1975.V.14. KEK Döntő, Dinamo Kijev – Ferencváros 3:0
1975. május 14. ünnep a Ferencváros történelmében. Még akkor is az, ha azon a mérkőzésen ahol a KEK serlegért játszottunk a Dinamo Kijev csapatával, vereséget szenvedtünk. Ritkán adatik meg egy csapat életében az, hogy a vereség is dicsőséget és büszkeséget hoz. Magyar csapatnak meg rég ritkábban.
Ebben is, mint a legtöbb statisztikai összevetésben a Ferencváros érte el a legjobb eredményeket a magyar csapatok közül. KK és VVK győzelem, VVK és KEK döntő, BL és UEFA csoportkörben való szereplés. Mind-mind olyan eredmény és siker, melyre igazán büszkék lehetünk, mert bearanyozták a Ferencvárosi labdarúgás 110 éves történelmét.
Ezért sem tudok rosszkedvűen és kritikai hangon írni az 1975-ös KEK döntőről. Mert az egy igazi ünnep volt, még akkor is, ha az akkori média nem nagyon értékelte a Fradi teljesítményét. Érdekes, hogy az 1975-ös Népsport első oldalán is fontosabb volt a Felszabadulás Kupáról képet közölni, mint a Fradi csapatképet kitenni (a részletesnek éppen nem mondható tudósításban már szerepel), valamint egy „Méltó kezekbe került a kupa” főcímmel egy kicsit „lejáratni” az elért sikert.
Lehet, hogy csak érzékenyebben reagálok az ilyen hírekre, de mivel több régebbi (két háború közötti évek) muzeális lapszemle során olyan beszámolókkal találkoztam, ahol négy-öt oldalon át írnak egy-egy sikeres nemzetközi eredményről. Tudom, 1975-ben, talán nem is volt ildomos nyerni a szovjet válogatott ellen (az akkori Kijev szinte megegyezett a válogatottal), de mégis csak furcsának tartom az alig fél oldalas beszámolót egy KEK döntőről.
Bár arra emlékszem, hogy tévén keresztül láttam a mérkőzést, és valószínűleg utána nagyon szomorú is voltam, de ezt közvetlenül egy vesztes mérkőzés után minden szurkoló átéli. Mert nyerni mentünk Bázelbe még akkor is, ha tudtuk, a szovjet csapat nagyon erős, ráadásul a csapatunk tartalékosan tud felállni, hiszen sérülés miatt hiányozott Branikovits és Pusztai, ráadásul a védelem oszlopa, Bálint meg eltiltás miatt nem játszhatott ezen a fontos mérkőzésen.
Ha a fentiekhez még hozzávesszük, amit már az előbbiekben is említettem, hogy a Kijev egyenlő volt a komplett szovjet válogatottal és Magyarországon ez nem volt elmondható a Ferencvárosról, hiszen ezekben az években a Dózsa volt a „kirakatcsapat”, mely azonban jelentős nemzetközi sikert nem ért el (ha jól emlékszem, bár nem vagyok benne biztos, hogy egyszer bekerültek a BEK elődöntőjébe).
Elolvasva az utolsó két bejegyzést, talán magyarázkodásnak tűnik a vereség, pedig tényleg nem annak szántam. Kikaptunk 3:0-ra, egy olyan mérkőzésen ahol tényleg nem mi voltunk az esélyesek és ahol nem tudtuk megfelelően pótolni Bálint Lászlót a középhátvéd szerepkörben. Ezzel abba is hagyom a fanyalgást, hiszen ahogy az elején írtam, az a csapat, mely 1975-ben KEK döntőt tudott játszani csak dicséretet érdemel, és minden Fradista szívét és lelkét melengető érzésnek kell, hogy áthassa.
1965, 1975, 1995 – három évszám, mely a számok misztikájával foglalkozók számára az 5-ös végződések miatt biztosan nagy jelentőséggel bír, de nekünk Fradisták számára olyan éveket jelöl melyek a második világháború után időszak legszebb emlékeit őrzik. VVK győzelem, KEK döntő, BL csoportkör. Jó lenne, ha folytatódna a sorozat és akkor sem haragudnék, ha a következő komolyabb nemzetközi eredmény eléréséig nem kéne 2015-ig várni.
1975. május 14. ünnep a Ferencváros történelmében. Számomra öröm volt egy olyan vesztes mérkőzésről írni, mely végül is tovább örökítette a Ferencváros nemzetközi tekintélyét.
– lalolib –
1974.09.18., Üllői út: Ferencváros – Cardiff City: 2-0, KEK 1. forduló 1. mérkőzés 1974.10.02., Cardiff: Cardiff City – Ferencváros: 1-4, KEK 1. forduló visszavágó 1974.10.23., Liverpool: Liverpool – Ferencváros: 1-1, KEK 2. forduló 1. mérkőzés 1974.11.05., Üllői út: Ferencváros – Liverpool 0-0, KEK 2. forduló visszavágó 1975.03.05., Malmö: FF Malmö – Ferencváros: 1-3, KEK 3. forduló 1. mérkőzés 1975.03.19., Üllői út: Ferencváros – FF Malmö: 1-1, KEK 3. forduló visszavágó 1975.04.09., Üllői út: Ferencváros – Crvena Zvezda: 2-1, KEK Elődöntő 1975.04.23., Belgrád: Crvena Zvezda – Ferencváros: 2-2, KEK Elődöntő visszavágóDinamo Kijev – Ferencváros: 3-0, KEK Döntő
A teljes mérkőzés:
A Népsport csak azt írta, amire negyven évig képes volt: árasztani a FRADI elleni gyűlöletet.
Mindenki tudja, hogy a Kijev két hetet csak a döntőre készülhetett, bennünket meg négy nappal a bázeli finálé előtt összerugdaltak B.csabán.
A Liverpool és C. Zvezda testén át jitottunk el a döntőig…
SZERINTEM a NAGY DíCSÉRET és BÜSZKESÉG mellett felesleges bármit is írni.
SZÉP VOLT FIÚK !
HAJRÁ FRADI !!!
És a címlap javát a Gyarmatosítási Kupa foglalta el.
Ugyan már, ettől a független szakértő mértékadó sajtótól már akkor is ennyit lehetett elvárni, meg azóta is, csak már nem ugyanúgy hívják magukat.
“A történelmet nem feltételes módban írják” -- aktív tanár koromban minden osztályban elmondtam minden évben, amikor felvetették a >mi lett volna, ha< kérdést.
De óhatatlanul felmerül bennem is a kérdés, hogy mire lett volna képes ez a csapat a hazai ellenszél nélkül??
Azért egy dolog zavaró ebben a történetben. Minket mindig a szovjetek állítottak meg.
Még az Aranycsapat se verhette meg őket nagyon. Bárki mást igen, de a világverő szovjeteket nem.
Kicsit furcsa.
Alapcsapattal is bravúr lett volna megszorítani a Dinamot. Nagyon jó csapat volt ekkor.
hát ez a sajtóanyag igazi adalék a sunnyogó-vinnyogó, maga közé lehúzó, szolgalelkű középszer lélekrajzához. amely máig visszhangzik -- nyilván, mert köztünk maradtak.
ma meg, ugye, mit nem adnánk bármi negyedekkora hasonlóságért. ezek a mára mellett tapasztalt emberek, akkori fiúk, örök legendák lettek, végérvényesen, elvehetetlenül.
viszont, teszem hozzá, ha úgy gondoljuk, ez minden magyar focisikere, és elvárjuk, hogy így is kezeljék, azt a zárójeles-“úgyemlékezős” újpesti BEK-elődöntőt mi is kezeljük értékén, mert olyan valóban volt, és ha bármelyik magyar csapat érne is el -- maradjunk ennél: negyedekkora -- eredményt, akkor alighanem magam is földig hajolva lengetném kalapom.
Igen … nem tudom, az MLSZ megemlékezett-e a mai napon? Nem tudom, az akkori résztvevők kaptak-e valami kegydíjat, vagy valamit, az akkor -mai szemmel nevetséges- prémiumok kompenzálásaként … Csodálatos siker volt ez, még ha meccs közben, a fekete-fehér TV előtt rosszul is éreztük magunkat … maga a meccs macska-egér harc volt, -többször leírtam- a világ akkori, tán legjobb formában lévő csapata és a tartalékos, leharcolt “csikó”-Fradi között … Mai (2015) viszonyokra “beárazva”: kéretik úgy tekinteni, hogy pl. a BL-elődöntőben a kirobbanó formában lévő Barcelona 3-0-ra veri a tartalékos, sérülésektől, eltiltásoktól sújtott fiatal Ferencvárost … szóval, ezen a szinten kell kezelni ezt a hihetetlen eredményt … azért az odavezető út valami csoda volt … megvertük az Európában komolyan számon tartott Cardiff Cityt (előtte 2-3 évvel 4 közé jutott a KEK-ben!), kiütöttük a világ másik legerősebb csapatát, a SZUPER-LIVERPOOLT (Utána lehet nézni, hogy az előző és a következő években milyen eredményeik voltak!!!), az akkor bombaerős svéd futball kimagaslóan legerősebb klubcsapatát, a Malmö FF-et (hej, Bo Larsson és Tapper, micsoda középpályás duó volt, nem véletlenül lettek 5-ek(!) a svédek az előző évi VB-n úgy, hogy a VB legnagyobb meccsét ők vívták a házigazda és végül győztes NSZK-val … a döntőbe jutásért pedig az ugyancsak bivalyerős Cz Beogradot vertük ki, amely a NAGY-Jugoszlávia élcsapata volt (és a jugók is 8 között végeztek az előző évi VB-n!) … és akkoriban alig-alig voltak légiósok, tehát minden ország klasszisai (1-2 kivétellel) a saját országuk élcsapataiban játszottak … sokkal izgalmasabb és kiegyenlítettebb volt az a világ, amikor nem 5-6 szupercsapatról szólt minden … a ’70-es években egy Brugge, egy PSV, egy Malmö, egy St. Etienne, egy FERENCVÁROS is el tudott jutni egy európai kupadöntőbe … bocsánat, csak “történelemóra” kicsiknek-nagyoknak …
Akkor nagyon fájt, de ahogy telik az idő, egyre fényesebb az az ezüst!!! Mit nem adnánk ma egy fináléért… Ha megérhetném… akkor meg a döntő után azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ez a csapat 2-3 éven belül úgyis BEK-et fog nyerni…
Hát, vereség ide, vagy oda, 115 éves klubunk egyik legnagyobb eredménye!!! Dicsőség annak a csapatnak és Jenő bácsinak!!! Fantasztikus siker volt ez… a KEK általában a 3. volt mezőnyerősséget tekintve -- sokszor II. osztályú csapatok is indulhattak, min t a hazai kupa finalistái, ha a kupagyőztes bajnok is volt-, de abban az évben bombaerős mezőny gűlt össze, tán az egyetlen olyan év volt a 74-75-ös kiírás, amikor a KEK-mezőnye erősebb volt, mint a BEK-é… Dinamo Kijev, Real Madrid, Liverpool, Benfica, Fiorentina, C. zvezda, PSV, E. Frankfurt, Malmö… ilyen mezőnyben lettünk 2.-ak!!! Báró élete formájában volt, Európa 3-4 legjobb középhátvédje között tartották számon, erre a döntőben nem játszhatott…egy kulcsposzton egy kulcsjátékos… előtte szombaton az újon, kiesés ellen küzdő Békéscsaba xarrá rugdalt és legyőzött minket, 20000 “üvöltő dervis” előtt -- ott voltam… kaptuk a kőzáport szünetben és a meccs után is… (mielőtt valaki azt hinné, hogy akkor minden idilli volt)… hiába kértük a halasztást, ez valahogy nem volt nemzeti érdek… s Fradi egy szovjet csapattal szemben… a meccs előtt 1 nappal betegedett meg szegény Pusztai Laci … ez már sok volt a “csikócsapatnak”… Egyébként Európa (vagy tán a világ) akkor legjobb csapatától kaptunk ki, egy olyan középhátvéddel, aki összesen 2 tétmeccsen játszott… de nehogy Pataky dr-t bántsuk! Ő volt a középhátvéd Liverpoolban is, ahol a világ másik legjobb csapat ellen azt a fantasztikus 1-1-et megcsináltuk… azért ez “centerhalf” nélkül nem ment volna…
Szegény Pataky dr. ezen kívül még egy nemzetközi kupameccsen játszott, egyébként Szegeden focizott előtte, több mint 100 NB I-es mérkőzésen. Talán ha Bálint és Pusztai játszik, akkor megszoríthattuk volna Európa akkori legjobb klubcsapatát, illetve Rab Tibivel és Muchával kellet volna belső védőt játszatni. így is nagyon szép volt!!!
No meg előtte Komlón és egyszer az Ő góljával vert bennünket a Szeged:
http://www.tempofradi.hu/1970-v-20-szeol-ferencvaros-10
frissítve egy hosszabb összefoglalóval
Arra tudnátok mondani valamit, hogy Pataki hogyan került hozzánk? Mert már akkor is nagyon vészmegoldásnak számított, ráadásul elég gyenge teljesítményt is nyújtott.
Nekem meg az jelentett örömet kedves lalolib, hogy ilyen remek sorozattal elevenítitek fel a Fradi kupasikereit.