Rátkai László
Dorog és Torino között
Mészáros József a VVK győzelemről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.23. VVK Döntő, Juventus – Ferencváros 0:1
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – a döntő
Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szívünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának színes palettáján. Fekete István csodás gondolata szerint elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.
Ha visszatekintünk 1965. június 23-ra, egy olyan mérkőzés elevenedik meg előttünk, mely a Ferencvárosi labdarúgás legfényesebb csillaga történelmünkben. Ezért is fontos – ha rövid időre is – megállni, hátranézni és áttekinteni a megtett utat. Nehéz és hosszú menetelés volt Torinóig. Bár nem tettünk meg 9600 kilométert gyalog és hetvenötezer ember sem vesztette életét mint Kínában, Mao-Ce-tung idejében, de ahhoz, hogy eljussunk a döntőig, olyan ellenfeleken át vezetett az út, mint a a Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United. Cseh, osztrák, olasz, spanyol és angol együttesek, képviselve az egész Európai labdarúgást. A döntőben Olaszország legismertebb csapata, a Juventus várt Mészáros József csapatára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.III.10. VVK, AS Roma – Ferencváros 1:2
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
“Omnes viae Romam ducunt” – Minden út Rómába vezet, tartja a régi mondás. Az ókori rómaiak már tudták (könnyű volt nekik, eltanulták a perzsáktól), hogy egy város csak akkor lehet kereskedelmi és társadalmi központtá tenni, ha mindig út vezet oda. Mint Olaszország és Róma nagy szerelmesének, nekem a kedvenc szállóigén a “Umbilicus Urbis Romae”, vagyis Róma a világ köldöke, mely jelző a legélethűbben fejezi ki a város jelentőségét a történelem, a művészet és a kultúra világában. A harmadik ismertebb mondás szerint “Romát látni és meghalni”, bár ennek eredete már elég kétséges. Vannak akik a babazsúrnak éppen nem nevezhető római birodalomig eredeztetik (annak idején volt is alapja), de sokak szerint inkább Nápolytól “csenték” el a mondást, mely ráadásul nem is olasz eredetű, hiszen azt Goethe írta le az Utazás Itáliában című művében. A mondásokat ismerjük, azt már csak hallomásból, régi anekdotákból, hogy vajon mit is érezhettek a Ferencváros játékosai, amikor repülőgépük egy kis kerülő után, 1965. március 9-én landolt Rómában. Vajon a megérkezés pillanatában felmerült-e bennük, hogy a Trevi-kút, a Szent Péter-bazilika, a Viktor Emanuel-emlékmű, a Forum Romanum, a Colosseum és a Pantheon várná őket, ha aznap este nem kéne megmérkőzniük az AS Roma csapatával, a VVK sorozat harmadik fordulójában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965 – Az FTC tartalékcsapatának mérkőzései
1965.I.24. Rákoskeresztúri TE – Ferencváros 0:7 (edzőmérkőzés)
A Ferencváros idénynyitó előkészületi mérkőzése
Ferencváros—Rákoskeresztúri TE 7:0 (4:0)
1964.VII.12. Ferencváros – SZEAC 3:0
1964.VII.7. Pályaavató mérkőzés, Keszthelyi Haladás – Ferencváros 1:6
1964.VII.5. Komló – Ferencváros 0:3
1964.VII.1. Dukla Komarno – Ferencváros 1:4
1964.VI.28. Losonc válogatott – Ferencváros 1:5
