Prukner László tevékenységének értékelése

(Szurkolói levél)

Őszintén be kell vallanom, hogy én is azok közé tartoztam, akik rengeteget kritizálták Prukner László munkáját. Mindez annak ellenére történt, hogy nagyra értékeltem a kaposvári tevékenységét, s a magyar edzők közül én sem tudtam volna jobbat javasolni a Fradi kispadjára.

Előre bocsátom, emberileg – minden mende-monda ellenére – nem volt kifogásom Prukner ellen. Azonban szakmailag igen. Hogy miért?

• Gyakran nem értettem a csapat összeállí­tását, a rendszerint kudarcot valló három- védős felállás erőltetését, amihez nem voltak megfelelő emberek, a volt kaposvári játékosainak túlértékelését. Különösképp Maróti túlzott szerepeltetését nem értettem, a mezőny leggyengébb védekező középpályásának tartom, ráadásul még durva is. Általában alibizett, leggyakrabban hátrafelé, a hozzá legközelebb álló védőtársához passzolt, előre játékban nulla.

• Meccs közben nem tudott eredményesen taktikát változtatni, ha egyáltalán volt. Szinte minden ellenfél stí­lusosabban játszott. A cseréi sokszor érthetetlenek voltak.

• A kispadnál pózolt, gesztikulált, de a játékvezetőkkel sohasem került összetűzésbe, pedig lett volna rá alkalom. Halvérű volt. Szí­vesebben láttam volna, ha kap kétmeccses eltiltást a bí­ró szidalmazásáért.

• A mérkőzések értékelésénél mindig az ellenfelet dicsérte. A sikertelenségért általában a „sorsot” okolta. Ő sohasem hibázott!

• Nem tetszett, hogy esetenként egy-egy játékost név szerint okolt a pontvesztésért. Egy jó edző ilyesmit az öltözőben intéz el.

• Mint pedagógus, az általa kezdetben hiányolt „EEE” eszméjének helyreállí­tását, érvényesülését nem tudta megoldani. Lehet, hogy Short idején is voltak csapaton belüli ellentétek, de pofozkodás nem történt. Az angol uralmat (ő mondta) a kaposvári uralom váltotta fel.

• Idő hiányában csak két nyí­lt edzést tekintettem meg, mert kí­váncsi voltam, mi eredményezi a sikertelenséget. Túl sok volt a lötyögés. Ennek oka az volt, hogy egy-egy gyakorlatot túl nagy csoportokban végezték, í­gy sok volt az álldogálás. A segédek (pályaedző, erőnléti edző, kapusedző) bevonása nem volt megfelelő. Lehet, hogy nem volt kellő összhang közöttük?

Prukner védelmében sokan az elért harmadik helyet hozzák fel. Be kell látni, hogy ez nem a jó szereplés, hanem az NB1 gyenge szí­nvonalának, a körbeveréseknek volt köszönhető. Ezt számokkal lehet alátámasztani. Bemutatom, hogy a legutóbbi hét évben milyen eredménnyel lehetett harmadik helyezést elérni.

• 2004/2005. 3. MTK 30 16 9 5 48:26 56
• 2005/2006. 3. Fehérvár 30 19 7 4 52:24 64
• 2006/2007. 3. ZTE 30 17 4 9 54:38 55
• 2007/2008. 3. Győr 30 16 10 4 64:35 58
• 2008/2009. 3. Haladás 30 16 5 9 44:29 53
• 2009/2010. 3. Győr 30 15 12 3 38:18 57
• 2010/2011. 3. FTC 30 15 5 10 50:43 50

Ebből az összeállí­tásból látszik, a legkevesebb pontszámmal és a legtöbb vereséggel értük el az utolsó hét bajnokságban a harmadik helyet. Ezt az eredményt tovább rontja a néhány „méretes” zakó: 6:0, 5:0, de még a Budapest Honvéd elleni vereség is ide tartozik.

Azt belátom, hogy a rendelkezésre álló játékoskeret nem kiemelkedő, de nem is tragikus, nem gyengébb, mint a legtöbb csapaté. Meg kellett volna tartani Morrisont, Eldinget, Habert, Schembrit, Heinzet, de ide sorolom Pisanjukot is. A játékosokkal inkább az a baj, hogy elkényelmesedtek, túlfizetettek. Nehéz őket motiválni, pláne úgy, hogy kényszer hatására csökkenteni is kell a bérüket. Az EL szereplés lehetősége volt egy plusz motiváló erő, ami sajnos, a norvégiai szereplés, elsősorban az érthetetlen edzői húzások, cserék miatt elpárolgott. Mindezek következménye, eredménye Andrezinho „fegyelmezetlensége”, Abdi elzavarása. A két legjobb játékost a „meghatározó játékosok” véleményét meghallgatva tették szabadlistára. Szerintem pont ők ketten tartoztak a meghatározóak közé, kiegészülve Ottennel, Moralessel és Jovanoviccsal.

Prukner hibájának tartom, hogy túl sokat foglalkozott a szurkolói oldalakkal, véleményekkel. Többször látszott, hogy egy-egy játékost azért tett be a csapatba, mert a szurkolók követelték. Lehet, hogy személyesen nem ő olvasta ezeket az üzeneteket, hanem súgói, beépí­tett emberei voltak. Azt sem tartottam helyesnek, hogy leállt a kemény maggal vitatkozni, magyarázkodni. Mindezek edzői gyengeségre utalnak.

A mai, Haladás elleni meccs egyértelműen igazolta, hogy Nagy Tamás nem megoldás. Még annyit sem tud a múltból felmutatni, mint Prukner. A mai produkciója (összeállí­tás) értékelhetetlen, cseréi, pedig érthetetlenek…