“Az otthon zöld füvén”
Az otthon zöld füvén III.
Két büntető, egy 11-es
Amikor először megláttam a fejezet címét, magamban egyből elkönyveltem, hogy itt a “szemüveget a bírónak” esete fog következni: két büntetőből csak egyet adott meg a szurkolók állandó “kedvenc” szereplője. Ismerve a szerzők egy kissé “vitriolos” stílusát, már előre dörzsöltem a kezem, de ahogy megpillantottam a mérkőzés eredményét, egyből elhagyott minden erőm, a kezem helyett a szemem dörzsöltem, közelebb is hajoltam a monitorhoz, hogy jobban lássak. “Ez csak tévedés lehet…” – mormoltam. A Fradi nem kaphatott ki 11:2-re az MTK-tól. Ilyen nincs, és ha volt is, erről minek kell írni?
Oké, hogy a történelmünk része, és a mi adatbázisunkban is szerepel (bár becsülettel be kell vallanom az ilyen súlyos vereségeket nem nagyon szoktam tanulmányozni), mégis egy kicsit ódzkodtam az olvasástól. Úgy voltam vele, mint az a római hadvezér, aki a szenátus előtti csatavesztő beszámolóját ezzel a mondattal kezdte: Nem lehetne a múltkori győzelemről beszélni? A történet folytatásától inkább eltekintek, nehogy én is úgy járjak mint a 6. légió parancsnoka, ezért inkább az olvasás mellett döntöttem.
Bár az eredményt tovább sem kedvelem, de tudom, hogy a húszas évek eleje olyan volt az MTK-nak, mint a Fradinak a kezdetektől az első világháborúig: sikersorozat. Bajnoki címek zsinórban, olyan legendás játékosok mint Orth György (5 gólt is magára “vállalt” a 11-ből), Braun József, Opata Zoltán és olyan klubvezető mint Brüll Alfréd.
Valójában róluk szól a fejezet. Mi csak szenvedő alanyai vagyunk a történetnek.
Az otthon zöld füvén II.
Első osztályú pályamunkák
1911, 2014 – vajon mi köti össze ezt két évszámot? Elsőre ez egy több milliós kérdésnek látszik, de ha a “zöld fű” és a “pályamunkák” szavakhoz hozzáadjuk Fradista szívünket, a múlt és jelen egyből érinthető közelségbe kerül. Azt valószínűleg kapásból kevesen tudják, hogy a Ferencvárosi labdarúgás első stadionját az Üllői úton 1909-ben kezdték építeni és 1911. február 12-én avatták az MTK elleni (február 5-én volt egy “felvezető” edzőmérkőzés is). Arra még nincs pontos dátum, hogy 2014 nyarán/őszén melyik nap és ki ellen fogjuk avatni a Ferencváros új stadionját, de ha manapság az Üllői út 129. környékén járunk már szinte kézzelfogható közelségbe kerül az átadás.
De tudnunk kell azt is, hogy az új stadion sem épülhetne, ha száz évvel ezelőtt, a Ferencváros akkori vezetői és támogatói nem fogtak volna bele a közel 200 ezer koronás építésbe. Száz évvel ezelőtt bíztak abban, hogy amit akkor felépítenek, az alapja lehet a jövőnek. Azóta leltünk otthonra, azóta lett az Üllői út 129. a Fradisták Szentélye.
Tisztelet az elődöknek.
A mostani fejezet természetesen nem csak az első stadionunkról szól, hanem mesél az avató FTC-MTK mérkőzésről, a korszak nagy egyéniségeiről, a “karikalábú” Sloziról, aki a Fradi góljait szerezte, de említést tesz a többi klub stadionépítéséről is.
így kapcsolódik össze jelen és múlt, így öleli át egymást 1911 és 2014.
Az otthon zöld füvén I.
A Postás hétszer csenget
James Mallahan Cain 1934-s világhírű (és persze botrányos és sokáig tiltott) regényében a “Postás mindig kétszer csenget”-ben egyetlen postás sem bukkan fel, ezáltal egyszer sem csenget, de ettől még a csavargó és a görög fogadó fiatal feleségének viharos, gyilkossággal spékelt történetét minden olvasni szerető és filmrajongó (ki tudná feledni a Nicholson-Lange zseniális párosát) ismeri. Mellesleg az ír származású író évekkel később bevallotta, hogy a postás csengetését ő maga várta, amikor elküldte a kéziratát a kiadónak és várta annak válasz levelét. A Postás kétszeri csengetése a regény megjelenése óta nem csak egy új levél érkezését jelenti, hanem utal a szenvedélyre, a megcsalásra és a bűnre is.
De vajon mire utal ha a postás hétszer csenget?
Talán a házigazda elbóbiskolt és nem hallotta a kissé türelmetlen postást? Aki ismeri a szerzők eddigi munkáit, azok tudják jól, itt bizony a hétszeri csengetésnek a focihoz van köze, de akkor mit keresnek itt a postások? A válaszra a labdarúgásunk hőskoráig kell visszamennünk. Egészen 1905. november 12-ig, egy Postások-Fővárosi TC bajnoki mérkőzésig, mely a magyar foci első “bunda” botránya volt és mely végül is befolyásolta a végső bajnoki helyezést… mely érintette a Ferencvárost is.
Postások, hét gól, pofonok, állásajánlat, tárgyalás, bajnoki lakoma, újabb vallomás, perújrafelvétel, végül egy több sebtől vérző határozat, mely a Postások helyett a Ferencváros bajnoki címét jelentette. Röviden ennyi, de ha végigolvassák a “A postás mindig hétszer csenget” fejezetet a könyvből, ennél sokkal többet tudhatnak meg labdarúgásunk hőskoráról.
Az otthon zöld füvén – Tempó Ajánló
Karinthy Frigyes mondta egyszer egy kicsit durcásan a kiadójának, hogy máskor olyannal írasson előszót aki olvasta és érti is azt, amiről írni kell. Amikor az a megtiszteltetés érte szerkesztőségünket, hogy Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly “Az Otthon zöld füvén” címmel megjelent könyvének Ferencvárost érintő fejezeteit felajánlották a Tempó Fradi Szerkesztőségének, valahonnan a régi olvasmányaimból előrémlett a zseniális író mondása, mely egyből elbizonytalanított annak ellenére, hogy szerkesztőtársaimmal már évek óta dolgozunk a Ferencváros történetének feldolgozásán. De ami nálunk csak néhány évet jelent, addig a szerzőtrió sportszerelme több évtizedesre tehető. Egy valami azért azonos bennünk: számunkra is a második otthonunk a focipályák zöld gyepe. Közös szenvedélyünk a magyar labdarúgás, mely a “hírhedt” Marseille-i vereségig a világ élvonalába tartozott és még utána is közel 15 évig nem csak a nosztalgiából élt, de kijutott Világ-, Európa-bajnokságra is, és klubcsapataink is számottevő eredményeket értek el a nemzetközi kupákban. De addig amíg szerkesztőségünk a Ferencvárosnak adta a szívét, a szerzőtrió zöld füvén a magyar labdarúgás teljes palettája szerepet kapott, mely olyan csodás pasztell színekkel festi le a több mint száz éves közös történelmet, hogy azokat talán még Henri de Toulouse-Lautrec is megirigyelné. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
