Páncsicstól Bajzátig – a huszonöt 10-es listája

A Nemzeti Sport (Népsport) az 1968-as bajnoki idény óta osztályozza a magyar labdarúgók első osztályú bajnokikon nyújtott teljesí­tményét 1-től 10-ig (az ötvenes években, sőt jóval korábban is osztályozott már, de más rendszerben). Azóta Bajzát Péter a huszonötödik, aki kiérdemelte a legmagasabb kalkulust.

Első alkalommal Páncsics Miklós, a Ferencváros kitűnő középhátvédje kapott tí­zest – négy évvel az új osztályzási szisztéma bevezetése után. Az 1972. április 15-én, a 21. fordulóban játszott Ú. Dózsa–FTC mérkőzés ugyan Szőke István és Branikovits László találatával dőlt el 2–0-ra a vendégek javára, és a ferencvárosiak kapusa, a Géczi Istvánt helyettesí­tő Vörös Béla lehúzta a rolót, mégsem ők lettek a meccs hősei.

Hanem Páncsics, aki a Képes Sport szerint korlátlan úr volt a pályán. „Látványosan játszott. Tökéletes védőmunkáján kí­vül nemegyszer a támadások vezetéséből is kivette részét. Régen nem látott nagyvonalú, rugalmas és tiszta játékának nagy része van az FTC biztos győzelmében.” Mit is takart a tökéletes védőmunka? A Páncsics által irányí­tott Fradi-védelem hibátlanul működve verte vissza a korszak legjobb honi támadósora, a nemzetközi viszonylatban is remek Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó újpesti ötös fogat valamennyi próbálkozását (Bene Ferenc 21, Fazekas László, a Népsport későbbi ötödik tí­zese pedig 20 gólt szerzett addig!).

A következő tí­zesre mindössze másfél évet kellett várni, az utána következőre pedig csak újabb egyet. A hetvenes években összesen nyolcszor osztottak tí­zest lapunk munkatársai, a nyolcvanas és a kilencvenes dekádban hétszer-hétszer. Az új évezredben az NB I-ben játszó labdarúgók közül eddig hárman érdemelték ki a legjobb érdemjegyet (nem azért, mintha az NS újságí­rói szőrös szí­vűek lettek volna…): Waltner Róbert 2004-ben, Pál András 2010-ben és Bajzát most.

Az aranykor az 1978 nyara és 1982 nyara – vagyis a magyar válogatott argentí­nai és spanyolországi vb-szereplése – közötti időszakra esett, amikor hat esetben adott a Népsport tí­zest. Nyilasi Tibornak, a kor ferencvárosi bálványának kétszer is – 1968 óta mindmáig Nyí­l az egyetlen „duplázó”!

Ha már megint Ferencváros: a klubok közül a Fradi szállí­totta a legtöbb tí­zest, ötöt, mögötte Pécs (4), Újpest (3), MTK (3), Bp. Honvéd/Kispest (2), Békéscsaba, Diósgyőr, Haladás, Vasas, Tatabánya, Győr, Videoton/Parmalat, ZTE (1-1) a sorrend. Igen, a pécsiek a másodikok, Rapp Imre, az ezerkezű kapus (aki az FTC elleni 10-ese évében, 1973-ban az NDK ellen védett először és utoljára a válogatottban), Dárdai Pál édesapja, idősebb Dárdai Pál, a jogász végzettségű hátvéd, dr. Brezniczky Sándor, valamint a – még győri szí­nekben – kétszeres élvonalbeli gólkirály Bajzát révén. Érdekesség, hogy a baranyai négyesből egyedül Rapp jutott el az A-válogatottságig – ő is csak 36 évesen…

Posztokra lebontva ekképpen fest a tí­zesek lajstroma: csatár 12-szer, kapus hatszor, középpályás négyszer, védő pedig háromszor érdemelte ki a legmagasabb osztályzatot.

A Nemzeti Sport elismerésében egyetlen külföldi játékos részesült, Zoran Kuntics, a Parmalat szerb támadója, aki a Vác FC-Samsungnak lőtt mesternégyesével alapozta meg későbbi ferencvárosi karrierjét.

Hegyi Tamás