DVSC
1967.XI.21. DVSC – Ferencváros 1:3 (edzőmérkőzés)
1966.X.12. MNK, DVSC – Ferencváros 3:6
1964.VIII.23. Ferencváros – Debrecen 2-0
Egy-egy muzeális beharangozó megírásakor mindig sokat számított az első gondolat, mely eszembe jutott, amikor a „virtuális újságot” a kezembe fogtam. Volt mikor az végeredmény befolyásolta a cikk hangulatát, ilyen az 1933-as kupadöntő, amikor az Újpestet aláztuk meg 11:1-re, mely a magyar szleng nyelvben „közte mócsingként” szoktunk jellemezni. Voltak olyan visszaemlékezések, ahol olyan történelmi események vették körül magát a mérkőzést, hogy nem lehetett elvonatkoztatni azok rövid ismertetésétől. Számos esetben elég volt a mérkőzés dátumára figyelni és az adott év Fradi sikereit méltatva bemutatni az adott mérkőzést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1964.V.10. DVSC – Ferencváros 0:3
1963.IX.1. DVSC – Ferencváros 1:5
Mielőtt nekiláttam átolvasni a 46 éves újságot, az jutott az eszembe, hogy mennyivel könnyebb egy győztes mérkőzés után barangolni a dicső múltunkban. Nem csak azért, mert a múlt nagyjai gondoskodtak arról, hogy ne kelljen sokat keresgélni és kutakodni egy-egy érdekes és győztes mérkőzés után, mert volt belőlük számtalan, hanem azért is, mert ilyenkor sokkal fogékonyabbak vagyunk mindenre, ami Ferencvárossal kezdődik.
A Debrecen elleni mérkőzés felvezetésére miért éppen az 1963-as mérkőzést választottam? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1963.VI.16. Ferencváros – DVSC 2:0
1961.VI.18. DVSC – Ferencváros 2:1
1960.XII.11. Ferencváros – DVSC 7:0
Amikor először megláttam az évek alatt nagyon megviselt Népsport 1960. december 12.-i számát (szerkesztőtársam sokat dolgozott rajta, hogy „bemutatható” állapotba kerüljön az újság), az első gondolatom az volt, hogy talán még sem kéne erről a mérkőzésről bajnoki beharangozóként megemlékezni. Ha a kedves olvasó is rápillant a 7:0-s győzelemmel végződő mérkőzésre talán megérti a dilemmámat. Bár negyven év választja el a két dátumot, és 1960-ban a erőviszonyok is olyanok voltak, hogy a Fradi simán tudott „gurítani” egy hetest az akkori Lokinak, de 2010-ben már egy kicsit provokációnak tűnhet az akkori mérkőzés felidézése. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1958.VIII.10. DVSC – Ferencváros 2:4 (edzőmérkőzés)
1950.III.25. ÉDOSZ – Debreceni Lokomotiv 7:1
Igazából fel sem fogható az a fajta érzés, amit 1950-ben a Ferencváros játékosaira kényszerítettek. Az egyik nap még zöld-fehérben, Fradi címerrel a szívük felett, a lelátóról feléjük áradó „Hajrá Fradi” szurkolással kísérve futottak ki a pályára, majd néhány „órával” később, már piros-fehérben, ÉDOSZ feliratú mezben (bár ilyen mezt még nem sikerült fellelnünk) és szinte hallgatag szurkolók között kellett a pályára lépniük. Azt nem tudom, hogy produkált-e már ilyent a világtörténelem, de valószínűleg nem. De az 1950-s évek elején, a hatalmát az 1949-s új „alkotmánnyal” megszilárdító Rákosi diktatúra úgy gondolta, hogy a sikeres múlt minden csiráját el kell törölni. Nem elég csak a politikai ellenfeleket félreállítani, betiltani, börtönbe vetni, de az élet minden területén az elmúlt időszak sikeres embereit félre kell állítani, mert az új hatalomnak új „ideákra” van szüksége, melyek kizárólagosan az ő dicsőségét zengik. 1950-ben, a politikai leszámolások mellé, a rendszer totális támadást indított a kultúra és a sport irányába is. A kultúrát aránylag „könnyű” volt kordában tartani, ott simán be lehetett tiltani írókat, ott simán „máglyára” lehetett vetni könyveket, de a sport és ezen belül is a labdarúgás már nem ígérkezett ilyen könnyű feladatnak. Betiltani még sem lehetett a kor legnépszerűbb szórakozási lehetőségét, ezért inkább más eszközökhöz folyamodtak. Átneveztek, átirányítottak, központosítottak, melynek eredményeként a magyar válogatott néhány év múlva már a világ élvonalába tartozott. De vajon milyen áron? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
