Toldi Géza

A magyar labdarúgás „szí­vembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát mindent elsöprő len­dület, fáradhatatlan mezőnymunka, nagy lövőerő és harcos küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelése is megfelelt. Az összjátékban jól helyt­állt, különösen szélsőjét foglalkoztatta ügyesen. Titkos Pállal Európa-hí­rű balszárnyat alkotott. A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Elől-hátul ren­geteget mozgott. Egyik pillanatban a védelemben sze­relt, a másikban már hosszú átadással szöktette vala­melyik társát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásával, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatokban a kapu előtt is rendszerint a helyén volt. Ha hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput. Egyetlen jelentős hiányos­sága akadt: az idegein gyakran nem tudott uralkodni. Hamar ki lehetett hozni a sodrából. Ilyenkor több gondot fordí­tott a törlesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás legjelesebb egyéniségei közé tartozik önfeláldozó, az egész csapatot magával ragadó harcmodora révén.

Budapesten az I. kerületben született, egy Avar utcai bérházban nőtt fel. Itt kezdtek el focizni a környékbeli srácok, sőt később megalakí­tották hivatalos csapatukat, az I. Kerületi Ifjúsági Torna Egyletet. Már itt is csapattársa volt Magda Béla, akivel később a Fradiban is együtt játszottak.

1927 karácsonyán egy ifjúsági tornát követően merült fel, hogy a Ferencvároshoz kerül. Szülei mondták ki a végső szót, különösen, azért is, mert az FTC vállalta taní­ttatását. Öten voltak testvérek, í­gy a 32 pengős szerződés nagyon jól jött.

A Ferencváros csapata 1928 januárjában Egyiptomban túrázott. A két újonc (Tunigold és Berkessy) itthon maradt, de a bemutatkozás hamar megtörtént: 1928. február 22-én az Üllői úti pályán esett át a tűzkeresztségen. Őmaga í­gy emlékezett erről:

“- A Dorogi AC elleni Magyar Kupa mérkőzésen viseltem először a Ferencváros mezét. Nem voltam lámpalázas. Potya a meccs előtt megnyugtatott, tanácsai, utasí­tásai érthetőek, világosak voltak. És minden szava szí­vhez szólt. Vallom ma is, í­gy kell egy újoncot pályára küldeni, mint ahogy Pista bácsi tette velem.”

1928. júniusában a Ferencváros vezetősége í­rásban nyújtotta be kérelmét a PLASZ-hoz, mely szerint a fiatal Tunigoldot ezentúl Tamási néven kí­vánja szerepeltetni. Ezzel szemben a következő mérkőzésen a Pécs-Baranya elleni összeállí­tásban – egyébként a jobb szélen! – mégsem Tamási, hanem Toldi néven szerepelt.

“- Szigeti Imre, a labdarúgó szakosztály akkori elnöke “keresztelt” el Toldira és bevallom, nekem is jobban tetszett ez az új név. így lettem végül Toldi.”

Egy Dél-Amerikában készült fotó.

1929 nyarán a Ferencváros Dél-Amerikába volt hivatalos. Június 30.-án Sao Paulo-ban megszületett a hí­res “T” betűs csatársor. Július 4.-én Toldi szerezte a Ferencváros első villanyfényes gólját. Még ugyanezen év tavaszán, április 14.-én mutatkozott be a magyar válogatottban, amelyben további 45 alkalommal lépett pályára. 1932-ben meghatározó tagja a százszázalékos bajnokcsapatnak, Ő szerezte a csapat 100. bajnoki gólját.

“- Óh, nagyszerű volt a kis Taki beadása. Még ma is emlékszem, hogy a hálón a kapus törülközője dí­szelgett. A kapus állandóan törölgette a kezét, ugyanis nagy sár volt. Nagy örömet jelentett ez a 100. gól. Óriási ovációval fogadták a szurkolók, de mi magunk játékosok is alig vártuk, hogy benn legyen …”

Volt olyan sorozata, hogy zsinórban tí­z mérkőzésen rendre gólszerző volt, valamint a bajnokság utolsó gólja is az Ő nevéhez fűződik. 1933-ban Ő szerezte az Újpest elleni 11-1-re végződött kupadöntő nyolcadik gólját. 1934-ben a nemzeti bajnokság gólkirálya. 1935-ben a ferencvárosi “B”-közép kitüntetését kapta meg, mint a klub legjobb harcosa. Az 1937-ben KK győztes, 1938-ban a világbajnoki ezüstérmes csapat tagja.

Toldi Géza a második magyar gólt lövi.

1939-ben négy gólt szerzett a Bologna elleni KK elődöntő visszavágó mérkőzésen.

“- Igen, mind a négy gólunkat én szereztem, kiválóan ment a játék. Az élet egyik nagy ajándékának tartom, hogy saját pályánkon, a mi drága szurkolóink előtt sikerült ezt a bravúros teljesí­tményt nyújtanom. Egyébként a mérkőzés utáni napokban szurkolói küldöttség keresett fel, és a négy gól emlékére egy zöld-fehér szí­nű ólomkristály vázával ajándékoztak meg.”

Először 1939-ig szerepelt a csapatban, majd a Gammába kellett mennie, később a Szeged játékosa volt. Innen tért vissza 1942-ben és újabb egy éven át volt az FTC játékosa volt. A következőket Pataki Mihály akkor nyilatkozta, amikor Toldi Géza búcsúmérkőzésére készült:

“Toldi szinte megelőzte korát!

Hiszen ez a játékostí­pus mind nagyobb és nagyobb szerepet játszik a mérkőzések eldöntésében. Emlékszem, Toldit a közönség nagy része csakhamar felfedezte, megszerette, elkapta és a zöld-fehér játékostulajdonságok megtestesí­tőjének tartotta. Toldi jelentette a ferencvárosi hagyományok folytatását. A lelkes, lendületes játékot, a mindent beleadó küzdelmet, amelynek hí­res, nagy sikereit köszönhette a régi FTC.

KK-mérkőzéseken, amelyeken az ellenfél mögött a tömeg zajongása, kiáltozása megfélemlí­tett a vendégeket, ott a galamb lelkek hamar lekonyultak, és bátorságuk a cipőjükbe szállott. Ott, ezeken a helyeken volt a legnagyobb szükség Toldi bátorságára. Ha a gyengébb lelkűek maguk mellett érezték Toldit, visszanyerték önbizalmukat. Mert Toldi képes volt magával ragadni legcsüggedtebb társait is.

így lett Toldi Géza a zöld-fehér szí­nek és ezen keresztül a magyar nemzeti szí­nek győzelmeinek fő tényezője. így vált ő a közönség szemében a küzdő erények megtestesí­tőjévé.

Óriási munkabí­rása volt. Hogy állandóan nagy teljesí­tményei közepette néha elragadtatta magát, az jelentőségében eltörpül sok és nagy jó tulajdonsága mellett. Emberek vagyunk, hiba mindenkiben van. Toldi hibái következtében azonban sohasem került veszélybe az ellenfél játékának testi épsége. Toldi nem volt durva, de még goromba sem.

A mai fiatalságnak nyugodtan merem odaállí­tani Toldi Gézát példaképnek. Játéka, felfogása, teljesí­tménye örök példája maradjon a mai fiatalságnak. Toldit elfelejteni egyhamar úgysem fogják.”

“- Nagyon jólesett ennyi idő után elolvasni ezeket a sorokat. Egyébként nem voltam Pataki kedvence, í­gy nagyfokú tárgyilagosságát ezen a cikken is lemérhetjük. Különösen az esik jól, hogy megí­rta: nem voltam alattomosan támadó futballista. Keményen, nagy lendülettel, de szemtől szembe támadtam …”

1943 nyarán későbbi csapata, a Z. Danuvia ellen búcsúzott a zöld-fehér meztől. Egy évvel később a frontot is megjárta, ahol súlyosan megsebesült.

Hazatérése után a zuglóiak (Zuglói MADISZ) edzője lett, 1945 nyarán Ő irányí­totta a kiscsapatot az NB I-ben.

1948 tavaszán Finnországba távozott és közel 30 éven keresztül edzősködött Svédországban, Egyiptomban, Belgiumban és új hazájában Dániában. Legsikeresebb éveit az Aarhusnál töltötte, kétszer is volt a csapat edzője. Az 1954/55-ös idényben bajnoki cí­met, 1955-ben és 1961-ben dán kupát nyert a csapattal. 1957-58-ban hat mérkőzésen a belga válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett.

Edzői pályafutása: 1949-50: Vaasan Palloseura – finn bajnok, 1951-53: Odense BK, 1954-55: Aarhus – dán bajnok (1954/55)  és dán kupagyőztes (1955), 1956-57: Zamalek, 1957: Flyserd IF és AIK Oskarshamm (utánpótlás) párhuzamosan, 1957-58: belga szövetségi kapitány (6 mérkőzés), 1958-60: Berchem Sports, 1960-64: Aarhus (dán kupagyőztes (1961), 1965-67: Viby, 1967-69: B 1909 Odense, 1970-71: IK Skovbakken, 1972-75: Braedstrup (Horsens)

1973-ban vándordí­jat alapí­tott, amelyet több, mint húsz éven át kaptak a Ferencváros játékosai.

A Ferencváros 2000. bajnoki mérkőzésén Toldi Géza végezte el a kezdőrúgást a Népstadionban 1983-ban.

Három évvel később, 1985. augusztus 16-án hunyt el Budapesten. Emlékét a korábbi székház második emeleti terme, a Toldi-terem is őrizte.

A Farkasréti temetőben lévő sí­rját a Tempó Fradi Alapí­tvány újí­totta fel 2011-ben.

(Antal Zoltán, Hoffer József és Nagy Béla í­rásainak, interjúinak továbbá Selmeci József adatgyűjtésének felhasználásával)