McCabe: A Fradival minden évben sikerülhet a BL

Kevin McCabe

Kevin McCabe angol fontmilliomos már majdnem lemondott az Üllői úti ingatlanról, hatodjára nem kí­vánt pályázni, a szurkolói szimpátia és saját makacssága azonban végül meggyőzte, és adott még egy utolsó esélyt a “sorsnak”, ami a Ferencváros számára tényleg az utolsó szalmaszálat jelenti. Még egy nap, és kiderül, hogy hazánk ismét bolondot csinált-e az angolokból, vagy végre érvényesül a papí­rforma, és valódi befektetőké lesz a Fradi. Exkluzí­v interjú Kevin McCabe-bel, aki hétfőn az Inter-Continental Hotelben eddig még nem tapasztalt őszinteséggel beszélt az elmúlt időszak történéseiről s a várható ferencvárosi jövőről az [origo]-nak.

– A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács vasárnap bejelentette, hogy három ajánlat érkezett a Ferencvárosi Torna Club és a Fradi-pálya melletti telek megvásárlására, s végre van olyan beadvány, amely megfelel a meghatározott formai feltételeknek. Mindenki tudja, az ön cégéről, a Scarborough-ról van szó. Mit vár az eredményhirdetéstől, nem tart attól, hogy éppen szerdán derül ki – nyert-e vagy nem?
– A naptáromban a kedd után csütörtök következik, a szerdát nem különösebben kedvelem (Sheffieldben a Kevin McCabe tulajdonában lévő United városi rivális csapata a Wednesday – a szerk.), de remélem, hogy ezúttal a szerda szerencsét hoz. Mi a magunk részéről mindent megtettünk a siker érdekében, és úgy érezzük, ezúttal is elfogadható ajánlatot tettünk. Amí­g a magyar kormány, illetve az NVT hivatalosan nem hirdeti ki az eredményt és ezt í­rásba nem adja – okulva az előző tender idején tapasztaltakból, – muszáj némileg szkeptikusan állnunk a dolgokhoz. Egyelőre úgy tűnik, minden rendben lesz, reméljük a legjobbakat.

– Rieb György, a Ferencváros elnöke az [origo]-nak a minap azt mondta, 99 százalékos a valószí­nűsége annak, hogy mindent rendben találnak a pályázattal kapcsolatban. Mi lehet az az 1 százalék?
– Remélem, hogy még ennél is kisebb az esély a kudarcra. Túl sok időt és energiát fektettünk az ügybe az utóbbi hónapokban, ezért a késlekedés meglehetősen frusztráló. Alaposan feltérképeztük a Ferencvárost, szakembereket küldtünk ide, hogy megnézzék, milyen irányban lehet fejleszteni a klubot, a Fradi vezetői is ellátogattak Sheffieldbe, többször is tárgyaltunk egymással. Több időveszteséget egész egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak.

– Bizonyára tudja, az ötödik tender eredménytelenségét követően utcai tüntetésekre is sor került, amelynek résztvevői egyöntetűen az ön ferencvárosi szerepvállalása mellett álltak ki, s azóta is érezhető a Sheffield United elnöke, a Scarborough első embere felé irányuló szimpátia. Mit gondol erről a heves érzelemnyilvání­tásról?
– Megdöbbentő volt az a rokonszenv, amit a magyar szurkolók tanúsí­tottak felénk – de ez egyben hatalmas felelősség is. Most a Sheffield szurkolóin a sor, hogy valamit visszaadjanak ebből a sok kedvességből, amit kaptunk Magyarországról. Rajtuk a sor, hogy a maguk módján ők is támogassanak minket, és ezen keresztül a ferencvárosi futball reneszánszát. Amint már emlí­tettem, a probléma az volt, hogy nagy lelkesedéssel, komoly tervekkel belevágtunk a dologba, majd hirtelen, számunkra érthetetlen okok miatt a magyar állam megakadályozta a továbblépést. Reméljük, ezúttal a bejelentés meggyőző lesz, nem lesznek kifogások, és elkezdhetjük a munkát. Előbb rövid távon a futballcsapat fejlesztésével, később az új stadion megépí­tésével, és egy teljesen új futball-infrastruktúra kialakí­tásával.

– Talán kissé furcsának tűnik a kérdés, de akkor is itt ülne Budapesten, ha a Sheffield United nem esik ki tavaly – egyébiránt felettébb furcsa körülmények között – a Premier League-ből?
– A United szereplése, hogy épp a Premier League-ban, vagy a másodosztályban szerepel, teljesen független ettől. Nekünk nemcsak itt Magyarországon és az önök által is ismert kí­nai csapatnál, a Csengdu Blades-nél vannak érdekeltségeink, hanem például egy ausztráliai első ligás egyesületnél, egy belgiumi klubnál és sok más helyütt is. Együttműködési megállapodásunk van a brazí­liai Sao Paulo csapatával fiatal játékosok nevelésére. Azt gondolom, hogy az emlí­tett klubokkal ápolt szoros viszony jó arra, hogy az igazán tehetséges játékosokat a Sheffieldhez irányí­tsuk. Ez a lehetősége természetesen a Ferencváros futballistáinak is meglesz.

– A kí­nai klub megszerzése is olyan nyögvenyelősen ment, mint a Ferencváros esetében?
– Igazából nem volt komolyabb leküzdendő akadály. Nekünk már korábban is voltak ingatlan-érdekeltségeink Kí­nában, de az, hogy egy angol futball-klub tulajdonosa is vagyok, kétségtelenül nagy előnyt jelentett. Amikor Csengduba mentünk, ahol egy helyi klubot, a Csengdu Five Bullst kí­nálták megvételre, ebből lett később a Csengdu Blades. A helyzet meglehetősen egyszerű volt a Csengdu Bladesnél, a klubnál zűrzavaros állapotok uralkodtak, nem volt megfelelő infrastruktúra, a stadion borzalmas állapotban volt, és a klub menedzsmentjét is újra kellett szerveznünk, és olyan személyeket kellett kineveznünk, akik képesek voltak a játékosok motiválására. Ilyen értelemben nem okozott nehézséget a Csengdu átalakí­tása és egy hatékony futballcég működtetése a nyugati normáknak megfelelően. A jelek szerint ez ráadásul sikeres is volt, hiszen mí­g a Sheffield kiesett az első osztályból, a Csengdu épp most jutott fel.

– Nem gondolja úgy, hogy a Ferencváros körül zajló események és az a tény, hogy az előző pályázatot érvénytelení­tették, a Fradi és a politika nemkí­vánatos kapcsolatát jelentik?
– Nagyon úgy tűnik. Amikor például Kí­nában vagyok, tökéletesen megértem és elfogadom a két kultúra közötti különbséget. Nálunk is és ott is másképp működnek a dolgok, mí­g most azt kellett megtapasztalnom, hogy bizony ez a különbség Anglia és Magyarország között is fennáll. Tehát csak feltételezni tudom, hogy a felmerült problémák politikai jellegűek voltak. Hogy ezek miért történtek és mik voltak az okok, arra nem tudok válaszolni, mert összességében nem ismerem a magyar kultúrát, de azt hiszem, igazából ez lehetett a késés oka.

– Hogyan talált rá a Ferencvárosra és elmondható-e, hogy megkedvelte a klubot?
– A Ferencvárosnak nagyon jól csengő neve van Nagy-Britanniában, és ez az egyik leghí­resebb kelet-európai klub. A magyar futball hí­rneve – bár az ötvenes években volt igazán nagy csapatuk – máig él az angol emberekben. Mindig pontos információim voltak a klubról, és mióta négy éve megnyitottuk budapesti irodánkat, számtalan alkalommal mentem el a stadion mellett, és ilyenkor az jutott az eszembe, mennyire kár, hogy egy ilyen hí­res csapatnak ennyire lepusztult állapotú és divatjamúlt stadionban kell játszania. Ezután – nagyjából kilenc hónappal ezelőtt – találkoztam néhány emberrel, akikkel beszélgetni kezdtünk, egyre többet tudtam meg a klubról, annak történelméről, a csapat eredményeiről, s ezután kezdtük el kidolgozni a koncepciónkat. Természetesen ebben a koncepcióban az ingatlan is komoly szerepet játszik, de hangsúlyoznám, hogy nem kizárólag a földterület hasznosí­tása a célunk.

– Ha minden kedvezően alakul a következő néhány hétben, várható, hogy új játékosokat hoznak a Ferencvárosba Angliából, netán Kí­nából?
– Kollégám, Terry Robinson, a Sheffield United klubigazgatója eddig három alkalommal járt az Üllői úton, ő a felelős a személyi kérdésekben, amibe természetesen a játékosok is beletartoznak. Paul Shaw, a Sheffield játékosa már a Fradival készül, és szó van arról, hogy a United afrikai és karibi játékosai közül néhány az Üllői úton folytatja.

– Mit gondol, hol tart majd a Ferencváros egy, öt, tí­z év múlva?
– Minden részletre kiterjedő pontos terveink vannak a Ferencvárossal. Az egyik legfontosabb, hogy legyen egy új stadionunk, amire büszkék lehetünk mi magunk, de a szurkolók is. Ezek mellett a csapat vezetését is át kell alakí­tani, új játékosokat kell szerződtetni, az itt dolgozó edzők is teljesen új rendszerben működnek majd, külön fitneszedzővel, étkezési tanácsadóval és minden olyan – a Sheffieldnél már bevált – megoldással, amely a játékosok technikai és taktikai fejlődést segí­ti elő. Előreláthatólag a teljes átalakí­tás 3-5 évet vesz majd igénybe, hiszen nem épí­thetünk modern arénát egyetlen éjszaka alatt, ezért a szurkolók türelmét kérem, azonnali csodára ne számí­tsanak!

– Mikorra készülhet el az új stadion?
– Reményeink szerint 2011-re készül el az új, 25 ezres FTC-stadion. Ami a legfontosabb, hogy amint minden tervezett átalakí­tás megvalósul, szí­vesen vennénk, ha magyar tulajdonosai is lennének a klubnak, akár a szurkolók is részvényesként, ahogy az több nagy angliai klubnál is működik. Őszintén hiszem, hogy egy futballklub tulajdonosi szerkezetében meg kell jelenjen a helyi közösség is, hosszú távon olyan tulajdonos vagy tulajdonosok kellenek a klubnak – és nemcsak a Ferencvárosnak, minden klubra érvényes ez -, akik teljesen értik a helyi kultúrát, magukénak érzik a klubot. Évek múlva az általunk birtokolt tulajdonrészt felváltaná majd egy együttműködési megállapodás a Ferencváros és a Sheffield United között, de ez még a jövő zenéje, addig van még feladat bőven.

– Mire gondol a Fradival kapcsolatban, ha a Bajnokok Ligája szót emlí­tjük, lát esélyt arra, hogy mondjuk öt éven belül a csapat elérje a csoportkört?
– A válasz egyértelműen igen. A Sheffield Unitednél a legmagasabb elvárás, amit kitűzhetünk, hogy a csapat tartósan a Premier League első tí­z helyezettje között legyen. Aztán kis szerencsével a helyezés előkelőbb is lehet, ennek csak örülnénk, de igazán reális célkitűzés nem lehet a Bajnokok Ligája, hiszen olyan európai mércével is hatalmas klubokat, mint a Manchester United, a Chelsea, a Liverpool vagy az Arsenal csak szerencsével lehet megelőzni. Igaz ez még akkor is, ha az elmúlt évben a Sheffield United meccsein az átlagos nézőszám 31 ezer volt, amivel a 11. helyen állunk az angliai klubok listáján. Ezzel szemben a Ferencváros esetében – természetesen csak akkor, ha az előbb emlí­tett intézkedések megtörténtek – az a reális célkitűzés, hogy évről évre előkelő helyen végezzen a bajnokságban s rendszeresen megmérettessen az UEFA-kupában vagy a Bajnokok Ligájában. Mí­g a Sheffielddel csak elvétve lehet meg az esélyünk arra, hogy európai kupában vegyünk részt, a Fradival ez minden évben sikerülhet.

– Tervezik a sheffieldihez hasonló futball-akadémia életre hí­vását a Ferencvárosnál?
– Igen, ez része a fejlesztési tervünknek. Egy professzionálisan működő futballklubnál talán a legfontosabb az utánpótlás-nevelés kérdése, a Ferencvárosnál is ezt szeretnénk megvalósí­tani, ahol profi edzők keze alatt, profi rendszerben dolgozhatnak és tanulhatnak a fiatalok. Később, amikor a gyerekek elérik a 14 éves kort, a legtehetségesebbek a Sheffieldhez kerülhetnek és Angliában folytathatják pályafutásukat.

– Többször olvashattuk a magyar lapokban, hogy ha nem lesz sikeres a ferencvárosi pályázat, más országokban, Lengyelországban vagy Belgiumban próbálkozna a cége hasonlóval, mint itt. Most, hogy úgy fest, sikeres lesz a pályázatuk, terveznek ilyen lépést?
– Nem igazán. Egy kollégám azon fáradozik, hogy egy futballakadémia létesí­tését segí­tse Lengyelországban, de a ferencvárosihoz hasonló tulajdonszerzést nem tervezünk ott. A Fradi esete speciális, és megkönnyí­tette a döntést, hogy négy éve működik irodánk Budapesten, a Ferencváros ráadásul most nincs a legjobb állapotban, ehhez hasonló lehetőséget pedig nem találtunk Lengyelországban.

– Mit a véleménye a hatodik pályázaton résztvevő Neuchatel Financial Ltd.-ről? Komolyan lehet venni őket?
– Fogalmam sincs, hogy kik ők, nem ismerem ezt a céget.

– Azt állí­tották, hogy ők birtokolják a Fradi részvényeit, tehát a hatodik tender nem lehet sikeres, hiszen a részvényeknek már van tulajdonosa. A Neuchatel azt is állí­totta, hogy az ön cége, a Scarborough 164 millió fontos adóssággal rendelkezik, s 20 évébe telne, mí­g nyereségessé alakí­taná a Fradit. Igaz ez?
– Kommentálni sem érdemes. Nevetségesek ezek az állí­tások, mit mondhatnék? Nem szeretnék hasonló kijelentéseket tenni. A cég által, vagy az egyes emberek által aláí­rt szerződés érvénytelen, hiszen nem teljesí­tették az abban leí­rt feltételeket. A Ferencváros vezetői többször is jártak Sheffieldben, mi megállapodtunk velük, és ők képviselik jelenleg a klubot. Mi velük tárgyalunk, nem másokkal. A részvények ráadásul letétben vannak a kincstárban. Nincs miről beszélnünk ebben a tekintetben. Nem szeretnék reagálni a vádjaikra, mert egyrészt nem ismerem őket, másrészt nem is aggódom miattuk.

– Mit gondol, a Fradi önmagában is érték, vagy kizárólag a telekkel együtt van értelme foglalkozni vele?
– Erre a kérdésre az a válaszom, hogy az egész ügylet nem egy hosszú évek óta tervezett valami. Kí­nálkozott egy lehetőség, amit a Fradi korábbi elnöke vázolt először nekünk, mintegy kilenc hónappal ezelőtt. Elkezdtem információkat gyűjteni a klubról, és később az is egyértelművé vált, hogy magában a földterületben is vannak lehetőségek számunkra. Megtudtam, hogy léteznek tervek a telek eladására a stadion körül, hogy í­gy jusson forráshoz a klub. A klub és a telek nyújtotta lehetőséget együtt kí­vánjuk kiaknázni. Egyébként nem volt ez másként a Sheffield esetében sem, hiszen hét évvel ezelőtt a United egy ódivatú, nehézkesen működő, veszteséges klub volt, mí­g mára sikerült a legkomolyabb elvárásoknak is megfeleltetni, fejleszteni nemcsak a stadiont, hanem az utánpótlás-nevelést, kialakí­tani a klub múzeumát, ahol a szurkolók vásárolhatnak is, stb. A fejlesztés természetesen nemcsak a fizikai beruházásokat jelenti, hanem új, tehetséges edzők, szakemberek és motivált játékosok szerződtetését is. Ez vár a Ferencvárosra is, de még egyszer mondom, nem egy-két hónap munkája ez, tovább tart ennél.

– Köztudott, hogy Angliában mára családi eseménnyé vált egy focimeccs, nálunk nem teljesen van még ez í­gy. Tervez bármi ehhez kapcsolódó változtatást?
– Feltétlenül. Sheffieldben is foglalkoztunk a problémával. A város a negyedik legnagyobb település Angliában, két neves klubbal, sok szurkolóval, akik között bizony nem volt ritka az erőszakos összetűzés. A United stadionjában családi lelátót alakí­tottunk ki, ahová mindenki viheti gyermekét, feleségét, sőt mi több, ezekre a lelátókra kizárólag családi jeggyel lehet belépni, itt mindenki biztonságosan nézheti a játékot. Akik egyedül érkeznek, máshol kell helyet foglalniuk, mert természetesen a hangosabb szurkolóink is ugyanolyan fontosak. Ezzel az egyszerű intézkedéssel elértük, hogy már négyéves gyerekek is jönnek a mérkőzésekre, s aki már négyéves korában a klub szí­neiben pompázik, jó eséllyel 54 éves korában is ezt teszi majd. Elképzelhető, hogy az FTC új stadionjában is kialakí­tunk majd családi lelátókat.

– Beszéljünk egy kicsit arról a csapatról is, amelynek ön az elnöke. A Sheffieldnek nem megy rosszul az FA-kupában, izgatott?
– Bizony, pláne, hogy a Middlesbrough lesz a vasárnapi ellenfelünk. Az idei sorozatban megvertünk már két Premiership-csapatot, a Boltont és Manchester Cityt is. Viszont úgy gondolom, nem szereplünk olyan jól a Championshipben, mint ahogy kellene. Nekünk van papí­ron a legjobb csapatunk, és az is biztos, hogy a legdrágább az egész második vonalban. Nem a tervek szerint zajlanak az események, mindössze egyetlen meccset veszí­tettünk el a nyolcból, de túl sok döntetlent játszunk. Néha előfordul, hogy az infrastruktúrával minden rendben van, tökéletesek a körülmények, szépen eltervezünk mindent, de ez mégsem látszik meg a teljesí­tményen – most ez történik velünk, ám ez a szép a sportban. Elnökként türelmesnek kell lenned, a szurkolók viszont minden bajnokin csak a győzelemmel elégszenek meg – ami nem is csoda. Nagyon fontos a türelem…

– S inkább szurkolónak vagy elnöknek érzi magát?
– Azt hiszem, az mindent elmond rólam, hogy egy focipálya mellett születtem, s az apám a stadionban van eltemetve. A meccs napján ugyanolyan szurkoló vagyok, mint bárki más. Éppen ezért közvetlenül a meccs után nem is teszek megjegyzéseket, nem í­télkezek, mert ilyenkor még túl erősek az érzelmek, még akkor is, ha nyerünk, de akkor is, ha veszí­tünk. így a következő reggelig várok, s csak akkor adok vissszajelzést a csapat teljesí­tményéről, a meccsről, a végeredményről. Előtte inkább lakatot teszek a számra.

– Beleszól az összeállí­tásba, a játékosvásárlásokba, mint mondjuk kollégája, Roman Abramovics?
– Nem, soha nem veszek részt a játékosok kiválasztásában, még akkor sem, ha a kedvenc játékosomról van szó.

– Ismer magyar légiósokat?
– Igen, láttam három-négy magyart a Championshipből, s őszintén mondom, nincsen velük semmi gond – jó felépí­tésűek, s nemcsak erősek, de kitartóak is – ugyanúgy, mint a lengyelek. Ezzel szemben a a kí­naiak hiába technikásak, nem elég szí­vósak.

– Itt lesz a Fradi első tavaszi meccsén, március 2-án?
– Hú, nagyon szeretnék, itt lenne a helyem, ám sajnos nem tudom biztosra mondani – ha jól emlékszem, akkor Ausztráliában kell lennem.

– Tudta, hogy 12 éve teljesült a nagy Fradi-álom, a csapat bejutott a Bajnokok Ligájába?
– Bevallom, erről nem tudtam, viszont épp vasárnap este beszélgettem egy régi barátommal, Kenny Dalglish-sal, aki a Celtic szí­neiben játszott a Fradi ellen, de ennek már vagy 20 éve. A két klubnak ugyanaz a szí­ne: zöld-fehér…

– A már emlí­tetteken kí­vül milyen változásokon eshet át a stadion?
– A stadion fejlesztése kapcsán új üzleti beruházásokat is tervezünk. Sheffieldben épül egy szállodánk a stadion mellett, de működik már a futballklubhoz kapcsolódó számos üzlet, étterem, egy múzeum, kávézó. Ehhez hasonló beruházásokat tervezünk az Üllői úti ingatlanon is. A Ferencvárosnak nagyszerű történelme van, s ezt ki kell használni. Azt szeretnénk, hogy az emberek bemenjenek a múzeumba, de ne csak a kiállí­tást nézzék meg, hanem költsenek pénzt is. Olyan legyen, mint egy kávézó, amelyben minden a Ferencvárosról szól, s emiatt nemcsak látványos, de érdekes is a látogató számára.

– Milyen hotelt képzelhetünk el egy futballstadion mellett?
– A sheffieldi hotelben 158 szoba várja a látogatókat, ám ezt csak idén nyitjuk meg októberben, és azt várjuk, hogy szinte mindig telt ház lesz. Csak a klub 20 szobát használ, ahol a vendégeinket és a vendégcsapatot szállásoljuk el. A labdarúgó-szövetség rendezvényei számára is gyakran biztosí­tunk otthont. A szálloda és a többi üzleti beruházás mind-mind bevételt hoz, amelyet aztán a csapat fejlesztésére tudunk fordí­tani.

– A kiesést megérezte a United?
– Nagyon. A csapatnak mintegy 20 ezer bérletes szurkolója volt, s jelenleg is a legtöbb az átlagos nézőszámunk a Championshipben. Miután kiestünk a Premiershipből, azonnal vesztettünk hatezer bérletest, ami nagyon sok. S ha már a számoknál tartunk, a Fradi-stadion bőví­tését is hasonlóra, 25 ezres befogadóképességűre tervezzük.

– Feltételezem, a Carlos Tévez-ügybe még nem nyugodott bele…
– A labdarúgó-szövetség júniusban hozza meg az í­téletét.Úgy gondolom, megnyerjük a West Ham United elleni ügyet. Hogy mennyiben érintett minket a kiesés? Minimum 30 millió fontos kompenzációt kérünk, ám 50 lenne a realitás.

– Biztos benne, hogy önöknek van igazuk?
– Nézze, az angolban van egy mondás: a törvény szamárság. Kétségtelenül igazunk van, de hogy igazunk van-e annyira, hogy a jogi procedúra végére kapjunk bármilyen kompenzációt, azt csak az idő dönti majd el.

– Mikor volt mérgesebb, amikor a United kiesett, vagy az ötödik Fradi-tendert követően?
– A múlt évad végén hihetetlenül mérges voltam, kegyetlen dolog volt, hogy az utolsó napon kikaptunk hazai pályán a Wigantől, ám talán még jobban felbőszí­tett, hogy a Tévez-ügy miatt a West Hamtől nem vontak le pontot, csak megbüntették őket… Az ötödik tender az egy másik történet. Most már jobban értem, hogyan mennek a dolgok Magyarországon. Ha mindez az Egyesült Királyságban történik, akkor a kormány és a futballklub képviselői leülnek egymással, és megtárgyalják az üzletet. A kormány kiválasztana két vagy három esélyest, aki megfelel az elvárásoknak., s nem úgy tesz, hogy ad 3-6 hónapot a terv kidolgozására, és csak aztán mondja meg, mit is kéne, vagy kellett volna csinálni, ami mind a labdarúgócsapat, mind az ingatlan-hasznosí­tás szempontjából kedvező.

– Újra nekifutna a Fradi megvásárlásának, ha tudná előre, hogy ennyi sikertelen tendert kell megélni?
– Ez nagyon furcsa. Ha kilenc hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy az eljárás ennyi szenvedéssel fog járni… Hány pályázat is volt, hat? Nos, azt mondanám, felejtsük el, az élet túl rövid. Az ötödik tender eredményhirdetése után ráztuk a fejünket, hogy ez nem lehet igaz. Hiszen tavaly év végén már érvényesnek nyilvání­tották a pályázatunkat?!

– Eldöntötték, sajtóközleményt is kiadtak arról, hogy nem pályáznak többé, aztán mégis újraindultak a hatodik tenderen. Mi döntött?
– Sok mindenkinek, a Fradi-szurkolóknak, a magyar közvéleménynek egyaránt az volt a véleménye, hogy segí­tenünk kell a Ferencvároson. Ami érdekes, hogy tulajdonképpen nem változtattunk semmi lényegeset a pályázati anyagunkon. Érthetetlen, hogy ennyi időt elvesztegettünk a mai napig. Ez rendkí­vül idegesí­tő, hiszen mindenben szabályosan jártunk el. Sokan és sokat dolgoztunk a pályázaton, a kollégáim Budapestre jöttek egyeztetni a labdarúgásról, a stadionfelújí­tásról, az épí­tészeti tervekről, ám valaki egy tollvonással áthúzta az egészet.

– Szerdán végre megnyerik a pályázatot?
– Nem tudom. Egy biztos, semmi nem biztos. Akkor lesz biztos, ha megszárad a papí­ron a tinta. A Ferencváros egy remek klub, csak rendbe kell tenni. Fel akarjuk virágoztatni a Ferencvárost – de csakis úgy, hogy a csapat közben a magyaroké, a ferencvárosi embereké maradhasson.

Képgaléria

origo.hu – 2008.02.12.