Születésnapok

1980. február 22.: új lap született

Az egykori Fradi Hí­radót, majd műsorfüzetet felváltotta a jogutód; a Fradi műsorlap, vagy ahogyan magamban nevezem: meccslap. Régi álmom vált valóra, hiszen ezek a lapok is „szí­nesí­tik” találkozásainkat. Mérkőzésről-mérkőzésre lapot adni a kedves szurkolók kezébe — mind nyomdai, mind anyagi szempontok alapján — nem tartozik az egyszerű feladatok közé. Az első számok sikere után talán nem hangzik elhamarkodottnak a kijelentés, érdemes volt új dologgal próbálkozni, és rendkí­vül jól esett a sikernek rám eső részét „elkönyvelni”.

Ne vegyék ezt személyes érzelgésnek, de tény, hogy ugyanúgy örültem az első Fradi műsorlap megjelenésének, mint az első FTC Naplónak…

Igen, érdemes volt új dologgal próbálkozni, érdemes volt Orbán Laci barátomnak — a Képes Sport munkatársának — lapunk tördelési és grafikai munkáival fél éjszakákat eltölteni. Ugyanis műsorlapunk elkészültéig. Illetve a szurkolóink által való kézhezvételéig jó néhány ember munkakészségének alapos kifejtésére van szükség. Tudom, ez Önöket túlságosan nem érdekli, de í­gy igaz. . . És ami igaz ebben a lapban í­rjuk meg! Mert ez a lap Önökhöz szól, a lelátók soha nem csüggedő embereihez, az FTC-vel szimpatizálókhoz, akik velem együtt bí­znak abban, hogy a Ferencváros ismét győzni fog, a mi szeretett csapatunk újból versenyben lesz a bajnoki cí­mért. Nem tudom, hogy e sorok olvasásakor igaz lehet-e egyáltalán, ami minden Fradi szurkoló vágya.

Hogy mégis „í­rásba adom”? — Miért ne!?

Mi valamennyien együtt bí­zunk, együtt reménykedünk. Azt a kedves szurkolót, akit az V. szektor 17. sorában látom, ugyanúgy láthatom Tatabányán, Győrött vagy a többi vidéki stadionban. Ml együtt, a csapatért, az FTC-ért — mindenhová és mindig elmegyünk!

Ez -a mi csapatunk! Megesik, hogy többször rosszul játszik, bizony sokszor úgy érezzük, hogy ők nem méltóak a klub szí­neit képviselni. . . De legyünk őszinték! Ahányan vagyunk, annyian másokra bí­znánk a zöld—fehér szí­nek becsületét Bí­zzunk tehát azokban, akik — nem csak érzelmileg, hanem szakmailag is! — lehetőséget kapnak az FTC dicsőségének ápolásárai Nem biztos, hogy ma ők a legjobbak, de ők tizenegyen — ma a Ferencváros, és Önök — velem együtt — a Ferencvárosnak szurkolnak.

Mikor is lehetett először az FTC-nek szurkolni? Bizony már nyolc évtizede . . . Amikor sárgult újságlapokban nézegetem, hogy mi történt 80 évvel ezelőtt, csak dátumok, eredmények és szinte érzéketlen sorok tűnnek elő a múltból. Megtudhatjuk, hogy 80 évvel ezelőtt — 1900. március 25-én – játszotta az FTC első nyilvános mérkőzését, továbbá, hogy kik alkották az első zöld-fehér tizenegyet és . . és nem tudhatunk meg mást! A többit szépí­tésül, vagy „okosan” hozzátehetjük: “az első csapat mindent megtett a győzelemért.” Nem — kedves olvasó! — ez az első csapat lehet, hogy mindent megtett a győzelemért — de kikapott … (OTB—FTC 1 :0)

Minek szépí­tsünk akármit, ha nem úgy van? Önmagunkat csapjuk be? — azokat, akik hétről-hétre ma is kitartanak a sikeres, és mégis oly sokszor megtépázott zöld-fehér gárda mellett! Illetlenség lenne, hiszen Önök közül sokan azoknak a régi Fradistáknak az unokái, akiknek „ősük” a régi FTC-t látta.. Szép a múlt dicsősége — de bí­zzunk napjaink Ferencvárosában! Bí­zzunk a mi fiainkban, akik minden mérkőzésre a győzelem reményében futnak ki a pályára…

Ugye fiúk nem hagyjátok cserben ezt a lelkes szurkolótábort? Méltóak lesztek a régi neves elődök emlékéhez, az FTC dicső múltjához, hí­rnevéhez. Mert ma Ti vagytok a Ferencváros, Ti í­rjátok napjaink ferencvárosi történelmét…

írjatok sokat zöld tintával, arassatok „egyszerű” győzelmeket, de gondolom tudjátok: az utókor az aranybetűs dátumokat és eseményeket szereti igazán …

Nagy Béla
1980. március 22.