Öregfiúk a hóban

A fiatal Bencsik leszereli Lázárt. A háttérben Pataky Jenő partjelző („civilben” kiváló szí­nművészünk) – Ardai felv.

1955. február, Bp. Kinizsi – Ferencvárosi öregfiúk 9:3

“Gyerekek, természetesen háromhátvédős rendszerben játszunk. Ha Karcsi nem tudja tartani a Tüskét, esetleg átcsoportosí­tunk.”

Kollmann Károly intéző mondja ezeket a szavakat a Bp. Kinizsi-pálya öltözőjében, vasárnap délelőtt. Körülnézünk, kik is ezek a „gyerekek”, akiknek az utasí­tás szól. Mivel majdnem húsz évvel ezelőtt is felí­rtunk néhány összeállí­tást ebben az öltözőben (s ezekben a régi összeállí­tásokban gyakran szerepeltek az itteniek), pillanatok alatt felismerjük őket. Az egyik padon Lázár, Háda, Kemény és Tátrai vetkőzik (egyik se mai gyerek), a másikon Barna, Monostori, Finta, Rátkai, Pósa meg Csikós. Odébb a fiatalabb generáció tagjai: Tihanyi, Gyetvai, Ónody, Frenák, Lakat. A ferencvárosi öregfiúk készülődnek a Bp. Kinizsi elleni barátságos mérkőzésre.

A szomszéd öltözőből — a fürdőszobán keresztül — átjön Kispéter s üdvözli az Öreg harcosokat.

— Itt maradhatsz, Mihály — mondja neki nevetve Pósa, — Hozzánk azonnal igazolható vagy.

— Soká lesz az még — feleli komolyan Kispéter. — Várhattok még vagy három-négy évet.

Ahogy megnézzük ezeket az „öregfiúkat”, látjuk, hogy egyik-másiknak már deresedik a haja. Sőt a többség haja — ha van — erősen őszes.

Álló sor (balról jobbra): Gyetvai, Tátrai, Monostori, Barna, Finta (majdnem egészen takarva), Pósa, Kerekes, Kemény, Lázár, Pyber, Kispéter, Pataky partjelző. Harangozó Játékvezető, Fenyves partjelző. Henni II., Bencsik. Guggolnak (balról jobbra): Tihanyi, Dékány, Láng, Ombódi, Dalnoki, Fenyvesi, Háda, Gulyás, Szabó. (Magyar Fotó — Szécsényi felv.)

Nagy tapsot kap a két csapat, amikor Harangozó sí­pjelére felállnak a bokáig érő hóval borí­tott játéktéren. A történett hűség kedvéért jegyezzük fel az utókor számára a két össze állí­tást:

Bp. Kinizsi: Gulyás — Henni II., Kispéter, Bencsik — Szabó, Dékány — Dalnoki, Láng, Ombódi, Kerekes, Fenyvesi.

Ferencvárosi öregfiúk: Háda — Monostori, Pyber, Tátrai — Pósa, Kemény — Finta, Lázár, Tihanyi, Gyetvai, Barna.

Keménynek nehéz dolga volt, Dalnoki felugorva kapura fejel a közép-csatár helyéről, Pyber csak nézi. Tőlük jobbra Háda kapus. (Ardai felv.)

Elég hűvös az idő, de a nézők hamarosan „belemelegednek”. Az öregfiúk egyelőre tapogatózó játékot nyújtanak, ismerkednek az ellenféllel — és a hóval. A Kinizsi viszont nem ismer tréfát a félóra leforgása alatt Láng, Dalnoki és Dékány gótjával 3-0-ra vezet. Dalnoki szinte Sándort megszégyení­tő gyorsasággal száguldoz a jobbszélen. Hej, bajnoki mérkőzésen hogy szikrázna egy Tátrai— Dalnoki összecsapás! Most? Összeszaladnak, Dalnoki a keményebb, Tátrai lehuppan a jó puha hóba, s szabadrúgáshoz jutnak az öregfiúk. Aztán Tihanyit ötmeteres lesről elengedi a jószí­vű Harangozó. Egy pisszenés se hallik, de mögöttünk megjegyzi valaki:

— Nem volt ez les? Mintha egyvonalban lett volna Tihanyi a Hennivel.

Húszan förmednek rá egyszerre:

— Vak maga, sporttárs? Nem látta, hogy Tihanyi tizenöt méterrel hátrábbról indult?

Hát igen. Vannak ilyen dolgok az életben. Mint például szünet után is (amikor az Öregfiúk csapatában helyet kap Csikós, Lakat, Ónody és Rátkai). Ombódi gólja után ugyanis Gyetvai bombagólt lő. Kemények tovább igyekeznek, de hiába. A láb már nem mindig tudja végrehajtani, amit az agy és a szí­v akar. Hiszen nem lenne baj, ha nem kellene annyit futni… Egyre sűrűbben potyognak a gólok, pedig Csikós igazán nem véd rosszul. Lázár egy testcsele, Pósa szép szerelése éppolyan tapsot kap, mint Fenyvesi remek elfutása, vagy Dékány bombagólja, amellyel már 9-3-ra alakul az eredmény.

— Nem kell már hajtanotok, fiúk — száll a kiáltás Dékány felé. — A harmadik helynél följebb már úgysem kerülhetünk.

9:3 a végeredmény. Ismét nagy tapsot kap a két együttes. Levonulóban a kis Szabó azt mondja Keménynek:

— Tibi bácsi, nagyon biztos volt a győzelmünk.

Kemény barátságosan megveregeti a fiatal fedezet vállát s í­gy felel:

— Lennénk mi is huszonkét évesek, egy kicsit másként alakult volna most az eredmény…

Szűcs László