre ott nem költenek. Azonban már látják: elkerülhetetlen.

– Akik a saját csapatuknak szándékosan ártanak, nem fradisták. Nincs helyük a meccseinken – szögezi le Springer Miklós. – Balhé mindig előfordult itt-ott, ha nem ment a csapatnak, vagy a nézők elégedetlenek voltak a bí­róval… De ez más. Tudatosan a Ferencváros ellen cselekedni?!

És mások ellen? A „szurkolók kis csoportja” – nem kellene ezzel a szöveggel szakí­tani? Hiszen évek óta ott vannak a lelátón, akik miatt most is áll a bál. Azt mondja Springer úr, valakik mozgatják őket. Provokatőrök. Amiképp a 2003-as botránykor is.

– Tököli hozzám menekült a klubházba – onnan néztem a meccset –, amikor megkergették.
De kik állnak a háttérben? És miért? Válaszreakció volt – véli. Vajon mire? Ebbe nem szí­vesen menne bele, csak annyit mond: úgy hí­rlett, a Várszegi Gábor, illetve a Fotex mögött álló befolyásos amerikai üzleti csoportok addigra már ki akartak hátrálni a Fradiból. Ezt a szurkolók egy része tudta. Erre jött az a helyzet, hogy ha a Fradi győz a Debrecen ellen, bajnok. Várható volt: ha nem í­gy lesz, kitör a botrány. Hogy mi történt, tudjuk. A pálya elözönlése, szurkolók megkergülése, játékosok megkergetése, kollektí­v zsidózás.

S vajon mi magyarázza a rendszeres auschwitzos rigmust meg a cigányozást? Visszataszí­tó, mondja Springer úr, hozzátéve, más pályán is van ilyesmi. Na és az árpádsávos zászlók? Azt ő másként látja: bemocskolt, nem pedig mocskos jelképként. Ezen azért vitatkozhatnánk, de nem tesszük. Mindenesetre ő aligha venne ilyet a kezébe.

És a legutóbbi botrány? Mi vagy ki lehetett most a háttérben azon kí­vül, hogy szedett-vedett csapatot hozott össze az új tulaj, és közölte: nem szereti, ha fenyegetik az alkalmazottait?

Az Üllői úti stadionban olykor kitör a botrány. De kik mozgatják a kemény magot?
Springer úr dühös. De persze az MLSZ-re, amely „nem szereti a Fradit”. Pedig a labdarúgó-szövetség megalapí­tásának ötlete is a nagyapjáé volt. Szerinte az is hozzájárult a mostani feszültségekhez, ahogyan a Ferencvárossal bánnak. A hárommilliós büntetést is méltánytalanul súlyosnak tartja.

A remény szí­ne

Amondó egyébként, a rendőrségnek keményen fel kellett volna lépnie. (Korábban az volt baj, hogy sérti az Üllői úti kemény mag érzékenységét, ha a meccsen rendőrsorfal áll előttük. Láthatólag most is zavarta.) Erre egy darabig – legalábbis a stadionban – nem lesz szükség. Keserűen mosolyog Springer úr a felvetés hallatán, miszerint jobban is járt a Fradi, hogy üres lelátók előtt játszik legalább kétszer, hiszen akkor nincs balhé, nincs kár, nincs dobálózás, senki nem gyújt fel széket.
Védi a brit tulajdonost:

– Ha ők nincsenek, lehet, hogy már Fradi sincs. Hiába kerestünk meg magyar üzletembereket, cégeket, egyik sem akart segí­teni. Ki ezért, ki azért. Amikor bejelentkeztünk egy nagy bank főnökéhez, nem is fogadott bennünket, csak visszaüzent, hogy a kormányzat nem nézné jó szemmel, ha megmentené a Fradit… Az angoloknak köszönhetjük, hogy megmaradt a klub. Alig tudtuk elkerülni a felszámolási eljárást.
Hogy a most pályán levők közt is akad egy-kettő, aki csak akkor tért vissza a Fradihoz, amikor másutt már nem kellett, illetve ismét van pénz az Üllői úton – azt Springer úr tapintatosan nem teszi hozzá.

Miért is tenné? Soha nem mondana rosszat a Fradira. Mindig kint van a hazai meccseken, s jó pár idegenbelin is. S noha csaknem hét évtized alatt futballóriásokat is megismert, a jelenlegi csapatban is lát jó játékosokat.

Springer Miklós számára a remény szí­ne is zöld-fehér.

Forrás: 168oraonline